Mit kezdjek egy önző, egoista és akaratos 8 évessel?
Nem a saját gyerekem, tehát a fenyítési módszerek elég korlátoltak.
A probléma a következő: ordibál velem, ha nem kap meg valamit vagy nem ugrok elsőre teljesíteni. Parancsolgat, utasít, hogy mit csináljak, mi a dolgom. Ha én kérek valamit, egyértelműen rávágja, hogy nem. A ruháit ahol leveszi ott hagyja. A suli táskáját az ajtón bedobja, ha véletlenül ő ér előbb a postaládához az újságok is erre a sorsra kerülnek. Nem kér semmit, hanem akarom akarom, ha nem kapja meg vagy rászólok, hogy szépen akkor üvöltözik velem és lehülyéz.
Egyre kevésbé bírom cérnával, félek, hogy előbb-utóbb lekeverek neki egy taslit, viszont akkor a munkám bánja. Mi a fenét csináljak? Nem jön be a fenyegetés, semmi nincs rá hatással.
Vagy szarjam le csináljon amit akar és ne vegyek róla tudomást?
válasza:Nehogy megpofozd, annál már az is jobb, ha a haját vagy a fülét elkapod és addig fogod, amíg meg nem nyugszik. Persze ne lássa senki... Ha eldobja a táskáját, ruháit, hagyd ott, vagy még jobb, ha egy kupacban beszórod a szobája közepére. Esetleg minden ilyen esetben a ruhásszekrényéből is szórhatsz ki még pár cuccot a szobája közepére, hadd legyen minél nagyobb kupi. Ha panaszkodik az anyjának, mondd azt, hogy ő volt a rendetlen.
Ha üvöltözik, kérés helyett parancsolgat, kérdezz vissza pókerarccal, hogy "mit mondtál? nem értem", akár 50x is. Ha kiszolgálja magát édességekkel, ne foglalkozz vele, de az anyjának mondd el. Ha azt mondja az általad főzött ételre, hogy sz@r, fogd meg a tányért és azonnal öntsd a wc-be, nyugodtan éhezzen, vagy adj neki helyette egy szelet üres kenyeret. Leckénél ha segítséget kér, mondd neki, hogy ha másnap egész nap rendesen viselkedik, UTÁNA segítesz neki a leckeírásban (elmagyarázod, amit nem ért).
Soha ne fenyegetőzz olyannal, amit nem tudsz betartani. Keménynek kell lenned, de higgadtnak, sőt próbálj barátságos és jókedvű lenni, a humoros oldalát nézni a dolgoknak. Néha mondd el neki, hogy lehetnétek barátok is, majd szóljon, ha ő is úgy gondolja.
(Megpróbálkozhatsz olyannal is, hogy megkérdezed, mi a baja veled vagy úgy általában a bébiszitterekkel, hátha megnyílik egyszer és kiönti a szívét. Ha így lesz, hagyd beszélni, ne adj neki tanácsokat, csak hallgasd meg és kérdezgesd, és légy megértő.)
3 hónapja vagyok náluk, és nem örökbefogadtam, hanem csak vigyázok rá.
Az, hogy miért nem szeret egyértelm: mert én vagyok vele nem az anyja. Vágyik arra, hogy az anyja foglalkozzon vele, de hát az meg dolgozik. Apja nem él velük, ritkán látja. Ebből az okból (bár ismerek elvált szülők gyerekét, az nem ilyen) és azért mert a nagyszülők tényleg szärrá kényeztetik vált ilyenné. Lehe, hogy csak én jövök egy másik kultúrából, de árulja már el nekem valaki, hogy egy IPad nem túlzás egy picit karácsonyra egy 8 évesnek???
Az, hogy én vagoyk erőfölénybe. Ő kicsit (nagyon) el van hízva. A fellökés teljesen váratlanul ért, ahogy kijöttem a szobámból a sötét folysóra nekifutásból beleöklözött a gyomromba és így estem hátra. Az ajtót úgy vágta rám, hogy mikor bementem a szobájukba és lehajoltam hugához teljes erőből bevágta, csakhogy közte voltam még én is. Aztán meg fenyegetőzik, hogy ne merjem elmondani az anyjának (na nem mintha az kezdene vele valamit, mert a szokásos válasz: ő nem olyan)
Egyszer már majdnem itthagytam, akkor a forró levest kilökte a kezemből, ami a pólómon-falon-padlón landolt és utána kiröhögött.
Szerintem is van valami neurológiai problémája (az se normális, hogy ennyit eszik. 45 kg és 130 centi), de az anyja sose fogja elismerni.
A hugát meg sajnálom, mert egy édes pofa, persze vannak hisztis napjai, de őt lehet kezelni.
Viszont megfogadom a tanácsaitokat és vagy kiröhögöm vagy pedig én is 100* visszakérdezek. Bár az utóbbival az a baj, hogy akkor ő pipul be és megint én leszek akin kitölti az agresszióját.
válasza:Gondoltam, hogy nem a te gyereked, abból, ahogy fogalmazol.
Szerintem nem túl bonyolult a dolog. Tartsd magad az elveidhez, a normáidhoz. Ha "akar" valamit, nem kapja meg, meg se hallod. Hamar megtanul majd kérni - vagy kiszolgálja magát. Ordibálást szintén nem hallod meg, derűsen teszed a dolgod tovább, levegőnek nézve a gyereket.
A fenyegegtés csakis akkor hatásos, ha be is tartják. Ellenkező esetben nem szabad rajta csodálkozni, ha hülyének néz és üres lárifárinak nézi a fenyegetésedet.
Ugyanakkor ha netán sikerül rendesen kérnie vmit vagy bármit rendesen csinálnia, mondjuk leteszi a táskáját normálisan, azt ne hagyd szó nélkül, kapjon egy jó szót, egy mosolyt, egy simogatást.
Köszönöm!!!
A dícsérni dícsérem ha jó, de ezek után még jobban fogok rá figyelni.
Volt már dolgom olyan gyerekőccel akinek neurológiai baja volt és tényleg egyik pillanatról a másikra vált agresszívvá, viszont őt az általatok említett dolgokkal (dícséret, büntetés, halk beszéd) lehetett kezelni, sőt! Vele csak pozitív tapasztalatom volt, annak ellenére, hogy a saját szülei is attól féltek, hogy egyszer a gyerek ellenük fordul.
Mindenkinek köszönöm! :) Ha a saját gyerekem lenne, nem gondolkodnék, nem keresnék mentségeket, hanem irány egy pszichomókus vagy nevelési tanácsadó, vagy bármi, de nem intézném el annyival, hogy "ő nem csinál" ilyet.
válasza: válasza:Fura lesz amit írok, de talán hatásos.
Van egy olyan mondás, hogy "akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van szükségük a legtöbb szeretetre".
Kicsit próbálj belegondolni, egy picit megpróbálni az ő fejével látni a dolgokat.Tudom, nehéz.De magad miatt is érdemes.Harcolni csak azzal lehet aki küzd.Lehet próbáltad már, h szeretettel fordulsz felé, de a gyerekek megérzik a különbséget a kétségbeesett próbálkozás és a valódi odafigyelés közt.
Ne trükközz, AKARD őt megérteni, meghallgatni.
Nem megy egyik pillnatról a máasikra, ez is egy folyamat.Ha kipróbálsz valamit és nem válik be az nem azt jelenti h hosszútávon se fog.Próbáld ki ugyanazt következetesen kb 3 hétig.(Semmi nem működik elsőre, tudod diétánál sem fogysz le első nap amikor helyesen táplálkozol csak ha folyamatosan kitartasz.Ugyanez van az élet többi területén is.Ahhoz, h valamiről megtudjuk működik-e nem elég 1-2x kipróbálni, hanem huzamosabb ideig kell csinálni, eredménye, vagy kudarca csak akkor bizonyosodik be).
Tehát törekedj arra, h megértsd őt, gyakran beszélgess vele, kérdezd ki a gondjairól, tanácsot is adhatsz neki, biztosítsd h megérted mit érez és vele vagy (esetleg mesélhetsz neki te is történeteket az életedből, gyerekkorodból, mi az ami bánt, bántott).Hosszú távon csodákat tehetsz vele ha őszintén figyelsz rá és nem harcolsz vele.Eddig vesztettél.Változtass hát taktikát.(Tapasztalatból beszélek én is).
Aztán pár hét múlva értesíts a fejleményekről ;-)
Köszönöm 26os :)
Hidd el nem úgy jöttem ide, hogy utálni fogom, annak ellenére, hogy már az elődöm se festett róla jó képet. De az ilyen viselkedés után szerintem nem várhatja el tőlem senki, hogy feltétlenül szeressem és megbocsássak mindent, mert "ő csak egy gyerek".
Tudod, amikor olyat mond neked, hogy cseléd vagy vagy az a dolgod hogy kiszolgáld, azért az kicsit erős.
Ha beszélgetni akarok vele, hülyének néz, pofákat vág. Így kinek van kedve beszélgetni? Ha elmondasz valamit pl: kapcsold le a villanyt ha lemegyünk a játszótérre mert egy elektromos szikra kipattanhat stb stb... akkor kioktat hogy hülye vagy ilyen nincs és a lakásban az összes villanyt felgyújta. Nem hiszem el, hogy ilyenek után valaki feltétel nélkül tudná szeretni.
válasza:Megértelek és egy percig sem hittem, h eleve úgy álltál hozzá, h utáltad.
Viszont azt vallom, ha az egyik módszer nem működik akkor a másikat kell kipróbálni.
Egy gyerek nem születik ilyennek, ez sok-sok keserűség eredménye, amit nem tudnak kezelni és úgy jön ki, h lázad minden és mindenki ellen mert úgy érzi már senkiben sem bízhat és nagyon bizalmatlan,Ezt inkább egy védőfalnak nevezném.Felnőtt embereknél éppúgy megfigyelhető.
Tudatosan akar megsérteni de ahhoz még igenis kicsi (még ha a viselkedése alapján nem is tűnik annak), hogy felfogja mit okoz egy-egy ilyen mondattal, kirohanással.
Azt akarja, h neked is rossz legyen még ha nem is te követted el ellene a rossz dolgokat.
Eddig tökéletesen célt ért vele.
Nagyon nehéz szeretettel fordulni felé ezek után, elhiszem.De tapasztalhattad, h mit érsz el a harccal.
Maximálisan megértelek téged és ne hidd, h azért tanácsoltam amit írtam, mert úgy gondolom te vagy a hibás.Nem!
De ő nem fog megváltozni, főleg nem ha partnerre talál a harcban.
A változás is sok-sok idő és a bizalmának ki kell alakulni.Ez nem megy egyik napról a másikra.
Lehet büntetni, szívatni, harcolni vele, de csak annyit érsz el amennyit eddig és ez egy végeláthatatlan vita lesz.
3 dolgot látok ami bekövetkezhet: 1: eltűröd és szenvedsz mellette (és hidd el, ő ugyanúgy szenved, bármilyen hihetetlen, egy lelkileg egészséges ember nem csinál ilyeneket).
2: harcolsz vele és .... már most láthatod az eredményt, jobb nem lesz.
3: megpróbálod amit írtam de nem egy-két alkalom után feladva, hanem következetesen pár hétig őszintén és meglátjuk mi lesz.
Hidd el segíteni akarok, én majdnem ugyanezt éltem át a saját fiammal és nekem is nehéz volt, de sikerült.
Van egy könyv, a címe Sikerkalauz, érdemes lenne elolvasnod.Tulajdonképpen felnőtt kapcsolatokról szól, de tapasztalatom szerint ugyanúgy működik gyermekeknél is.
Egy próbát megér.Jobb ötletem tényleg nincs és boldog lennék ha csak egy icipicit is tudnék segíteni mert tudom min mész keresztül.Drukkolok nagyon.Legyen szép napod!!!Mónika
válasza:Kedves Mónika!
Nagyon köszönöm, megteszek minden tőlem telhetőt és elolvasom az általad javasolt könyvet is. Remélem tényleg segít.
Itt a fő probléma (szerintem), hogy nekem nem tisztem nevelni, viszont senki sem teszi meg. Dícsérik agyba-főbe, elhitetik vele, hogy ő a világon a legokosabb és ezt előszeretettel hangoztatja is. Az egyik anyuka festett róla érzékletese képet: "úgy viselkedik, mint egy király. Átjött a kisfiam születésnapi partyára (a kisfiú most 5 éves) és az "én" 8 évesem végig ugráltatta, hogy hozd ide ezt, add ide azt, majd a csúcspontként botot dobált neki, hogy hozd vissza, jó kutya...".
Utolsó (nem emlékszem a számra, ne haragudj). Nem az anyja nem hisz nekem, ezt a legutóbbi (tegnap előtti) incidensnél kijelntette.
Történt, hogy lementünk a játszótérre és ott a gyerekek avarral dobálták egymást. Aztán megjött a barátja és még egy gyerkőc, akik hintázni kezdetek. A 8 éves oda ment hozzájuk, és belerúgott a rollerükbe. Én rászoltam, abbahagyta, majd elment. Jön vissza egy bottal aminek a végén tele van avarral. Azt hittem lapát vagy valami, de mire lekerült róla a levél, kiderült, hogy vasvilla. ÉS azzal hadonászott a gyerekek felé. Azt hittem szívgörcsöt kapok. Ha valakivel valami történik engem vesznek elő nem a gyereket.... Az édesanyja utána engem "cseszett le", hogy ne avatkozzam bele a harcukba (állítólag akire dobta, az mindig piszkálja a suliban) és ő inkább a gyereknek hisz, hogy így védte magát. PEdig esküszöm nem bántotta senki, békésen játszottak vele. Tegnap megkérdeztem tőle, hogy máskor ha késsel támadnak rá mit csinál? Lelövöm természetesen, jött a válasz. Szóval agyam eldobom. És utána teljesen ártatlanul visszakérdezett, hogy miért az rossz? És nem buta gyerek.
Tudja és szándékosan bánt meg embereket. Ezt a huga is megmondta, pedig ő ritkán beszél ellene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!