Mit lehet kezdeni egy nagyon akaratos gyermekkel?
A lányomról van szó 3,5 éves.Szeretne uralkodni rajtunk,megszabni mindenkinek,hogy ki mit tehet.Pl ki hova ülhet az asztalnál,ki kapcsolhatja fel a villanyt,ki öltöztetheti fel,ki adhat neki inni stb..
A nagyobb testvérét is teljesen elnyomná,féltékeny rá,nem ölelhetjük meg,mert ő nem engedi meg...
De az apjának és nekem is meg akarja szabni,hogy megölelhetjük-e egymást.Nagyon utáljuk ezt a zsarnokoskodó természetét,viszont nem engedünk neki.Nem ő fog irányítani a családban mindenkit!!Tessék neki is alkalmazkodni mindenkihez!!
A gond viszont az,hogy sokat dühöng emiatt haragszik,és érzelmileg is zsarolni akar.Pl ha nem engedünk akkor elkezdi az "engem senki sem szeret" kezdetű kesergését...
Nem szoktunk neki engedni,de hosszútávon nem éri valamilyen lelki sérülés amiatt mert folyton harcolunk vele??Mire fog így emlékezni nagyobb korában??
Vigyétek el nevelési tanácsadóba, vagy gyermekpszichológushoz.
A Barátnőméknél pont fordított a helyzet, a kislánya (5 éves) nagyon félénk, ő a akinek húzgálják a haját az oviban, megverik stb. SZóval ő szokta vinni ilyen helyekre , és nagyon jók, elbeszélgetnek a gyerekkel , játékos formában.
Meg van egy csoportos foglalkozás, is, ahol problémás gyerekekkel foglalkoznak, tanácsokat adnak.
Szerintem itt is meg kell találni az arany középutat. Neki fontos, hogy érvényesíthesse az akaratát, nektek fontos a harmonikus családi élet. Továbra se engedjétek, hogy zsarnok legyen, de legyenek dolgok, amikben ő hozhat döntést. Pl. hogy ki öltöztesse, mi legyen a vacsora, melyik bögréből akar inni, ki olvassa a mesét. Olyan dolgokban is dönthetne néha, ami az egész családot érinti, pl. hova mennytek szombat délután vagy mit nézzetek meg a moziban. Ebből érzi majd, hogy fontos és nem lesz rákényszerülve, hogy folyton be akarja bizonyítani.
Ha már kialakult a konfliktus pl. az asztal körül, akkor terelhetsz. Mondhatod azt, hogy "Azt nem döntheted el, hogy ki hova üljön, de magadnak választhatsz helyet. Hová akarsz ülni?" Így az irányítás nálad marad, de ő sem vesztes.
Gondold el, három olyan emberrel kell együtt élnie, akik nagyobbak okosabbak és ügyesebbek nála. És ő nem akar elnyomott lenni, tehát harcol. Tereld jó irányba a függetlenségi törekvéseit és mindketten nyertek.
Természetesen hagyunk neki a korának megfelelő döntéseket,melyik mese legyen,válassz kétféle reggeliből,melyik pizsamát veszed fel stb...,de az az érzésem,hogy neki ez nem elég.
Pl este,ha fürdik,szól,hogy kész van,ha bemegyek érte akkor szól,hogy Nem!Apa jöjjön!Ha az apja menne,akkor természetesen én kellenék...Ha meg azt mondjuk,hogy nem tud jönni mert elfoglalta másikunk,akkor meg hűha még inkább ő jöjjön!!
Ilyenkor csak szórakozik velünk,és folyton feszegeti a határokat,hogy meddig mehet el.Nagyon nehéz vele...
Az óvodát most kezdte,az óvónéni rögtön levette,hogy "nehéz" természetű,tartott is tőle,hogy gondok lesznek vele (mi is).Ennek ellenére kisangyal,alkalmazkodó,jó magaviseletű,nem agresszív.
Második vagyok, a középső lányom volt ilyen nemrég, most 4 és fél éves. Remélem igazam van és nálatok is elmúlik, ha továbbra is így kezelitek. Én beszélgettem is sokat vele arról. hogy tekintettel kell. lennie másokra ...
Reggelente még néha hisztizik, hogy Apát akarja, aki persze olyankor már dolgozik. Nem húzom fel magam, megmondom, hogy én is azt szeretném, mégsem hisztizek. Többet nem foglalkozom a témával, ez általában beválik.
"Gondold el, három olyan emberrel kell együtt élnie, akik nagyobbak okosabbak és ügyesebbek nála. És ő nem akar elnyomott lenni, tehát harcol. Tereld jó irányba a függetlenségi törekvéseit és mindketten nyertek."
Ezen is érdemes elgondolkodnom,mert valóban gyakran szokott olyasmit "játszani",hogy ő az anyuka,és mi vagyunk a gyerekei.És amikor arról van szó,hogy ő a kisebb a tesója nagyobb,erről a felállásról hallani sem akar.
szerintem az egyik gond, hogy ebből problémát csináltok, ő ezt remekül kihasználja, ő játszmázik ti meg belementek. rövidre kell zárni, pl. "engem senki sem szeret stb", válasz: de igen édesem, szeretlek, de nem te fogod megszabni, hogy hova üljek,. ez az én helyem, az meg apáé, és ezért ide ülünk, és punktum. téma lezárva. ha hisztizik, tegye csak. ugyanez a fürdetésnél, nem kell belemenni egyzser sem a játszmába. ha te vagy ott, akkor te vagyott és kész. ha me gapa akkor apa. ezek is játszmák. a tesókapcsolatban sztem nem kell kihangsúlyozni hogy ki a nagyobb, ki a kisebb, legyenek egyenlőek.
emellett, minden adandó alkalommal amikor csak ok van rá, meg kell dicsérni, pl. ha van olyan, hogy épp ne nincs rajta a dili, és szépen játszotok/játszan kegyütt a tesók, akkor meg kell dicsérni, hogy látod, anya most nagyon örül, és nem szomorkodik, mint amikor rosszalkodsz és parancsolgatni próbálsz....alapvetően a dicsérettel lehet a legtöbbet elérni, persze nem mondom, hogy nem kell fegyelmezni, bünbtetni is néha, de ne azon legyen a hangsúly. az legyen egy természetes dolog, hogy ha valami rosszat tesz azért bünti jár, nem kell duzzogni, dérrel dúrral nekiállni, hogy már megint mit tettél, hogy viselkedsz stb. és gyakran a rosszalkodás figyleemfelkeltás, kapjon akkor is figylemet, ha jól viselkedik, ha egy puszit csak vagy egy mosolyt akkor azt, de ne azon legyen mindig a hangsúly, hogy bezzeg ő mhogy parancsolgat és milyen idegesítő. (elhiszem, hogy az)....
Pont ez a bajom,hogy mindig rövidre zárom.Nem és kész,ebből van a "kínlódása".És mivel ez nap mint nap előfordul olyan "ridegnek" érzem magam vele szemben.Hagyom hagy főljön a saját levében,és meg járkálok körülötte,mintha nem is hallanám.Ebben nagyon követekezetes tudok lenni.Nem-e ezért gondolja,hogy nem szeretem...
Tényleg lehet,hogy sokkal többet kellene dicsérni az erényeiért,merthát vannak neki...
Köszönöm a válaszokat!
Teheted azt, hogy engedsz neki dolgokat amiben ő választ, de te szabdmeg , hogy miből pl.: kenyeret vagy kiflit kérsz. Ebből ő neki is jó származik, de nálad marad az irányítás.
Fontos, hogy mindig dicsérd meg akár e legapróbb tettéért!
Szerintem a legelső hozzászólás a leghelyénvalóbb.
Nálunk is volt ilyen helyzet a fiammal, mióta megszületett a huga teljesen kifordult magából. Semmilyen tiltás, vagy jó szó nem használt már neki, csak a maga akarata volt a lényeg. Egy szó, mint száz, én elvittem a nevelési tanácsadóba, ahol hozzáértő pszichológus beszélget el vele. Hozzáteszem, hogy nagyon szeretni a gyerek, mert játékos formában foglalkozik vele. Hetente egyszer megyünk, és nagyon várja :-) Már 2 hónapja járunk....és kezdem észrevenni, hogy "normalizálódik" a fiam állapota. Ezért érdemes hozzáértő segítséget kérni!
Neked is ajánlom, mert még neked is tud segíteni, hogyan, miként viszonyulj a gyerekhez. Hidd el, érdemes!
(egy két gyermekes anya)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!