Problémák a testnevelés órán. Hogyan vegyem rá a 9 éves lányomat, hogy "normálisan" tesizzen?

Vagy keresni kellene egy olyan sportot, amit szeret, és iskolán kívül űzhetne valamilyen egyesületfélében. Talán attól az önbizalma is megjönne, és tesin is bátrabb lenne.

Két unokatesómat (8 és 11 évesek) iskolán kívül egész kicsi koruk óta hordja az anyjuk valamilyen sport szakkörre. (Hozzá kell tennem, hogy ők nem Magyarországon élnek, és tudom, hogy itt néhol elég szegényes a kínálat.) Volt már judo, foci, tánc, gimnasztika (megosztva kettejük között). Nem az a cél, hogy élsportolók legyenek, hanem szórakoznak.

Otthon gyakorolni a feladatokat? Gondolok itt a kézen/fejenállásra, talajtornára, magasugrásra. Az unokahúgom is visszahúzódó, félénk lányka volt. Az apukájával gyakorolták mindezeket.

Illetve beszélni a tanárra, hogy legyen egy kicsit türelmesebb, s elmesélni, hogy otthon játékosan gyakoroltok, s remélitek, mihamarabb látszani fog ennek az eredménye. Illetve, hogy próbálja a labdajátékokba (vagy amit épp szeret a lányod) jobban bevonni, hátha bátrabb lesz (pl. legyen ő a csapatkapitány, ő választhasson társakat a csapatba - de ötletet ne adj a tanárnak, mert akkor azt érzi, beleszólsz az ő dolgába). A tanár hozzáállásán persze rengeteg múlik.

A lányoddal meg beszéld meg, hogy ne mászkáljon, hanem figyeljen oda a tanárra.

2. vagyok. Ezt éltem át én is általánosban. Ezeket a játékokat mindig igyekeztem megúszósan játszani. Sajnos nem ér sokat a szülői biztatás és a "nem kell velük törődni" sem, akármilyen jó szándékból jön. :S

Továbbra is azt mondom, hogy kellene egy olyan tevékenységet találni, amiből önbizalmat meríthet. Az egyetemi tesiórákat imádtam, mert ott azt a sportágat választhattam, amit szerettem. De akár rajz vagy zenei szakkörre is járhat, nem tudom, milyen lehetőségeitek vannak. Vagy tényleg megpróbálkozni a gyógytornával.

Ha pontatlan a dobása, azon gyakorlással tényleg lehet segíteni. Ezt persze ne úgy értsd, hogy este 8-kor nekiálltok "Na akkor most átismételjük a tesiórán tanultakat!", hanem hétvégén menjetek el a parkba vagy menjetek kirándulni, s vigyetek egy labdát, focizzatok, apa, anya, kislány, ha vannak, tesók. Vagy vigyétek el olyan játszóházba, ahol van labdás játék (pl. Soroksári M5 Kalandpark, csúszda alatt rengeteg labda, mi ott szoktuk egymást dobálni, s ebben még a korábban említett félénk unokahugi is nevetve vesz részt.) Vigyetek piknikkosarat, s ha elfáradtatok, heverjetek le, beszélgessetek stb. Vagy akár jó gyakorlás lehet a frizbi is, azt is el kell kapni. Próbáljátok úgy csinálni, hogy ne gyakorlás, hanem játék íze legyen.

A "gyakorlós" voltam.

Ja, és kergetőzzetek a réten. Vagy apa próbálja egy pohár vízzel utolérni, s jól nyakon locsolni (amíg ilyen szép idő van). Ha ennyire félénk, menjetek olyan helyre, ahol csak ti vagytok. Hátha... Ha már nevet játék közben, beleéli magát, szívesen vesz benne részt, s akaratlanul is közben ügyesedik.

"Gyakorlós"

Epilepsziáskén könnyen előfordulhat, hogy lassan reagálja le a dolgokat. Így nem csoda, ha nem jó a labdaérzéke. A tesitanár tudja, hogy epilepsziás? Nem mondom, hogy kivételezni kell vele, de ha tudna róla, talán máshogy állna hozzá.

De az nem az epilepszia miatt van, hogy nem csinálja azt, amit a tanár mond neki. Mármint, hogy meg sem próbálja. Az valóban azért lehet, mert fél, hogy a többiek kinevetik.