Mi indokolhat nálad egy kézelverést egy 3 éves gyermeknél?

Dehogy üt vissza. Egy normális neveltetésben, tudja a gyerek a posztját a családban. És ha indokolt esetben kap a kezére nem fog verekedőssé válni, max megtanulja, hogy azt nem szabad.

Az a gyerek fog ütni akit már 2-3évesen egyenrangúként kezelnek a családban, nincs meg a gyerek-szülő hierarchia, gyors átveszi az irányítást. De ez mindenki magánügye persze. Csak aztán nehogy egyre több olyan kérdés legyen, mint amit a minap olvastam, hogy panaszkodott anyuka veri őt a 13 éves fia.

Anno mi is kaptunk a kezünkre, meg szerintem sok itteni olvasó, író..de írjon ide az, akinek ezért eszébe jutott az anyukájára kezet emelni.

Szerimtem azonnal rá kell ütni' persze nem akkorát, hogy ártson Neki, de jobban meglepődik és magába szívja, hogy nem szabad, mint ha háromszor figyelmeztetik, mert akkor máskor is várja, hogy úgyis szólnak mégegyszer, ha tényleg nemszabad.

Így a szülő sem idegesíti fel magát, a sok figyelmeztetéssel és a gyerek is jobban tudomásul veszi.

Térjünk vissza 10 év múlva, ki milyen sikert ért el azzal, hogy nem tiltottak neki egy az egyben.

Én a mai napig anyukámban bízok a legjobban, pedig még volt, hogy orgonapálcával is kaptam amikor rettentő rossz voltam.

Nézzetek szét milyenek a mai 10-13 évesek. Elég soknak nem tiltottak gyerekkorukban semmit. Meg is látszik.

Kutya baja nem lesz a kézreveréstől, semmi köze a bizalomhoz. De én nem akarom, hogy a gyerekemből tizenévesen bűnöző váljon és sz@rjon a fejemre. De ha nem tiltok neki semmit az lesz. A mi korosztályunk 30-40 év..sokkal kevesebb volt a gyermekkori bűnözés akkoriban. Nézd meg most. az újfajta gyermeknevelés meghozta a nemvárt hatást. És ez még rosszabb lesz. Mert elég széznézni az oviban milyen szemtelen gyerekek vannak. Nem véletlen...

Nem mondom, hogy ütni kell a gyereket, de bizony néha egy kézrecsapás többet ér mindennél.

Visszaütni nem a veréssel nevelt gyerek fog, hanem a neveletlen gyerek, akár verték, akár nem.

Tisztázni kellene először is a nevelés fogalmát.

Mit jelent nevelni?

A nevelés látszata

- Nem nevel az a szülő, aki csak beszél a gyermekének, aki állandóan figyelmezteti és fegyelmezi.

-Az sem nevel, aki gyermekét kényezteti, mindentől óvja, mindent megcsinál helyette.

-Az sem neveli gyermekét, aki indulatosan, meggondolatlanul, szeszélyétől függően gyakran bünteti.

-Nem tekinthető nevelésnek, ha a szülők egymástól eltérően szigorúak vagy engedékenyek, szélsőségesen eltérő módon jutalmaznak vagy büntetnek.

-Természetesen szóba sem jöhet a nevelés ott, ahol a gyermekekkel nem törődnek, ahol legfeljebb akkor figyelnek fel, ha baj van a gyerekkel.

-Még az sem mondható nevelésnek, ha a nevelésben érdekelt szülőknek nincs önálló elgondolásuk a gyermeknevelésről, s mindent úgy csinálnak, ahogy az ő apjuk vagy anyjuk tett.

Mi tekinthető nevelésnek?

A gyermeknevelés felelősségvállalás mindkét szülő részéről. Olyan felelősségé, amelyet végiggondolt célok jegyében vállalnak magukra. E felelős nevelésben nagyszülők is részt vesznek, ezért fontos, hogy közel azonosan válaszolni tudnak arra, amire nevelnek.

A tisztázott cél mit sem ér, ha a szülők nem tudják megtervezni és megszervezni a gyermeket is bevonva, annak tevékenységét, igazodva az egyes gyermekhez, fejlettségéhez, neméhez, életkorához, idegrendszeri alkatához.

Meg kell tanítani, hogyan alkalmazkodjon, milyen legyen a magatartása különböző helyzetekben, különböző emberekkel. De a gyerek akkor is nevelődik, ha mi nem gondolunk rá: lát, hall, felfogja, ami a családban és a családon kívül történik. A spontán hatások olykor mélyebb nyomot hagynak a gyerekben, mint a megtervezettek. Ezért azok a szülők nevelnek eredményesen, akik a spontán hatásokat is képesek megfigyelni, elemezni. Akik tudják, hogy a házi könyvtár, a rendszeretet, az otthon melege kitörölhetetlen hatású, és egy életre szól. Hasonlóan a trágárság és az igénytelenség is, mert a kisgyerek nem válogat a mintában: jót és rosszat egyaránt utánoz.

Azok a jó szülők, akik nevelnek, és azok nevelnek, akik tudják és teszik a dolgukat.

Teszik a dolgukat. Mindegy milyen módszerekkel, ha szeretik a gyereküket, törődnek vele, a legjobbat akarják neki, nagyon nem nyúlhatnak mellé.

Engem vertek gyerekkoromban, de soha, eszembe sem jutott volna, hogy kezet emeljek a szüleimre, mert engedelmességre, tiszteletre tanítottak önmagukkal szemben, a tanáraimmal és más felnőttekkel, sőt a társaimmal szemben is.

Én sem vagyok a verés híve,de nem is rohanok a gyámügyre ha gyermekét elnáspángoló szülőt látok, mert a gyereke majdnem kidobta egy másik gyerek szemét a játszótéren, vagy hajszál híján kocsi elé szaladt.

Rosszul vagyok már a szélsőséges nevelési elveiket reklámozó, a nevelésben is az éppen aktuális divatot követő emberektől, akik már a kézre legyintést is gyermekbántalmazásnak tekintik.

A szülő kötelessége a gyermekét megnevelni, SZERETETTEL, törődéssel, legjobb tudása szerint. Amíg valaki így tesz,arra törekszik, hogy gyermekéből jó embert NEVELJEN, addig nekem édes mindegy, hogy hogyan teszi, számomra jó szülő lesz.

Rossz szülő az aki ok nélkül, következetesség nélkül bünteti, veri a gyerekét, az őt ért sérelmeket a gyermekén vezeti le, nem érdekli a gyereke, teher számára,és minden jel szerint nem szereti a gyerekét.

....kiegészítem , hogy rossz szülő az is, aki következetesség nélkül, mindent megengedően nevel fittyet hányva a következményekre, mert valjja "egy 3 éves még úgysem érti", és kiadja a nagyvilágba a jövőkor bűnözőit, mert hiszem, hogy 3 évesen a nagy megengedő neveléssel azt nevelnek a gyermekből. Mikor kezdje megtanulni a határokat, ha nem most??? Legyen az egy mondatból megértő gyerek (mert biztos van ilyen is) vagy legyen egy kézreveréssel fegyelmezett gyerek(mert a 3-dik mondatból sem érti meg). Valahol meg kell értetni, hogy van határ és ha túllépi következményei lesznek. És rossz szülőnek tartom az olyat aki ezt nem neveli bele a gyermekbe, hisz egy 3 éves többet ért mint gondolnánk, viszont számára teljesen természetes lesz, hogy dolgokat következmény nélkül tehet. Egyenlőre oviba fellöki a másikat, suliba elveri a másikat, nagykamaszkorba meg ....

Hiába kaptam orgonapálcával rosszaságomért, tisztelem és szeretem a szüleimet, tisztelem az öregebbeket a mai napig. Meg se fordult a fejembe életembe se, hogy ne köszönjek olyannak, akit látásból ismerek, soha nem verekedtem, nem loptam, nem csaltam. főiskolát végeztem, dolgoztam iskola mellett, nem dobtam el a szemetet. Nézzük meg a mai tizenéveseket.....óriási különbség. És ezt nem lehet a generációra fogni, ez nevelés, ennyi.

Én sem verem a gyermekem, de ha kell a rácsapok a fenekére vagy a kezére, ha a szóból nem ért. Mert kell tudja, hogy nem csinálhat olyat ami tiltott,nem szemtelenkedhet.Ezzel nem bántalmazom, csak elkerülöm, hogy hülyének nézzen. Mert ha tízszer mondok el neki valamit és még mindig csinálja, azzal én csinálok bohócot magamból. Márpedig idáig nálunk nem fajulhatnak a dolgok.

Nem beszélhet csúnyán, nem bántalmazhat, nem tehet meg bizonyos dolgokat amiket már a kezdetektől fogva tiltok (pl gáz piszkálása).

Előző nagyon szépen megfogalmaztad a lényeget.

Találtam nektek egy gyöngyszemet, ami gyönyörűen példázza, hogy hova vezethet a ma divatos nevelési elv, mely szerint tilos a fenekelés és a kézre ütés, netán 1-1 Makarenkói pofon. Ja és nem árt ha a gyereket felvilágosítjuk az ilyen-olyan oldalakon a jogairól, így nyugodtan késsel fenyegetheti a szüleit, hogy leszúrja őket, ha nem engedik bulizni menni 15 évesen.

Mert ugyebár minden gyerek egyforma és mind ért a szóból,határozott kioktatásból is.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble..

Nem ütöm a gyerekemet! Kicsit olvass figyelmesebben. Rácsapok a kezére vagy a fenekére marha ritkán. Ennyi. Az, hogy én kaptam vesszővel, még nem féltem a szüleimtől. Kb3-szor kaptam tőlük de akkor rettentő rossz is voltam. Sose voltam az a mintagyerek, de ha átléptem a határt nagyon nagy léptekkel bizony megérdemeltem. És utána se félelemből fogadtam szót. És nem is lettem idomított bólogató jános.

Hidd el örülök, hogy mind a 4 gyereked ilyen tökéletes és első szóra szótfogad. Ritka jelenség ez pláne egy után 4 gyereknél. Nekem van kettő , de sajnos egyik sem az a fajta, aki azonnal a kérésemre ugrik vagy csendbemarad, vagy máris nem firkálja a falat..lehet sz@r anya vagyok és nem tudok szófogadó gyereket nevelni, hisz te 4 gyereknél is megtudtam csinálni én meg kettőnél se (mindkettő egyébként ovodáskorú), de biztos igaz, hogy amikor 5-jére mászik fel a gáztűzhelyre nem bizalmat alakítgatok nála...De lehet én csinálom rosszul, csak az én gyerekeim szófogadatlanok és én nevelek rosszul. Neked meg gratula.