KIBORULTAM! Segítene valaki?

Rubint Réka, Sarka Kata szültek, de nem lettek anyák. Egyikük sem foglalkozott a gyerekkel, bébiszitterek nevelik őket. Könnyű így. Soha nem szoptattak, soha nem kelnek fel éjjel a gyerekükhöz. Soha nem mondtak le semmiről a kedvükért.

A másik pedig Rubint Réka kislánya borzalmasan és visszataszítóan ostoba. Pont olyan, mint akivel annyit sem foglalkoznak, hogy normális, egészséges, ételt rakjanak elé.

Úgyhogy őt semmiképp ne tekintsd példaképnek. Anyaságból ne.

A Norbi meg bevallotta, hogy eljár otthonról, úgyhogy feleségnek sem lehet tökéletes. És Réka ott vigyorgott zavarodottan. nem véletlen, hogy ennyire bizonyítani akar és meztelenkedik ha kell ha nem és fut. Ja és a Norbi is elárulta soha nem fogta kezébe sem a gyerekeit. Úgyhogy lehet a férjed még különb is nála.

Nézd a dolgokat a pozitív oldaláról, ne így fogd fel, rabszolga vagy, aki ezért született a világra, pozitívan. A gyereked is változik, nem biztos, hogy el lett kapatva.

Szia.

Nekem kicsit idősebbek a gyerekeim, de tegnap én is kikészültem tőlük. Csupán annyi a különbség, hogy én már megtanultam "kikacsolni az agyam". Viszont még egyszer kiakadtam, mikor este a férjem hazajött, és 30!!! perc múlva már osztotta a gyerekeket, pedig akkor már nem is voltak rosszak. Akkor kihivtam a konyhába, és jeleztem neki, hogy fogja be, mert én egész nap ezt hallom, mig ő csupán fél órája van itthon. :)) Ekkor közölte, hogy gőze sincs, hogy birom ki. :)) ezzel nem azt mondtam, hogy én nem nevelem őket, és mindent rájuk hagyok. Tőlem is megkapják a magukért, csak nem butaságok miatt.

Biztos az időjárás is tette, másokat is elkedvetlenített teljesen, de újra itt a jó idő, lehet menni az udvarra, sétálni.

Sokan mondják azt, hogy én is meg tudtam csinálni, te miért nem bírod: mosni főzni, takarítani, gyerket nevelni, pedig még papírpelenka és bébiétel se volt. De volt nagymama, aki már rég nyugdíjas volt és ráért unokázni, amíg a kaja főtt.

Én azt bánom, hogy a kicsi gyerkeim mellett még a konyhakertet is csináltam, a háziállatokat etettem, itattam.(Kapáltam, cumi be, gyomláltam, cumi be, aztán jött a hasmenés. Gyereknevelés ez? És megéri az a pár zöldség? Hát nem!!!)

Tegyünk félre minden olyan munkát, ami nem nagyon muszály. Takaríts annyit, amit tényleg kell. Ha lehet ne tarts háziállatot, mert azzal is több gondod van csak. Ha a gyereknevelésbe nem lehet bevonni apukát, akkor esetleg a házimunkába?

Ne főzz minden nap, inkább egyszerre többet és fagyaszd le.

Mosógépet lehet, hogy tudnátok venni bizományiból, vagy hagyatékból, interenten keresztül stb. Még mindig jobb ideiglenesen egy használt, mint tartósan semmi.

Vannak olyan házimunkák, amibe a kicsit is bevonhatod: ruhahajtogatás (még ha eredménye nincs is), zoknipárosítás(közben beszélgessetek, hogy melyik ruhát hova kell felvenni, melyik ruha kié, stb.), mosás (ő is kaphat kis vödörbe vizet, zoknit, hogy pocskoljon vele), süteménysütés: már ennyi idős gyerkőc is örül, ha megsütik, amit ő gyurkált.

És ami szerintem a legfontosabb: ne hagyd, hogy a fejeden uggráljon! Tanítsd meg játszani. Pl. lehet WC -papír gurigából vagy tejfölöspohárból, gyógyszeresdobozból (ne legyen sok belőle inkább otthon) építgetni, a tornyot leborítani, újraépíteni.

Ha adsz neki 2 kis tálat, dobozt, teszel bele neki babot, lencsét, örömel szétválogatja. Tanító néni pedig hálás lesz, hogy milyen ügyesek az ujjacskái.)

Amikor mozogni akar,de nem tudtok a ramaty idő miatt kimenni, akkor irányítsd egy kicsit: mászasd olyan helyen, ahol nem ver le semmit, ugráltasd, táncoltasd, tornáztasd meg egy kicsit. Talán elfárad ettől és utána tud kicsit egyhelyben ülőset is játszani.

Én nem értek egyet azzal, aki azt mondja, hogy tedd félre és mondd neki, hogy most anya főz, mos, stb. A 8 éves lányom már megérti, de az 5 éves fiam inkább bejön a konyhába utánam, csak hogy beszélgessünk. A 8 éves is be-be nyit, mikor valami sürgős mondanivalója van, de szerintem ezzel mi is, felnőttek így vagyunk.

Anyukádtól, barátnőidtől nem tudsz segítséget, társaságot kérni. Elég lenne, ha hébe-hóba hol az egyik, hol a másik menne. Amíg ők ott vannak, akkor beszélgetés közben te meg tudnál csinálni nagyobb lélegzetű dolgokat: pl. függönymosás, ablaktisztítás, ágynaműhúzás stb.

A főzést pedig érdemes olyankorra tenni, amikor még alszik a kicsi. Kelj fel hamarabb, gyorsabban kész leszel nélküle.

Délben pedig feküdj le te is vele, akkor nagyobb kedve lesz neki is aludni, ha összebújtok, olvastok könyvet, dúdolsz vagy énekelsz neki.

Társaság: hidd el, minden ismama így érez, mint te (Talán Rubint Rékát leszámítva, vagy ő is csak mondja). Éppen ezért nagyon könnyen ismerkednek a kismamák, nem veszik zokon egymástól, ha megszólítja a másik. Tanácsadások, játszótéren nem találkozol velük? Segíthetnétek egymásnak is a háztartás és a gyerekfelügyelet egyensúlyában!

Sok sikert és majd írd meg, mire jutottál!

szerintem szegény kérdező nem Rubint Rékára

és Sarka Katára volt kiváncsi..

Az egyik magazinban volt egy cikk egy kismamáról, aki a harmadik babáját várta. A cikk arról szólt, hogy jól menő vállalkozása van, emellett csinos, nevelgeti a két nagyobb gyerekét. Persze van némi segítsége.

A barátnőm ismeri a két nagyobb gyereket: édesek, aranyosak. Anyukát még nem látta, csak a két bentlakásos bébiszittert.

A cikk ezt elfelejtette említeni, mert a némi segítség az lehet egy bejárónő, aki hetente egyszer letörli a port.

Amúgy meg aki azt állítja, hogy a gyerek(ek) mellett minden házimunkát elvégez, a lakás tipp-topp, emellett főz, a biopiacon vásárol, a férje csodálatos, segítőkész, a gyerekei meg jól neveltek, kitűnő tanulók, stb, az egyszerűen hazudik. Van gyerek, aki újszülött kora óta úgy alszik, hogy anyuci berakja a kiságyba, a pici elnézelődik és átalussza az éjszakát. De ott mással van baj. Más gyerek meg jólnevelt, édes aranyos, de valószínűleg fényevő, mert minden étkezés felér egy rémálommal. Más anyuka csodálatosan foglalkozik a gyerekekkel, de a lakás romhalmaz...

Szóval nekem ez ad néha megnyugvást, hogy arra gondolok amit jól csinálok.

Nem probléma ha férfiként itt, egy kedves, női, "egymást vígasztaló" topicban leírom részben ellentétes, részben hasonló esetemet? Látom, már sokan megnyugtatták a kedves kérdezőt, remélem nem tűnik akadékoskodásnak hozzászólásom, hiszen együtt érzek én is veled. :)

Csodálom is és elismerem a gondos anyákat, mint a kérdező is annak tűnik, hogy 24 órázik: mos főz takarít, kisgyermekkel foglalkozik, aztán ha lejár a gyes, akkor mellette munkába is jár. Megfordultam már olyan magánoviban, ahol nem volt dajkánk, a dadus feladatot nagyrészt nekünk, pedagógusoknak kellett elvégeznünk a pedagógiaiak mellett, sőt, egyébként törvénytelenül járt el a munkaadó (munkakörön felüli munka és munkaidő elvárása), volt egy 12 órázó szerelő, aki dajkaként is besegített (rajtam kívül a másik "hímnemű egyed" ;) ), és a kertet is (!!) rendezgetnünk kellett. Nos ,ez egy nagyon rövid történet volt, de betekintést adott a kisgyermekes háziasszonyok mindennapjaiba, ha nem is annyira a pedagógiai vonatkozások, de az, hogy "50 felé" kell szórnia magát, ráadásul kiscsoportosaim voltak, nagy részük még benne a dackorszakban. :)) Nem panaszként mondom, inkább ez is hasznos tanulás volt számomra. :)

Azért szólok hozzá itt, mert helyzetem részben fordított, mégis hasonlóak a helyzetemből fakadó problémáim, hátha érdekes lehet a kedves kérdezőnek, ha megosztom vele, problémáimat egyébként igyekszem viccesen felfogni, de épp tegnap "agyaltam rajta" tudatosan. Talán nem véletlen, hogy ráakadtam egy részben inverz panaszra a kedves kérdező szavaiban. ;)

Miben fordított az esetem? :)) Pl. hogy én meg sok-sok év óta gyereket szeretnék ,de se elég pénz hozzá, se kellő partner hozzá. Itt vagyok tele energiával, évek óta pedagógus diplomával "a zsebemben", "kihasználatlanul" a képességem , ismereteim, tapasztalataim a kisgyermekek nevelésre vonatkozóan, és erre olvasom, hogy a férjek egy része meg henyél, miközben megáldotta egy picurral őket egy feleség... :S (Persze -mint ti is írtátok- ez a lusta férj típus, szerencsére, nem általánosítható.) A kedves anya (a kedves kérdező) meg hiányolja, hogy legalább a gyermeknevelésben segítsen neki valaki. Szóval ezen a világon annyira egyenetlenül vannak elosztva a lehetőségek, hogy az már vicces. ;) Kb olyan ez, mintha egy gazdag ember börtönben ülne, és ezért nem költheti a rengeteg pénzét, míg egy szabad ember naponta "20 bolt" kirakata előtt elsétálhat, de csak nagy ritkán tud a túlélést segítő cikkeken (ruha, kaja) vásárolni bármi mást... mostanában még csak nem is babysitterkedtem, esetleg ingyen is elvállalnám újra (vagy koszt-kvártélyért), mint eddig (2-10 évesek). Én magam is pici településen élek, máshol vannak ismerőseim, ebben hasonló a helyzetem. Mikor használhatom újra az empátiámat, ami eleve adott bennem, a kisgyermeknevelésben... és a tapasztalataimat és elméleti ismereteimet...? Olykor belegondolok ebbe. Voltak évek, amikor nem veszett kárba az energiám, érzékeim, képességeim, mostanában meg egyelőre nagyrészt igen...

Nos, ismétlem, nem panaszként, inkább a problémára nézve párhuzamként gépeltem le gondolataimat helyzetem kapcsán. Egyébként meg optimista vagyok. :))

Egy 30-as pedagógus, vékony férfi (hogy az ellentétek halmazát is "színesítsem" ;) )

68% pont ez a lényeg. Az a baja a kérdezőnek,pont ezért depis,mert az ő élete nem Rubint Réka bulvárlapban lefestett élete.

Már mondta az édesanyja is, ne ezzel foglalkozzon és nem higgyen ennek, a papír sok mindent elbír (például, hogy újszülött meg 2 másik gyerek mellől lehet futni menni órákra minden reggel)

Úgyhogy nagyon is az ő életükre kiváncsi, illetve szeretné élni.