Mit tehetnék, ha már teljesen kiborultam, úgy érzem kifog rajtam a gyereknevelés?

Kisfiam is pont olyan tipusu mint a kislanyod. Nemsokara 19 honapos lesz es egy percre nem all le. Sot en hiaba viszem ki a jatszoterre nem hintazik, csuzdazik, homokozik mint mas baba hanem rohan fel-ala, madarat kerget es ha a homokozoba teved akkor csak dobalja a homokot igy oda nem is engedem mert felek valamelyik gyerekre radobja. :( Ritkan leul, epit a legobol egy tornyot (ez max 10 perc) aztan azt is szetdobalja. Felmaszik az ulogarnitura tetejere, csapkodja a tevet. A hangfalainkat el is tettuk a garazsba mert szetszedte majdnem. :( Mar annyi baleset erte, hogy fel sem tudom sorolni. Nem azert mert nem vigyazunk ra, hanem azert mert rohangal egyfolytaban. Mar felhasadt a szaja, lehorzsolta 2-szer a homlokat, felhasadt a felso ajka (szerencsere szepen gyogyult be), leesett parszor innen-onnan pillanatok alatt, a feje sokszor koppan, nekirohant az asztal sarkanak vagy 4-szer... :( A hutot nallunk is kipakolja ha elnezek par percre, sot a fagyasztot is. Ha jo ido van kiengedem a kertbe mert szerencsere csaladi hazunk van es itt pakol, szaladgal, epit, dobalja a labdajat, kismotorozik stb. Ha nem lenne csaladi hazunk meg is orulnek az tuti. Nallunk rengeteg a babas ismeros, baratno es rengeteget talalkozunk. A babak is hasonlo koruak de meg ilyet nem lattam. Csak en rohanok egyfolytaba a kisfiam utan. A tobbiek, rajzolgatnak, epitenek jatszanak a jatekokkal, konyvet lapoznak stb. Persze ok is szaladgalnak es rosszalkodnak de nem megallas nelkul. :)

Nekem annyi a szerencsem, hogy mar visszajottem dolgozni mert nagyon jo munkahelyem van es nem akartam elvesziteni. Igy ilyenkor "kipihenem magam fizikalisan". Kisfiam 6 orat van bolcsibe. Ja, es a bolcsibe egy angyal. A bolcsis neni eppen tegnap mondta, hogy ha eloveszi a vizfesteket vagy gyurmat a kisfiam az elso aki az asztalhoz ul annyira szereti. Tehat ott ul az asztalnal es fest meg gyurmazik 20-30 percig is. :O A masik ami meg nallunk szerencse, hogy a sok szaladgalastol annyira elfarad, hogy este 7-7:30 kozott mar alszik es reggel 8-kor alig birom felebreszteni. :) Ilyenkor legalabb kipihenem magam. Edesanyam azt mondta en is ilyen voltam es semmi nem segit csak az ido. :) Tul kell elni ezt az idoszakot. Nallunk meg a hiszti nem erkezett meg. A nem szora lehajtja a fejet es mar vonul is a bunti szonyegre magatol. :))) Tehat ezzel nincs gond csak a baj, hogy napi 500-szor hangzik el es meg sem tanul belolle. :(

Ugyhogy kitartast nektek valahogy tuleljuk ezt az idoszakot is. Legalabb egeszsegeseg ez a lenyeg. :)

szerintem kezd el fegyelmezni és büntetni is akár!

mert így egyre nehezebben fogsz vele bírni később.pláne,hogy már útban a 2.baba is!

Én nagyon nem szeretem a Suttogót, dehát nem vagyunk egyformák.

Az én lányomnak mostanában volt két ilyen időszaka (3,5 éves). Én azt tapasztaltam, hogy minél jobban meg akarom fegyelmezni, annál kevésbé működik együtt. Sőt, egy idő után, amikor már kiabálok és erősen megfogom, sírni kezd, mert nem érti, miért vagyok ilyen és szerintem fél is néha.

Nálunk pont ezért a türelem vált be jobban. Piszok nehéz, mert alapból türelmetlen ember vagyok, de igyekszem mindig szem előtt tartani, hogy ha én is "hisztis" leszek, akkor abból csak cirkusz lesz, mert egymást hergeljük fel.. Márpedig eszelősen erős hangon tud sikítani és üvölteni. :)

Ezért én ilyenkor is nyugodt maradok (igyekszem), normális hangon és hangerővel beszélek hozzá, nem kiabálok. Nem helyezek kilátásba semmilyen büntetést (még soha nem büntettem meg, tényleg), de azt mondogatom neki, hogy nem szép, amit csinál. (Tudni kell róla, hogy kommunikatíve elmaradásban van a kortársaihoz képest.) Illetve olyan dolgokat mondok a viselkedésére vonatkozóan, amiket tudom, hogy megért és amivel le tudom talán nyugtatni, esetleg elvonni a figyelmét. Határozottan fogom meg pl. a kezét, hogy érezze, nem packázhat velem, de próbálok nem fájdalmat okozni neki. Ha ütöget, akkor lefogom a kezét, de én próbálom nem megcsapni (bár volt már rá példa sajnos).

Mondjuk nálunk az a legnehezebb, amikor nem akarja lerakni a lábát... 18 kiló és piszok nehéz a karjánál fogva tartani. Párszor bevallom, vonszoltam is már így korábban, de a végére akkora hiszti lett (félelemből, fájdalomból és kimerülésből, gondolom), hogy gyorsan megtanultam, ez nálunk nem működik. Ha sehogyse tudom jobb belátásra bírni, akkor általában "muszájból" felveszem és karban viszem egy darabig - aztán ha megnyugszik és ő is hajlandó már sétálni, lerakom. Igazi patthelyzet akkor van, ha épp fáj a derekam vagy tele van mindkét kezem.. hát ilyenkor ahogy esik, úgy puffan. Ha jó napunk van, akkor könnyebben ússzuk meg.

Egyébként ha módunk van rá, igyekszem többször engedni neki, hogy ő döntsön, mit csináljunk, merre menjünk, hogy ezt is megtanulja (ugye pont ebben a korban van). De az nyilván más, ha időre kell mennünk valahova vagy valami veszélyeset, rosszat akar csinálni - ilyen esetekben próbálok a fenti módon eljárni.

Nem mondom, hogy ez minden körülmények között beválik, de általában jobban működik, mint a harciaskodás. Nálunk.