Megesett már veled, hogy nagyobbat csaptál a gyerkőcöd kezére mint akartad és meglátszott a nyoma?

Kedves Kérdező! Ne haragudj meg.

Szerintem nem volt jó ötlet feltenni ezt a kérdést, már csak a többi hasonló témájú kérdésből kiindulva gondolom.

Van két álláspont, amiből a végén úgyis vitatkozás lesz és lepontozás.

Én még nem nyilatkozhatom az eredeti kérdéssel kapcsolatban, mert a kisfiam még csak 8 hónapos.

Amikor én voltam gyerek, egyszer fenekelt el édesanyám, mert a boltban sorra pakolgattam a nekem tetsző dolgokat a kosárba. Hiába mondta szép szóval, hogy tegyem vissza. A vége az lett, hogy kijöttünk a boltból (a bolt mellett lakunk), bementünk a lépcsőházba és kaptam párat a fenekemre. Akkor még volt gumibugyim.:) Úgyhogy nem fájt, csak meglepődtem.:) De többet nem pakoltam. És lelki sérült sem vagyok.

Szerintem nincs összefüggés a gyerek elfenekelése és a későbbi személyiségfejlődése között. Elfenekelést írtam, nem agyonverést vagy rendszeres ütlegelést!

Vannak olyanok a környezetemben, akik kaptak egy-egy "atyai pofont" és rendes emberek lettek, és vannak olyanok, akiket nem fékeztek sehogyan sem vagy csak ejnye-bejnyével és mára nyegle, öntelt felnőtt vált belőlük. És ezek ellentettjeit is ismerem.

25/N

Mint gyerekszerepben lévő írnék erre ha nem gond..

Két édes húgommal élek együtt és anyuval. Néha úgy gondolom túlságosan is el vagyunk kapatva, magamon is észlelem, húgaimon meg még inkább. alig van kontrollálva. Van, hogy olyat teszek, például kicsúszik a számon valami undormány amelyet a következő pillanatban meg is bánok, arra számítok ezért kapok nagyobbat de nem.. szóval fontosnak tartom a megdorgálásokat ha muszáj.

15/L

"de mi szégyellni van azon"

Én azért a gép előtt is elszégyellném magam...