Mennyi idős kortól kaphat ki a gyerek?

Szia.

Idő közben beszélgettünk a könyvről amit megosztottam. Bár szerintem 90%-ban rendben van, és sok hasznos tanács van benne arra vonatkozólag is, hogy a nevelés-fenyítés mellett milyen annál sokkal fontosabb dolgok vannak egy gyermek nevelésében, a nevelő célzatú fenyítésben vannak benne erős részek. Kivettem a megosztást, mert ezek a részek valóban kelthetnek olyan indulatokat az olvasóban, hogy a lényeg felett teljesen elsikkad, így pedig pont a lényeg nem jön le az egészből. Ha méfi érdekel, privátban elküldöm a könyvet.

Egy előző válaszoló is ajánlott egy könyvet, ami szintén jó lehet:

[link]

Istenem, mit meg adnék, ha úgy alakult volna az életem,

hogy lenne gyermekem! Te meg, te nyomorult, akinek adatott

gyermek, már előre tervezed, hogy mennyi idős korától le-

het verni a kis szerencsétlent! Te szemét állat! Szégyelld

el magad, s kívánom, hogy nyíljon meg alattad a föld, és

tűnj el örökre! Ne rontsd itt a levegőt, te pöcegödör!

A válasz írója 72%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnapelőtt 10:15

"A szűlészetröl hazajövet nem akart szopizni az autoban. ! 4 orás ut volt,hát elment a tűrelmem,csak bögött bögött. Aztán adjál neki,én jol megvertem a fenekét és a páromois megált addig. Besegitett. A mai napon megköszönte a gyerek mert ettöl lett igazán jo étvágya!!!"

Ez most komoly? vagy csak vicc?

egy újszülöttet jól elvertetek ketten a férjeddel? mert nem szopott?

istenem add hogy ez csak egy rossz vicc legyen !

Nem túl kedves szamo77,

A mi környezetünkben nagyon sok családban normális volt, hogy a durván rosszalkodó gyerek kikapott, jogosan. Egészséges, normális, segítőkész, csupaszív emberek nevelkedtek fel így, akik egyáltalán nem neheztelnek azért hogy időnként kikaptak. Ha igazságtalanul püfölnek egy gyereket napi 28szor, az pedig embertelen és senki sem tervez ilyet, bár gondolom megint a falnak beszélek. Azt írod neked sem volt gyermeked. Soha nem kerültél olyan helyzetbe, hogy a gyereked ösztönei kezelhetetlen helyzetbe hoztak, ezért kérlek tedd meg hogy nem ítélkezel azok felett, akik már kerültek ilyen helyzetbe. Vannak akivel normálisan is lehet beszélgetni, mégha a te szüleidre gondolva ez nem is jut rögtön eszedbe, ne skatujázd be a témaindítót.

Nem kell ezen lovagolni, hogy nem volt gyerekem. Volt az

egyik barátnőmnek. Az apja már nem élt velük. Az anyja és

a nagymama "nevelték" a gyereket! Aki olyan volt otthon,

mint az égő tűz. Kértem, engedjék el a gyereket velem minden szombaton délután. Bele is mentek. Én az első közös szombatunkon megmondtam a gyereknek, hogy sokkal

többet megengedek neki, mint az otthoniak, de amire azt mondom, hogy így kell, az törvény! És mindig együtt találtuk ki, mit csináljunk az időnkkel! Remekül teltek a

délutánok, nem volt semmi probléma. És egyszer a gyerek odajött hozzám, s azt mondta: tudod, te vagy a legjobb fej

a világon, mert hozzád mindig, mindennel oda lehet menni, te mindig meghallgatsz, és nem vacakolsz mindig rajtam, mint a többiek! Tudja, a gyereket szeretni kell, s ő ezt

pontosan érzi, és meghálálja. Pl. azzal, hogy szót fogad!

Én ennek a gyereknek, akit az anyja már intézetbe akart adni, soha semmit nem mondtam kétszer! Első szóra engedelmeskedett! Mert érezte, hogy nagyon szeetem!

Kedves Szamo77,

Ez tök jó. Ezt kell csinálni normál esetben egy gyerekkel. Normálisan elbeszélgetni, emberszámba venni, szeretni. A szülei legnagyobb hibája, hogy ezt nem teszik meg vele. Bizonyára neked sokkal nagyobb örömmel fogad szót mint a szüleinek, mert Te megtestesíted mindazt a hiányt, amit a szülei nem jól csinálnak. Ez viszont egy külön téma lehetne, hogyan szeresd a gyerekedet, vagy hogyan bátorítsd a gyermekedet. Katasztrofális dolog ezeket elmulasztani.

A másik oldalon viszont vedd figyelembe, hogy ha nem csak egy-két hétvégét töltenétek együtt, hanem egymással élnétek, ami NAGYON más, mert itt már nem lehet a kényes kérdéseket félretenni, vagy kényes nevelési helyzetekbe kerülni, akkor nem tudnád elkerülni hogy ezeket a helyzeteket is kezeld. Nagyon könnyű egy barátnőddel elnevetgélni este és kibeszélni az aktuális pletykáklat, meg a pasikat, de egy albérletbe költözni vele, na akkor kijönnek a nem hangoztatott kellemetlen részletek is. Tudom nagyon népszerű dolog harciasan megvédeni a gyerkőcöt a goromba szüleivel szemben, főleg ha igazságtalanul gorombák vele, de ha neked kell a kényes kérdésekben helyre tenni az nagyon más szerep. És nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy mi a gyermek érdeke, mikor szereted igazán a gyereket. Hagyod-e pl hogy belekeveredjen egy rossz társaságba, mégha a szép szóra nem is hallgat, vagy megtiltod neki, akár erőszakkal, és felvállalod hogy te leszel a világon a leggonoszabb ember. Egy ideig. De még ezer ilyen van. Ha te vagy a legjobb barátnője is a gyereknek egyben, biztosan könyebb, de ez nem mindig elég, a felelősség pedig a szülőé.

Nem túl kedves kérdező! Elég volt már ebből, meg belőled

is! Tedd már meg, hogy békén hagyod az embert a kérdéseddel, annyi választ kaptál, mint talán senki még,

most már húzzál...