Mennyi idős kortól kaphat ki a gyerek?

Utolso,

Milyen kommentekben olvasod hulyesegedet. REmelem soha nem lesz gyereked, nem erdemelned meg ezt az oromot, es a gyerek sem erdemelne egy ilyen hulye embert szulokent.

Ezt olvasd el kérlek Kérdező, annak ellenére, hogy hosszú, nagyon is hasznos!

A gyerek számára egy pofon, vagy elfenekelés után nem lesz világos, hogy hogyan kellene a jövőben másképp viselkednie, és főleg miért. "Kialakul a gyerekben az, hogy a lényeg a büntetés elkerülése, és ez alapján cselekszik. Nem alakul ki viszont egy saját belső értékrend, nem fogja tudni a jót a rossztól megkülönböztetni, hiszen egy szempont lebeg csak a szeme előtt, hogy ne verjék meg"

Ilyen esetekben lesznek a gyereknek titkai, vagy kezd hazudozni: elköveti a "rosszaságot", amelyre vágyik, csak épp nem vallja be.

Fizikai bántalmazással lehet, hogy rövidtávon a szülők elérik a céljukat, és az adott pillanatban sikeresen tiltják el a gyereket a rosszalkodástól, ám utána mindkét fél rosszul fogja érezni magát: a szülő bűntudatot és lelkiismeret-furdalást érez, hogy testi fölényét használta a védtelen, kiszolgáltatott gyerekével szemben, a gyerek pedig megalázottnak érzi magát.

A verés, mint egyedüli nevelési elv nagyon káros lehet a gyerekre: azt sugallja, hogy a szülő felsőbbrendű, fizikai erőfölényben van, és ezzel bármit el tud érni. A szülők akkor szokták alkalmazni ezt a módszert, ha eszköztelennek érzik magukat

A gyerekkel szembeni fizikai fölényünk fitogtatásával az alapvető baj, hogy amennyiben erőszakkal akarjuk megtanítani neki, hogy játsszon szépen a pajtásaival, ne bántsa őket, akkor tulajdonképpen az ellenkezőjét tanítjuk, mint amit szeretnék.

Nagyon fontos, hogy a gyerek modellkövetés alapján, utánzással tanul: azaz azt a stratégiát, módszert követi, amellyel a szülő érvényesíti az akaratát vele szemben

Másfajta konfliktuskezelési módszereket válasszunk: magyarázzuk el csemeténknek, hogy miért rossz az, amit tesz, hívjuk fel a figyelmét az összefüggésekre, hozzunk fel neki logikus, meggyőző érveket, és a miértjeire ne vágjuk rá azt, hogy "csak".

Minden gyermeknek van azonban egy-két érzékeny pontja, amelyeken keresztül meg lehet fogni, amelyekkel hatni lehet rá.

Jó módszer, ha partnerként (egyenrangú felnőttként) kezeljük gyermekünket, és olyan magyarázatokat adunk a viselkedésére, amelyektől ő is okosnak, felelősségteljesnek érezheti magát. Csemeténk önbecsülésének és felelősségérzetének is jót tesz, ha nem leereszkedünk hozzá, hanem saját döntést hozni tudó emberként beszélünk velük.

Sok sikert!

"Millionyi hulye nezete nem szamit. Te is kikapsz, ha nem jol viselkedsz? Kitol? Parodtol? Na szep, lehet, hogy Neked jol all, sot meg tetszik is, de amugy egy nagy bunko vagy. Sajnalom azokat a gyerekeket, akiket Ti hulyek szultok/"neveltek".

Tema lezarva.