Mennyi idős kortól kaphat ki a gyerek?

Én bevallom, egyetlen egysze rácsaptam a fenekére. Máig bánom.

A történet:

hatodik emeleten lakunk a kislányomra(4,5 éves) rájött a dilihopp, bármit mondtam, hisztizni kezdett. Utánna odatolta a széket az ablakhoz, és kihajolt. (Régi a nyílászáró, egy elhajlított szeggel lehet nyitni, csukni).

Rászóltam, és elpakoltam. Újra csinálta. Hiába mondtam, hogy veszélyes, csakazértis. Háromszor volt egymás után büntiben, mikor megígértettem vele, hogy nem csinálja többet. Percekre rá azt látom, hogy kihajolt. Lekaptam a székről és a popsijára csaptam. Azóta nem hajolt ki, és az ablakokat is tudtuk cseréltetni.

Kényes téma az biztos, de épp a minap hallottam egy ismerőstől hogy ez csak a mai kor szokása, hogy jajj csak a gyerekre rá ne csapjon a szülő, mert lelki sérült lesz stb...És van benne valami.Amiket hallok az iskolákról, elég rémisztő.Rentgeteg a pimasz diák, aki nem tiszteli a tanárait, gyanítom akkor a szüleit sem.Saját szememmel látom is, a környezetemben is van ilyen sajnos.És egyre több az ilyen.Mikor még én diák voltam(nem olyan rég,15 éve)akkor nem volt ennyi erőszak az iskolákban, nagyobb volt a tisztelet a szülők és tanárok felé.Én nem tudom ez mennyire függ össze a mai gyereknevelési elvekkel, de lehet tényleg van benne valami.Nekem van egy két éves, hihetetlen eleven fiam.Minden nem neki való dologban benne van.És én töredelmesen bevallom hogy volt hogy rálegyintettem a kezére ha olyan helyre nyúlt többedjére ahova nem szabad és veszélyes neki, és nem is nyúlt oda utána(egy darabig), de szép szóból, és magyaráztaból bizony nem értett.Nem is vagyok büszke magamra elismerem emiatt, de akkor és ott ezt váltotta ki belőlem.Azért a csonttörést és ilyen súlyos bántalmazást nem említenék egy lapon egy kézre csapással, ezt azért vegyük két felé szerintem.

Az a szülő aki írta hogy a gyermeke visszahúzódó és szóból is szépen megérti, hát örüljön hogy ilyen szófogadó a gyereke, nem minden szülőnek ilyen a csemetéje.Pl. mint írtam már a kisfiam napja abból áll hogy keresi a veszélyt ha épp nem velem játszik, mert addig van biztonságban.Utána nem a játékaival játszik hanem egyebekkel, meg mindenhova mászik.Ő ilyen eleven, és nagyon sokat magyarázom neki a dolgokat hogy mit miért nem szabad, és csak remélni merem hogy lesz neki foganatja.

Egy történet ami velem történt meg.

Csak mesélték az esetet, már nem emlékeztem rá.

A gyerekorvosnál egy időben rendszeres vendégek voltunk, mert nagyon rossz volt a mandulám, rendszeresen kellett oltást kapnom. Egy idő után én ezt a procedúrát nagyon megelégeltem, és keményen eldöntöttem hogy én ma bizony nem fogok injekciót kapni. Úgy ficánkoltam az asztalon, hogy lehetetlenség volt bármit is beadni nekem. Édesanyám kb 10 percig küzdött velem, próbált rábeszélni meg lefogni, de hát én ezt már eldöntöttem, nem volt mese. Az orvos azt mondja, várjunk egy pillanatot. Odalépett, és egy jó nagyot odasózott a kopasz fenekemre. Olyan cövekben fogadtam az injekciót, mintha kicseréltek volna.

Ha ez a történet ma esik meg, az anyuka visszakézből lekever egy taslit a dokinak, és rögtön nekiáll a gyermek lelkét pátyolgatni. Szerencsétlen gyerek rögtön felveszi az áldozat szerepét, hiszen két külön jelzést kap, és jóváhagyják hogy bizony ő tényleg egy szegény áldozat. Nekem tök világos volt, hogy nincs menekülés, itt a szuri meglesz, le volt zárva.

Ha ma egy tanár azt mondja az anyukának, hogy a gyerek rossz volt, vagy gond van vele, a mama meghallgatja a gyereket, aki persze patyolat tisztára kihozza magát, a mama meg nekiront a tanárnak hogy hazudik. Röhej. Ilyen sztoriból nem egy történt feleségemmel az alatt a három hét alatt, amíg "élvezhette" a mai színvonalat egy napköziben.

Ha ma a dokival szembe találkozok, nemhogy a szégyent nem várom el tőle, hanem becsülöm, mert volt elég bátorsága az én egészségem érdekében helyrerakni.

En egy tanar vagyok egy altalanos iskolaban.Vannak az osztalyomban gyerekek kiket vernek es vannak kiket nem.Ezt minden pedagogus eszreveszi.Egy szulonek sem szabad elfelejtenie hogy a gyereke nem lesz mindig 4 eves akin konnyu uralkodni,kihasznalva az artatlansagat.Egy normalis tizeneves gyerek elmegy bulizni, kirandulasokra.Ott nem lesz ott a szulo hogy kiosszon egy "atyait" a gyerek a lelkiismeretere kell hagyatkozon, nem lesz ott a szulo akitol felnie kell.

Vagy ezek a szulok a kirandulasra sem akarjak elengedni a gyermekuket, lelki nyomorultat akarnak bellole tenni.Van olyan szulo akinek ez a celja?Engem a szuleim sosem utottek meg megsem ittam drogosztam soha.Emlekszem ha csinaltam egy hulyeseget meg az iskolabol is felhivtam anyumat hogy elmondjam neki mit tettem,megkonyebultem.Nem mondom nem csinaltam rosszasagot.De minden gyerek ilyeneket tesz de ezeket elnovik.Ha egy szulonek az a celja hogy a gyermeke az eletben megallja a helyet, mint pedagogus mondom, utolso legyen a veres a nevelesi sorrendben, a gyereknek azzal sosem hasznal.

Felháborító, hogy olyen emberek vannak! Most mindegy is,

hogy férfi vagy nő! Gyalázatos, bitang ember, aki már előre készül, hogy mennyi idős korától fogja ütni-vágni a gyerekét! Szégyellje magát, de nagyon! Aztán ne csodálkozzon, ha a gyerek majd egyszer szembeköpi! Vegye úgy, hogy most meg én köptem szembe, a gyerek helyett! És

vonuljon el a világtól valahová, ne rontsa itt a levegőt!

Szemétláda!

Nekem van a visszahúzódó kislányom. A kérdezőnek nincs még gyereke, augusztusra várják, és egyenlőre mások véleményéből, ill könyvekből próbál valamiféle elméletet gyártani. Ez nem baj, én is rengeteg könyvet olvastam a várandósság alatt. Volt köztük olyan amiben mindent a babához igazítottak, és volt amelyik módszert én már a ridegtartáshoz tudtam volna hasonlítani. Ez majd úgyis adja magát, ki fog alakulni. :) A kérdező is meg fogja látni, hogy nem minden olyan egyszerű mint ahogy a könyvek írják, mert nincs két egyforma gyerek, és szituáció sem. Én is amikor még csak vártam a babát, sokmindent eldöntöttem, hogy majd ezt így vagy úgy fogom csinálni, mert ez a módszer tetszik ezért és ezért, aztán meglett a baba, és minden máshogy alakult :) Pl szoptatás sem úgy volt ahogy én elképzeltem, mert a lányom átlagnál kisebb gyomorral látta meg a napvilágot, ergo nem tudott egyszerre annyit szopizni, hogy azzal kibírjon három órát, hiába akartam volna én két három óránként szoptatni, ha a gyerek meg óránként éhes volt...ha kitolom az időt, akkor meg előbb utóbb tápszer lett volna a vége, azt meg abszolút nem akartam....szóval sokminden függ a babától is már az első hetekben is, és később is. :) Aztán pl altatás sem úgy alakult, mert öt naposan a szomszédunk elkezdett ütvefúróval fúrni, mikor a babám félálomban volt, az lett a vége, hogy bár a szakkönyvek szerint az újszülötteket nem könnyű megijeszteni, az én lányom mégis annyira megijedt, hogy leállt a légzése, elkékült, és csak nagy sokára tudott ismét lélegezni. Utána meg rettegett minden egyes elalváskor. Másnap vittem orvoshoz, szerencsére semmi komoly baja nem lett, a félelmen kívül, ami egy kisbabánál hát nem éppen előnyös. Az orvos mondta hogy előfordul hogy csecsemőkori alvászavara lesz, az lett, nem aludt, ha igen, azt is csak felületesen, a mászás elkezdése óta meg alvajáró, igaz már kezdi elnőni. Összegezve több mint két évig nem aludtunk éjjel emiatt, mert csomószor ébredt, ha nem akkor meg elkezdett sétálni álmában. Vannak szakkönyvek altatásra is, de ebben az esetben feleslegesen próbálkoztunk bármivel is, mert erről szintén nem tehetett a lányom, a rossz élmény váltott ki nála egy ilyen elhúzódó alvási nehézséget. Elötte ugyanis úgy aludt mint a kisangyalok.

Ezeket azért írtam le, mert az hogy a kérdezőt érdekli a téma, még nem biztos hogy verni szeretné a gyerekét, majd meglátja, egyenlőre tájékozódik, ami meg normális szerintem :)

9:07 vagyok.:)

Mindíg azt szoktam mérlegelni, hogy én mennyire vagyok felelős egy helyzet kialakulásáért, mert szülőként nekem sokkal nagyobb a felelősségem, mint a gyereknek.

Balesetveszélyt inkább igyekszem kizárni, hegyes törékeny tárgyakat nem elötthagyni, vagy olyan helyre pakolni pl ahol a gyerek nem fér hozzá. Még így is megtalálják a veszélyes helyzeteket, csak ha baleset van, nem mindegy, hogy az én figyelmetlenségemből lesz az, vagy mert így alakult.

Anyósom pl mikor a lányom elmúlt három éves, elkezdte kapásból felnőttként kezelni...pl nyitvahagyta az erkélyajtót, és majd kiment a szobából...aztán a lányomat szidta le, hogy kiment az erkélyre...ezt simán, egy csuklómozdulattal megelőzhette volna, ha becsukja az ajtót. Ha a gyerek leesik a hatodikról, akkor mit érzett volna utána? Ezért pl szerintem nem a lányom volt a felelős, persze gondolhatta volna ő is, hogy nem kéne kimenni, és biztos hogy eszébe is jutott volna, ha nem három éves, de az volt. Egy kisgyerektől nem lehet elvárni hogy felnőttként mérlegeljen, mert ha azt tenné, akkor felnőtt lenne. Anyukám meg a bejárati ajtót hagyta egyszer nyitva, a kétéves lányom meg világgá indult. Én éppen boltban voltam, és hazafelé menet azt láttam, hogy a lányom jön szembe velem az utcán, a bokáig érő hóban, pizsamában, mezitláb. Első emeleten lakunk, a lépcsőn is hogy hogyan nem esett le fogalmam nincs. Ezután nem hagytam ott anyuval, jött velem boltba.

Veszélyérzetük nincs, kíváncsiak is mindenre, és különösen a felnőttes dolgok érdeklik az ilyen piciket, kés, villa, stb. Én a pakolást választottam, most már tudja hogy nem szabad pl a kést elővennie, csak ha ott vagyok ( segíteni szokott főzni, és adogatja a cuccot ). Ha nem vagyok ott, tabu a fiók is ahol a kések vannak. De hát most már négy éves, ezt kétévesen nem tudtam volna megcsinálni, mert az hogy a kés csillog, többet nyomott a latban, mint az hogy anyu mérges lesz ha hozzányúlok, így maradt a vágószerszámok eköltöztetése a felső polcokra.

Szóval előbb megelőzni kéne a rázós helyzeteket szerintem, mert a gyerek az nem felnőtt, sőt ha tiltva van valami annál jobban izgatja a fantáziáját.