Mennyi idős kortól kaphat ki a gyerek?

Szia 9:07 :)

Örülök hogy leírtad a kislányoddal kapcsolatos dolgokat. Mis is valahogy hasonlóképpen terveztük a gyerkőc nevelést, igyekezve eleinte minden veszélyforrást távol tartani, és minimálisra csökkenteni azokat a dolgokat, amiben "korlátozni" kell a gyerkőc lehetőségeit. A mamával kapcsolatos sztorival szerencséd van, nemrég jött hírbe egy történet, ahol a mama elaludt, és a gyerek kiesett az emeletről.

Néhány hete olvastam egy könyvet a gyereknevelésről, és bár nagyon ódzkodtam elolvasni, feleségem kitartott:) Elég nyíltan kivesézi ezt a fenyítősdi kérdést, nekem nagyon korrektnek tűnik összességében, mégha első olvasatra emésztenem is kellett a dolgot. Nagy a kísértésem hogy megpróbálkozzam a módszerükkel, lévén elég sok számomra is reálisnak tűnő példát hoztak.

Felteszem megosztva, hátha valakinek még hasznos lehet...

[link]

Kedves előző válaszoló. inkább a saját ösztöneidre hallgass, az irományban szépen meg van magyarázva, hogy miért is lehet gyereket verni...

Amúgy valóban különbséget kell tenni verés és odacsapás között, nem fekete-fehér ez az egész téma. Bár én a semmilyen fizikai erőszakaot nem alkalmazók körébe tartozom (2 éves a gyerekem, eddig egy suhintást sem kapott), nem mondom azt, hogy nem sóznék egyet jól oda, ha magát veszélybe akarja sodorni. De eddig mindent sikerült szép vagy épp' csúnyább, hangos szóval megoldani, többek között a konnektor-dolgot is, de azt nem tudom, hogy hányszor kellett elmondanom, h nem szabad hozzányúlni...

Remélem, olvasod még a topikot, mert a könyvhöz lenne pár hozzáfűznivalóm. Nem kérdőjelezem meg a jó szándékodat, és becsülendőnek tartom, hogy ilyen korán tájékozódni szeretnél, és az is jó, hogy komolyan veszed, hogy a gyereket nevelni is kell. De:

Kétszer olvastam a könyvet. Egyszer, amikor még nem volt gyerekem, akkor alapvetően jónak, bár kicsit túlzónak éreztem. Aztán, amikor megszületett, elolvastam újra, és bizony elsírtam magam rajta.

Figyelj, ez a könyv kegyetlen. Nem a konnektoros része, az csak szimplán nem működik, ahogyan már fentebb elmeséltem a tapasztalataimat róla. De a gyerek nem ló és ökör, hogy idomítani kelljen. Ha figyelmesen elolvastad, észrevehetted, hogy a szülők direkt provokálták ki azokat a helyzeteket, amelyek után jól elverhették a gyerekeiket "tanításképpen". Ez embertelen.

Igen, embertelen dolog nevelésképpen nem felvenni az újszülöttet, ha sír, hiszen bizonyított tény, hogy számukra a testi közelség éppen olyan fizikai szüséglet, mint az éhség. Nem szeszély. Embertelen egy héthónapost elverni, mert "hisztizik", hiszen számtalan oka lehet a sírásának, fáj a hasa, jön a foga, szeparációs szorongás, túlpörgés, sőt, az is lehet, hogy csak rossz napja van, ilyen a felnőttekkel is előfordul. Az azonban képtelenség, hogy azért sírjon, hogy ezzel az anyját kínozza. Az pedig teljességgel nonszensz, hogy egy egyévest, aki le szeretne mászni az ölünkből, egy órán keresztül ütünk, mire felfogja, hogy egy helyben kell maradnia. Egy egyévesnek az a dolga, hogy másszon, ilyen a természete, talán megengeded, hogy megjegyezzem: ilyennek teremtette Isten, hogy vidáman felfedezze a világot, és Isten ellen való véteknek érzem, ha ezért verjük.

A konnektor, a nagy kés, az erkély stb. nem a tanítás területei. Ha csak nem akarsz a nap 24 órájában a gyereked nyomában loholni, akkor meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket, mert egyáltalán nem biztos, hogy fél óra múlva is emlékezni fog arra, amire tanítottad. Tessék vakdukót venni, a kést elzárni, mindenki boldogabb lesz.

A könyv alapelve, hogyan neveljünk feltétlenül, gondolkodás nélkül engedelmes gyereket. Valahol le is van benne írva, hogy "Én arra tanítottam a gyerekeimet, hogy előbb engedelmeskedjenek, utána kérdezzenek." Nagyon veszélyes ideológia ez! Amerikában, és a világ egyéb szerencsésebb történelmű országaiban talán sokaknak még vonzó. Itt azonban volt két világháború. Magyarországon a zsidók deportálását nem a németek végezték, idejött Eichmann a titkárnőit is beleszámítva kb. 50 emberrel, kiadták az utasításokat, és elmentek. Az egész magyar államapparátus engedelmeskedett, gondolkodás nélkül. Tizes nagyságrendben mérhető azok száma, akik elgondolkoztak azon, hogy talán ezt mégsem, a többiekben ilyesmi fel sem merült. Arra voltak nevelve, hogy az utasítást gondolkodás nélkül végre kell hajtani. Te sem gondolhatod komolyan, hogy valakit arra nevelünk, hogy 18 éves koráig azonnal, kérdés nélkül engedelmeskedjen, majd hirtelen megtanul gondolkodni.

Természetesen kell a fegyelem, az engedelmesség, a szülői tekintély, nem dől össze a világ, ha a kisgyerekkor során párszor kap a popsijára, vagy szemtelen kamaszként egyszer lekensz neki egy nyaklevest. Ha ez korábban nem volt megszokott, biztos lehetsz benne, hogy második alkalomra nem lesz szükség. De nem kerülhető el a rábeszélés, a meggyőzés sem.

Ha érdekel, ajánlom a Miért válnak zsarnokká a gyermekeink? című könyvet.

Köszi az észrevételt. A könyv érdekel, ha van további infód hol lehet elérni azt szívesen veszem.

Ami a gyermeki "idomítást" illeti, azt írja , egy ujjal ütött a kezére, ez nem a kéthónapos megverése, azt hiszem. Valóban vannak kemény részek a könyvben, ami szerintem is túlzás. Az is biztos, hogy ha megszületik a baba, más lesz minden.

Arról, hogy a gyermeknek szüksége van a dolgokat megmagyarázni, szintén ugyanazt gondoljuk. Magam villamosmérnök vagyok, és soha nem indultam volna el ebbe az irányba, ha gyerekkorban nem hagynak "felfedezni". Ez a 18 évig nem magyarázok dolog ez nincs benne sehol a könyvben. Azt írja, ahogy képes felfogni a dolgokat, rögtön valódi tanítást és magyarázatokat kell adni, és felelősséget is a gyermek kezébe, hogy kipróbálhassa képességeit, és ebben figyelemmel kíséri a szülő. Most persze egy görcsös idegbajos ezt használhatja arra, hogy megszabja még a napi engedélyezhető mosolyok számát, vagy tényleg, ahogy korábban írta egy hölgy, minden kicseppent vízért fenyíthet, de ehhez szerintem full elmebajosnak kell lenni, és minden jó érzésnek ki kell veszni az emberből.

Azt írod: előidézik a veszélyhelyzetet, hogy elverhessék. Nem volt semmilyen veszélyhelyzet, sőt, ha elolvasod a könyvet, folyamatosan figyelték, hogy ne történjen baj. Az elverés pedig egy kézlegyintés volt a példában, illetve később ír egy másik példát, amikor egyszer a medence közelébe engedte a gyerekeket, persze felügyelet mellett, hogy "ellenőrzött körülmények között" tapasztalják meg annak veszélyét. Nyilván az életveszélyes emeleti ajtót nem hagyja nyitva senki direkt azért hogy a gyerek megtanulja nem jó kiesni rajta. Nyilván a konnektor is be lesz dugózva, és a biztonság kedvéért minden meg lesz téve, ami rajtunk múlik, de abban nem is reménykedem, hogy ez 100%-ban sikerülni fog.

A kisgyerekemet nem tartom állatnak. Nem tartom idomítható baromnak. Egy kicsit durva a hasonlat. A gyermekem sokkal többet ér, és sokkal több időt szeretnék fordítani Rá, mit egy háziállatra. Ezért szeretném biztonsága kedvéért megtanítani neki, hogy ne nyúljon dolgokhoz, amíg nem tudja használni. Azt mondod ez nem működik. Kipróbáltad? Tényleg?

Azt mondja a könyv, először cselekedjen a gyerek, aztán kérdezzen. Nem azt mondja ne kérdezzen. Nem azt mondja hogy nem kell megmagyaráznom mit miért kell tenni. És mindennek csak addig kell így lennie amíg nem képes ezeket a döntéseket önmaga meghozni. Erre pedig kötelessége egy szülőnek megtanítani a gyermekét.

Ami pedig a háborúban szó nélkül engedelmeskedő magyarokat illeti, az ma sincs máshogy. Bambulják az emberek a tévét, hogy a "Barátok köztben" hogyan képesek mindenféle jellemfejlődést nélkülözve és mindenféle párosításban (Talán Timike és Vilibá még nem volt együtt, de csak idő kérdése) ellenni, és a Valóvilágban milyen üres bambasággokkal tudnak foglalkozni, és szépen lassan lehülyülünk... A végén gőzünk sincs hova vitték az országunkat, meg a családjainkat, csak nézünk bambán, hogy hát ez a való világ...

Azt hiszem, nem hátrány, ha megtanuljuk a szeretet, önzetlenség parancsát magyarázat nélkül is megtanulni, mert sokszor nem rögtön kifizetődő és nem logikus. Ha pedig valaki a nevelésben azt tartja a legfontosabbnak, hogy egyenesen álljon a villa az asztalon, az tényleg szánalmas.

Ami a pálcát illeti, azon szurkolok, hogy soha de soha ne kelljen használnom. Iszonyat dilemma lenne, és egyáltalán nem vagyok biztos hogy képes lennék használni. Ha mégis, annak tényleg nagyon durva dolognak kell lenni, és szeretnék egy lenni azon büszke szülők közül, akik azt mondhatják itt, hogy sosem kellett komolyan fenyíteni a gyerkőcöt.

Várom a könyvedről az infókat, ha van...