Bal vagy jobb kézzel szoktad elverni a gyerek kezét / fenekét?

Nagyon sokan úgy nőttünk fel,hogy kaptunk a szülőktől.Mint fentebb írta valaki,normális emberek lettünk.NEM utáltam meg a szüleimet,mai napig imádom és tisztelem sajnos már csak az emléküket.

Felnőtt fejjel legtöbben azt mondjuk,hogy megérdemeltük,amit kaptunk és nem haragszunk érte a szüleinkre.

De nem is voltunk nyávogó-vinnyogó,szülőt megütő kis elmebetegek.Itt meg a nagy liberális szülőktől azt olvassuk,hogy megüti,megcsípi őket a kisgyerekük,vagy folyton hisztizik,kezelhetetlen.

Ennyi idióta kölyök rég nem volt annyi,mint mostanában,mióta a "gyerek=apró termetű felnőtt,akivel meg lehet beszélni dolgokat".

Úristen... liberálisnak tartom magam, de ami itt megy, attól a hajam égnek áll.

A sok "nem-verem-a-gyerekem" anyukának köszönhetjük a 15 évesen kufircoló kisp!csákat meg társaikat, akik képtelenek megnevelni a gyerekeiket, de sipítoznak, hogy "óóó, de milyen jó anyuci vagyok!". Én sosem voltam verve, de nem ritkán kaptam 1-1 jól irányzott anyai pofont. Aláírom, megérdemeltem. Átvészeltem a lázadó tinikort, 18 éves koromra totál lenyugodtam. Megnézem én, hogy a nagyszájú, észt osztogató 12 évesek hol lesznek ennyi idősen...

De jó, hogy csak végleteket ismer mindenki! Igen, én nem ütöttem meg a gyerekem, és nem is áll szándékomban. Tehát, akkor egyenes út vezet a zülléséhez? Fogadjuk már el egymás véleményét, és azt, hogy bizony van, hogy másnak más módszer jön be! Én felnőttem úgy, hogy soha még egy kézre csapást sem kaptam, mégis normális felnőtt lett belőlem. Nem lettem "nyávogó-vinnyogó,szülőt megütő kis elmebeteg". Azért oda el is kell ám jutni gyerekkel, hogy ilyen legyen! Az, hogy nem ütöd, még nem azt jelenti, hogy nem neveled, és mindent ráhagysz!

Saját tapasztalatom, hogy mikor a babám rosszalkodik pl. csapkodja a tv-t, akkor én századszor is leguggolok mellé, és türelmesen elmagyarázom, hogy ezt nem szabad. Sokkal tovább tartott mire elfogadta, míg a barátnőmnek, aki a harmadik esetnél rácsapott a gyereke kezére, aki onnantól nem csinálta. Most akkor én rosszabb szülő vagyok? Elértem amit szerettem volna, csak több időmbe, és energiámba került. Ki így, ki úgy oldja meg. Nekem ez a módszerem, és nálam működik.

"pl amikor csapkodja a tv-ét akkor én századszor is leguggolok mellé....."

-Úristen.És megvárod amig a gyereknek csak sikerül a tévét ledönteni,vagy betörni a képernyőjét?Ezek szerint az se zavar ha tönkre tesz valamidet,pedig elözőleg már 99x-er elmagyaráztad? Irigyellek,mert én olyat vágnék a kezére,hogy biztos többet a tévé közelébe sem menne,legalábbis nem csapkodni.

Szerinted leguggolok, és nézem, amíg ledönti? Megfogom a kis kezét, és szépen elmagyarázom, hogy nem szabad ilyet csinálni, de idő amíg elfogadja, és megérti. Én rászánom ezt az időt. És érdekes, hogy mikor elnézte az egyik játszó pajtástól, hogy az csapkodja az anyukáját, talán kétszer, ha Ő is megpróbálta. Aztán megfogtam a kezét, és mondtam neki, hogy ez milyen csúnya dolog, nem csapkodunk, hanem simogatunk a kezünkkel. Közben mutattam neki. És nem csapkod. Szóval annyira nem érzem gáznak magam.

De nem magyarázkodok, mert tök mindegy mit írok erre az oldalra, valaki úgyis azt a következtetést vonja le, hogy nem vagyok normális, mert más módszert alkalmazok. Szóval lehet lepontozni, lehurrogni, beszólni...

Egyet értek az utolsóval.

Itt tényleg mindig az megy, hogy lepontoz, beszól, hülyének titulál, csak mert másként gondolkodsz, mint ő.

Nyilván az aranyközépút a legjobb, de ha csak a két végletet nézzük, egy soha nem vert gyerekből lehet "nyávogó-vinnyogó,szülőt megütő kis elmebeteg". De egy olyan gyerekből, akit vertek, no hát abból is lehet igen sok minden, "elmebeteg" is például, csak lehet, hogy nem "nyávogó", hanem erőszakos, bűnöző. Hát egyik sem jobb a másiknál. És még a "kis gengszter"-t csuknátok börtönbe! Pedig rengeteg olyan ember csücsül ott, akiket vertek, és azért lettek olyanok.

Nem ítélem el, ha valaki odacsap, de én nem csinálom. Mert igenis meg lehet beszélni velük mindent. Nem hülyék ők, csak gyerekek. Ha meg egy gyerekkel nem lehet megbeszélni a dolgot, értelmesen elmagyarázni neki valamit, inkább a szülő hibája, mint a gyereké. Mert ha nem ért a szóból, akkor valami már a nevelés kezdetén elromolhatott. Ha jól csináltad, akkor hallgat rád.

"A sok "nem-verem-a-gyerekem" anyukának köszönhetjük a 15 évesen kufircoló kisp!csákat meg társaikat". Nem értek egyet. Az, hogy nem verem a gyerekem, nem jelenti azt, hogy nem nevelem meg, nem fegyelmezem. Csak másként.

Erőszakkal sok mindent el lehet érni. Ez így van. De hatalmas lelki sérüléseket is lehet okozni....

Kedves Szülők!

Nem minden gyermek egyforma és szerintem a korosztályokat sem szabad keverni!

Kisfiam 26 hónapos.

Én időnként sajnos kénytelen vagyok rácsapni a popsijára vagy a kezére, mert nagy ívben tojik a magyarázatra ill. talán inkább halvány fogalma sincs arról, hogy milyen következményekkel jár ha pl.:ráesik a nagy melák tévé.

Ha önveszélyes dogokat csinál egy ilyen pici gyerek, szerintem pont a koránál fogva nem érti a magyarázatot.

Persze el kell mondani hogy miért nem szabad, de ők tényleg nem ,,kis felnőttek", mert különben nem ugrálnának a kanapén addig, amíg fejre nem esnek.

A gyermek állandó verésével természetesen nem értek egyet, de egy popsira vagy kézre csapástól még senki nem lett lelki sérült!

Nagyon kedves barátnőm pont a napokban említette, hogy hányszor kapott ki (verés formájában)anyukájától. Ők hárman voltak testvérek és édesanyjuk egyedül nevelte fel őket.

Saját elmondása szerint, annyi hülyeséget csinált, hogy nem is érti, hogy bírta az anyukája.

Egyébként az ilyen kis korban kapott pelenkás popóra ,,csapásra" szerintem senki nem emlékszik!

A tinikről csak annyit, hogy apukám idejében körmös volt az iskolában és nem volt ennyi szemtelen, visszapofázós kamasz!