Magatartászavaros gyermekek szülei! Csak én vagyok vele úgy, hogy ha a gyerekért megyek az iskolába már előre gyomorgörcsöm van, lehet, hogy beképzelem, hogy a tanítónéni és köztem feszültség van a gyerek miatt?

Dehogy vált be, csak nem volt más megoldás. Magányos volt tőle, és frusztrált. De oda, ahol véresre verték nem

vihettem, az iskolaváltáshoz, költözéshez pedig idő kellett.

És még valami a szülői hibáról. Mire jó az önvád, önmarcangolás? Attól jobb lesz?

1. lépés: elfogadni a gyereket olyannak, amilyen.

2. lépés: megoldásokat keresni, egyik problémára a másik után.

Ezek a túlélés törvényei.

A válasz írója 88%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 16:06

Az első lépés amit írtál számomra nem is kérdés!

Viszont nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az én hibám, hogy én rontottam el valahol.

Van egy nagy lányom (19). Bármibe kezdett sikerre vitte.Vele sosem volt semmi gondom.

Ha nem fejtem meg a miértet, hogyan találom meg a megoldást?

Bocsánat a kérdezőtől az off- ért, de sokan agyunk akik ezt a kérdést kiírhatták volna!

Nincs mindig válasz a miértre. Csak felesleges energiát pazarolsz el arra, hogy keresed a talán nem is létező választ. Úgy érzed, rosszul nevelted, rossza anyja voltál? Nem hiszem, mert gondolom te sem viszonyultál hozzá másként, mint a lányodhoz. De ha valami véletlen folytán mégis hibázott volna bármelyikünk is, annak most már nincs semmi jelentősége. Ebben a helyzetben nem érdemes visszanézni, csak előre.

Persze megint más a helyzet azokkal a szülőkkel, akik tényleg rosszul bánnak a gyerekkel. Nekik először tényleg az okokat kell megkeresni, és javítani, de ez a hiper gyerekek szüleire szerintem nem igaz. Ők ilyenek, ilyennek születtek, nekünk pedig az okok keresése helyett ki kell hoznunk belőlük a legjobbat.

Köszönöm a tanácsokat! Waldorf nincs környékünkön. De ami elgondolkodtat, hogy a nevelési tanácsadó szerint nincs is szüksége rá... Amikor 3. osztályos volt iskolát váltottunk, hogy kevesebb konfliktus legyen.Itt ahol most jár 11 vannak. Van nála sokkal kezelhetetlenebb gyerek is és olyan is aki csomó egyéb problémával is küszködik, diszgráfia , diszlexia stb. A 11 gyerekből 6 bukott félévkor.Volt aki több tantárgyból....Azért itt a pedagógus rátermettségét is megkérdőjelezném.

Most megint keressek másik iskolát? Nézelődök, érdeklődök aztán meglátjuk.

Nem olvastam végig minden választ,csak a saját tapasztalataimat írnám.

A fiam osztályában van egy hasonló kisfiú.Amikor elkezdték az elsőt,nem tudtuk,h mi a baj vele,csak rengeteg panasz volt rá-nekünk is-,mert nagyon agresszív volt.Akkor az anyuka kérésére rendkívüli szülőit hívtak össze a tanító nénik,ahol az alsós igazgatóhelyettes is megjelent.Itt az anyuka elmondta a kisfia problémáit,elmondta,h mi mindent próbáltak/próbálnak tenni vele,és a türelmünket kérte.Végül ebben maradtunk,a tanító nénik és az ig.helyettes maximális egyetértésével.

Nem könnyű,mert a kisfiú zavarja sokszor az órát,és verekszik is,de lassan javul,azonkívül tudjuk,h a szülők mindent megtesznek ami emberileg lehetséges,,mindenhova elviszik terápiára ami csak felmerül,h segíthet,tehát látjuk,h nem hanyagolják el.

Próbáld meg esetleg ezt,h te mondd el mi miért történik,kérd a többiek segítségét és türelmét.Sokkal többre jutsz vele,mintha csak meghúzod magad,és a fal mellet osonsz.Ha a többi szülő tudja mire számítson,könnyebb nekik is.