Kedves anyuka! Ha elpopsizásra, kézelverésre kerül a sor akkor jobb vagy balkézzel történik nálad?

abból hogy nem határozott és következetes a szülő, meg magyarázkodik, és könyörög a 2éves gyerekének, azzal azt éri el, hogy a fejére nő azt hiszi bármit megtehet és már 5-6 évesen, nem tudja irányítani és kiröhögi az anyját,úgy gondolja majd bármit megtehet,úgysem lesz következménye, max meghallgatom a fél órás szövegelést miért nem jó amit csinálok,4 éves lesz a féltesóm, látom hogy mire ment az anyja ezzel a neveléssel,ha nincsenek ott a szülők és én vigyázom rá, egy angyal, mert mindig otthagytam ha a földre vágta magát a szobában és hisztizett, ha dobálta a kaját etetőszékestül beraktam a konyhaközepébe(kaja nélkül)ha fakanállal csapkodni kezdett avgy dobálózni, és hiába szóltam hogy fejezze be még jobban csináltam meg fogtam kapott egy tényleg nem erőset a kezére elvettem a fakanalat, rögtön megértette miről van szó,rám hallgat, nagyon szeret, és tisztel, pedig nem verem,de nem is így szólok hogy" na hagyd abba kérlek, na ne csináld"persze szépen kérem az elején de ha nem válik be nem könyörgöm neki, nem verekedős gyerek egyátalán, és kb 3szor kapott tőlem ilyen fegyelmezés jellegűt, kezére,fenekére sosem sírt utána, de megértette, hogy nem a bödön nyalja a micimackót

Csodálkozom, hogy csak két válasz érkezett :), pedig a "verés téma" mozgósítani szokott. Mindenkinek a gyereke más vérmérsékletű, és a szülő is más türelemmel rendelkezik. Az erőszak erőszakot szül típusú mondatok írói valószínűleg egy angyalka viselkedésű gyermekkel rendelkeznek vagy birka türelmű szülők. Sokszor összekeverik a szülők a ráütés és a megverés fogalmát. Nem az a cél, hogy véresre verjük a gyereket, nem az a cél, hogy megalázzuk, hanem, hogy utat mutassunk és neveljünk. És bizony-bizony vannak olyan mentalitású gyerekek, akiknek rá kell csapni a fenekére ahhoz, hogy tudatosuljanak a dolgok. Szeretetteljesen kell nevelni a gyerekeket, de erős kontrollal. Nyilván egy 2 éves gyereknél is más fegyelmező eszközt kell használni, mint egy 3 évesnél. Igenis meg kell tanítani velük, hogy hogyan kell kezelni a hisztit, hogyan kell a problémát feldolgozni. A sarokba állítás, büntető szék alkalmazása tökéletes, de az is csak akkor, ha a szülő ugyanúgy jelen van, nem hagyja magára a gyereket, csak kivonja a gyereket a játék, tv nézés lehetőségéből. Meg kell beszélni a gyerekkel, hogy mi volt a baj a cselekedetében. Hisztinél sem az a jó megoldás, hogy magára hagyom. Soha nem fogja megtanulni azt, hogy ne is jusson el a hisztiig. Nem tudja megtanulni ezáltal az önkontrollt, csak azt, hogy érzelmi kitörésem van, és magamra hagytak vele. Most mi lesz??? Lenyugszik az tény, de ettől még nem tudja kezelni ez újabb érzelmi kitörését. Ha rá akarsz csapni a fenekére vagy a kezére, azt mindig átgondoltan tedd. Soha ne idegből, és ne azért, mert már nincs más eszköz a kezedben. Beszéld meg utána, hogy miért kellett ezt tenned. Simogasd meg, öleld magadhoz, ültesd az öledbe, és mond el neki, hogy nagyon szereted, de ebben és ebben a szituációban nem megfelelően cselekedett, ami miatt meg kellett büntetned. Nekem két fiam van. Keménynek kell lennem, mert haramia vezér mind a kettő. Viszont közöttük is óriási különbség van. Az egyik gyereknél elegendő, ha már csak a hangom felemelem, a másiknál viszont büntetést kell alkalmaznom. Mind a két gyerek utána viszont odajön hozzám, és elnézést kér a cselekedetéért, megöleljük egymást, és megbeszéljük, hogy többet az nem fog előfordulni. Az, hogy eddig eljutottunk, viszont hosszú út volt, és nálunk is volt fenékre csapás. Mind a kettőnél. Nem szenvedtek azonban szeretethiányban, és nem lettek agresszív gyerekek sem. Soha nem fordult meg egyik fejében sem, hogy bármelyikünket megüsse. Nem értek azzal egyet, hogy a testi fenyítés minden esetben kóros és hátrányos. Ésszel és szeretettel kell rácsapni is. Ha az ember az elején megfogja a problémát, akkor a későbbiekben nem is kell alkalmaznia testi fenyítést. Az én fiaim összesen kétszer-háromszor kaptak ki. És a megfelelő szituációban, a megfelelő kommunikálás mellett.

Utolsó: tehát elmagyarázod a gyermeknek hogy ezt meg ezt nem kellett volna csinálnod, és most ezért ki fogsz kapni majd ezt követően elfenekeled?

Apropó. Válasz (mint látom) még nem érkezett a kérdésre, úgyhogy én leszek az első :) Jobb.

14:01-es vagyok. Nem. Ezek szerint nem tudtam úgy megfogalmazni a gondolatomat, hogy érthető legyek. Nem az első kihágás után ütöttem rá a fenekére. De akkor megpróbálom egy példán keresztül elmagyarázni. Motorozott a gyerek. Mi egy zárt lakóparkban lakunk. Sorompó választja el a főúttól. A sorompó a határ, azon túl nem lehet motorozni. Ha átment a sorompón, először csak elmagyaráztam, hogy veszélyes, és ha még egyszer odamegy, hazamegyünk, nincs tovább motorozás. Második alkalommal haza is mentünk. Harmadik alkalommal hazamenetel után nem volt mese nézés. Majd ezt követő alkalommal kimentünk, átment a sorompón, rám nézett, nevetett egyet és közölte, hogy "tudom, hogy nem szabad", majd teljes erővel nekiindult a főútnak. Szaladtam utána olyan gyorsan, hogy az 50 méteres világrekordot is megdönthettem, elkaptam, és megkérdeztem miért nem állt meg, amikor megkértem rá, miért hajtott át a sorompón. Ő ekkor is nevetve közölte, hogy csak, mert muszáj volt. Ekkor ráütöttem a popsijára, amitől megszeppent. Szó nélkül leszállt a motorról, átadta a motort. Az ölembe ültettem, és nyomatékosan elmondtam neki, hogy ez nem vicc, az autók veszélyesek, bármikor elüthették volna, és ha arra kérem, hogy jöjjön vissza, akkor azt komolyan kell venni. Haza sétáltunk, is otthon odabújt hozzám, és azt mondta, tudom anya, hogy rosszat csináltam. Ne haragudj, többet nem fordul elő. Az öccsét ilyen miatt már nevelnem sem kellett, mert a bátyja elintézte helyettem. Soha nem fordult elő utána hasonló szituáció. Azért, mert hisztizett valamelyik, azért, mert eltört valamit, soha nem kaptak ki. Nem azt írtam, hogy ütni-vágni kell a gyereket. És azt sem írtam, hogy ez a tökéletes és kizárólagos fegyelmező eszköz. Hanem azt mondom, hogy van olyan szituáció, amikor nyomatékosítani kell a gyerekben, hogy amit csinál, az nem elfogadható. Nálunk sem volt soha folyamatos verés. Kétszer-háromszor kaptak ki, és bőven elég volt ez ahhoz, hogy tudják a határokat, és a tiszteletet.

Utolsó: én sem úgy értettem, hogy ütöd-vágod a gyerekeidet, csak vannak szülők akik felhívják a figyelmét a gyereknek hogy "ha hazaértünk, nagyon ki fogsz kapni". Nemrég egy piacon voltam és egy kisgyerek rettentően hisztizett, az előzményeket nem tudom, de ott az anyukája beígérte neki hogy kikap ha hazaérnek. Azt, hogy beváltotta-e ígéretét szintén nem tudom.

Szerintem szinte minden anyuka jobbkézzel veri el a gyerek kezét/fenekét ha oda kerül a sor.