A tanítónéni szerint a kisfiam ne legyen semmiképp jövőre napközis mivel nagyon nyugtalan, ideges típus és jobb neki az otthoni biztonságos légkör, nem tudok délben érte menni mivel dolgozom, adjam fel a munkámat emiatt?

Én feladnám, a gyerekemért mindent, ennél többet is. Mondjuk én fel is adtam, nem dolgozom. És nem egy ismerősőm tett így. És senki nem bánta meg, mert jót tett a gyereknek.

Egyébként pedig nem kell autistának lenni ahhoz, hogy stresszes, ideges, feszült legyen valaki. És kialakulnak problémák is ebből, hiszen rengeteg a cukorbeteg, agyvérzéses, szívinfarktusos ember 30 év alatt, ami egyértelműen az ilyen lenézett feszültségekből ered. És megoldhatatlan, nem egy tanítónőnek, hanem magának az embernek is, hiába mondom, nem leszek ideges, nem leszek feszült, nem érdekel, mit mondott a főnök- ez nem ilyen egyszerű.

vannak akik feszültebbek és vannak akik könnyen veszik az életet.

Én a kisfiamból tudom, sajnos betegsége kapcsán, megdöbbentő, hogy milyen feszültség van benne, hacsak annyi történik, hogy megyünk valahova, pedig egy magabiztos, folyton mosolygó, ügyes fiú és belül mégis hatalmas feszültségek munkálkodnak benne.

Ha nem megoldható, hogy elhozd délben, akkor nem az. A gyereket is meg kéne kérdezni, ő hogy érzi magát. Ha nehezen bírja, esetleg iskolaváltás is felmerülhet, de ezt csak nagyon óvatosan mondom, rengeteg szempont befolyásolja.

A tanító néni talán megpróbálhatná kideríteni, pontosan mire volna szüksége, vagy mit visel nehezen a kisfiad, és ezen némi egyéni odafigyeléssel lehetne segíteni. Pl. ha úgy érzi, mindenkiből elege van, legyen szabad a terem sarkában kicsit félrehúzódnia, és ott a többiek is hagyják békén.... vagy valami ilyesmi. Nem hiszem, hogy visszaélne a lehetőséggel, vagy az osztálytársakkal ne lehetne elfogadtatni kellő magyarázat és megfelelő tanári hozzáállás mellett.

Kicsit másabb a helyzet, nálunk egy fokkal komolyabb,ő cukorbeteg, és én úgy döntöttem, hogy otthon maradok vele, reggelit viszek neki az oviba és ebéd előtt elhozom. Maradhatna egyébként egész nap, mert van itt anyuka, akinek egész nap jár, mert ő nem foglalkozik a dologgal, meg is látszik a gyerek állapotán. Illetve van amelyik gyerek jól bírja, nem stresszel, ő is mehet egész napra.

na az én gyerekem nem ilyen és mérhető, mert általában 3 órát van az oviban és bemegy, jó a vércukra, kijön és 17-18 sem ritka. Egyébként is 1 és 24 között változik neki. Úgyhogy nem is merném tovább otthagyni az oviban és ez még nem is az iskola, ott nem is tudom mi lesz vele.

És egyébként kivülről nem látod rajta, teljesen kiegyensúlyozott, magabiztos egyéniség. Akit semmi és senki nem tud kizökkenteni, látszólag. Mert a vércukrán azonnal látszik minden apró dolog.

És nem kapok csak a GYESt ezért, úgyhogy anyagilag azért agyonver bennünket is a dolog, de nem hagyom, mert azt mondják a cukorbetegség 20 év után elkerülhetetlenül szövödményeket okoz és ő akkor még csak 24 éves lesz, úgyhogy amíg bírjuk illetve bírnunk kell.

De volt ismerősőm, akiknél nem volt beteg a gyerek, de rengeteg probléma volt a gyerekkel otthon is és az iskolában is, és az apuka vállalt pluszmunkát, hogy az anyuka otthon tudjon maradni és mint az angyal olyan lett a gyerek. és nagyon bejött nekik, mert iskola után rögtön nekiálltak a leckének, nem volt fáradt a gyerek, délután háromig végeztek, utána mehetett fociedzésre, játszhatott estig és teljesen kezelhető lett a gyerek.

Persze tudom és értem, hogy rettentő nehéz, mert senki nem támogatja az anyukát, hogy otthon maradhasson a gyerekkel és senki nem érti meg, de a tanítónő nem az anyukája, az iskola nem az otthona-ez biztos.

Ez vicc, tanár meg alkalmatlan:-(((

A fiam hiperaktív(most végezte 4. osztályt sima suliba jár, fel sem merültek iylen dolgok.

1-4-ig nem is lehet hazamenni ebéd után, csak 4 kor ,addig tanultak, játszottak, kimentek játszótérre, udvarra...