Dackorszak? Kislányom gyakran ellenkezik, nemet mond, tenyerébe temeti az arcát, ha neki nem tetszik valami.2,5 éves. Itthon hangos irányító típus, házon kívül mimóza, nyafogó. Ez természetes ebben a korban?
Nálunk segített, ha hisztinél felvettem. Amint lehetett, mert ugye tiltakozhat is. A szív-szív kapcsolat nyugtató hatású. Ha otthagytam a földön, csak tovább hergelte magát. Nem igaz, hogy abbahagyja. Nálunk nem működött így. Nem kell agyoncsucsujgatni, hiszen mégiscsak a szülői tekintély ellen lázad valahol, de éreznie kell, hogy akkor is szereted, amikor nem olyan kedves, jókislány.
És mé egy ötlet: hiszti ellen lehet homeopátiát is alkalmazni. Kitartás! Jobb lesz!
Teljesen igazad van a bevásárlós példával, én sem gondolom, hogy ez mindig, mindenkor megvalósítható-max. egy kisboltban, de nem egy óriási szupermarketban:)
Viszont, esetleg próbáld meg (szintén Suttogós ötlet és nálunk működik), hogy nem csokit kap, hanem felajánlok két lehetsőéget, ami kevésbé rossz, mint a csoki:) Pl. csoki van otthon, azt nem veszünk, de szívesen veszek pl. Neked kiflit vagy egy banánt. Melyiket szeretnéd?
a hasonló cipőben járó-előző bevásárlós vagyok ismét:) Mi is járunk ilyen zenbölcsi félébe és ugyanezeket produkálja. Amit kipróbáltam és nálunk működik, hogy előre szóltam a foglalkozást vezetőnek, hogy ilyen és ilyen problémám van (bár Ő úgyis látta, miket produkált az utóbbi időben a kislányom) és kénytelen leszek hazavinni közben, ha hisztizik.
Elkezdődött a foglalkozás, jött a hiszti a második gyakorlatnál, ill. össze-vissza szaladgált, nem csinálta. Komolyan a szemébe néztem és azt mondtam:
Itt így nem szabad viselkedni, a többi gyereket zavarjuk, haza kell mennünk, ha nem akarsz ittmaradni és nem csinálod rendesen. Kb. 5 percig használt. Aztán újra kezdődött minden, nyafogás, rugkapálás (!) stb. én meg csak égtem...:) Na erre felkaptam, köszöntem a többieknek és kivittem az öltözőbe. Nagyon meglepődött. De végig tök nyugis voltam és azt mondtam. Látom, nem szeretnél itt maradni, ezért inkánn hazamegyünk, mert nem csináltad rendesen a dolgokat, ahogy megbeszéltük, amiért itt vagyunk. Erre közölte-de már nem hisztisen, hogy szeretne visszamenni, kérdeztem, hogy de akkor rendesen fogod csinálni, nem fogod zavarni a többieket? Nem-válaszolta és rendesen is csinálta utána, mikor visszamentünk. Azt nem mondom, hogy nem fordul elő a nyűgösség a foglalkozás közben azóta, de többet nem kellett kivinnem azóta, csak annyit szokttam mondani ha kezdődik a cirkusz- tök nyugodt hangon-, hogy ok. látom nem szeretnél maradni ,menjünk ki, öltözzünk át és megyünk haza.. Na akkor összekapja magát. Egy kipróbálást megér, bár tudom, hogy kellemetlen mások sokszor furcsa tekintetét látva, nagyon szoktam égni-bár nem kéne -de próbálok nem velük foglalkozni, nem is szoktam szétnézni, csak a gyerekre koncentrálni..
Szia! A bevásárlásnál (bár mi egy kisvárosban lakunk) úgy csináltam, hogy szóltam rá, hogy kiviszem az autóba(persze nem télen, s nem is 40C°-ban). Így egy szép nap tényleg otthagytam a sort, és kivittem az autóba, utána pedig visszamentem fizetni. Azóta úgy megyünk be a boltba, hogy elöre leszögezzük, hogy követelözés nincs, különben irány az autó. Többet nem kellett az autóba ültetni!
Egyébként a kicsiknek elöször mindig otthon " nyílik ki a szájuk". Ha ellenkezik, sarkon fordulok és kimegyek a szobából, mondván közönség nélkül nincs színház. Nekem fiam van, úgyis jönne utánam, s akkor viszont rászólok, hogy csak akkor jöjjön ki, ha befejezte a hisztit. Ha foglalkozáson vagyunk, akkor én is úgy csináltam, mint az elöttem szóló, összepakoltam és irány haza, mondván nem kötelezö ide járni. Az ilyen dolgokat megjegyzi a gyermek, s ha szerencséd is van, nem kell csak egy-kétszer megcsinálni, utána már tudják, hogyan zajlanak a dolgok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!