Teljesen kivagyok, úgy érzem csődöt mondtam nevelésben, mit tegyek?

"Szerintem a te hozzaallosodon is érdemes lenne dolgozni. A gyerek általában tükröt tart. Érdemes először nekünk szülőknek saját magunkban keresni a hibát."

Hát ez nagyon hasznos tanács, köszi szépen. Szerinted ez segít, amilyen állapotban van a kérdező, hogy még lelkifurdalást is keltesz benne?

Ezt csak az érti, aki hasonló helyzetben van. A többiek kívülállóként nem értik ezt, és ítélkezni nagyon egyszerű.

Én viszont ebben a helyzetben vagyok, mint te, kedves kérdező.

Igen egyszerű a dolog, túl kicsi még bármilyen diagnózishoz. Viszont a szülők általában érzik, ha a gyerekkel valami nem oké, mi vagyunk vele egész nap, a szakember meg megvizsgálja egy óra alatt. A viselkedészavart nagyon nehéz diagnosztizálni, mert valóban lehet rossz nevelés következménye is, de sokszor valami idegrendszeri probléma. Ebben a korban amikor a szülő elmeséli, hogy mi a probléma a gyerekkel, akkor ezek a dolgok mind-mind lehetnek életkori sajátosságra utaló dolgok is. Csak az a nem mindegy, hogy milyen mértékben, és milyen gyakran, milyen hosszú ideig csinálja a gyerek ezeket a dolgokat. Viszont a pszichológus is gyakran ugyanezt mondja: hisztizik a gyerek? Persze, mindegyik hisztizik ebben a korban, anyuka nem jól kezeli. Felkel éjszaka? Persze, minden gyerek felkel ebben a korban éjszaka, minek akart gyereket, ha ezt nem tolerálja, stb, stb, én is évekig ezt hallgattam.

Az én önbizalmam is teljesen leépült a gyerek 5 éves korára, hogy micsoda alkalmatlan anya vagyok, szegény gyerek, hogy én jutottam neki.

3 évesen vittem mindenhova, azt mondták semmi baja a gyereknek. Én meg itthon már teljesen ki voltam tőle borulva. A rokonok sem segítettek, persze, hogy a gyerek sík ideg, hiszen olyan az anyja is. Csak az a nem mindegy, hogy mi volt előbb, mi az ok és mi az okozat. Nálunk tervezett gyerek volt, nem vagyunk szegények, megvan minden, ami kell, én magam pedagógus végzettséggel rendelkezem, a férjem mérnök. Nem iszunk, nem dohányzunk, és szeretjük egymást.

5 évesen közölték velem az óvodában, hogy nem bírják tovább, teljesen fejleszthetetlen a gyerek, mindenre az a válasza, hogy nem, és szerintük tuti biztos, hogy autista. Mondtam nekik, dehogy is az, ki van vizsgálva, egy baja van, én vagyok az anyja. Csak néztek nagy szemekkel, hogy ez meg micsoda diagnózis?

Adhd-s lett végül, 5 éves korában mondták ki, akkor még azt is mondták, hogy van bőven autista tulajdonsága is, de ez ennyi idősen még nem dönthető el az átmeneti helyzetben lévő gyerekeknél. Végül azt elvetették, de szerintem nem kizárható, még mindig.

Szóval simán lehet, hogy nálatok is van valami idegrendszeri eltérés. Nem mondom, hogy adhd, vagy autizmus, mert így látatlanban nehéz így eldönteni, pláne, hogy nem vagyok orvos. Viszont ha te úgy érzed, hogy mindent megtettél, és a gyerek nincs elhanyagolva, akkor az nem nevelési hiba.

Még csak azt sem mondanám, hogy vidd el máshova kivizsgáltatni, mert ha kap is diagnózist, nagyon nem segít. Keress neki valami gyógypedagógust, aki ha úgy látja, hogy gond van, akkor majd foglalkozik is vele. Ha valóban adhd-s, akkor más képességzavar is ki fog derülni.

Egy dolgot ne tegyél, ne legyen lelkifurdalásod. Ha valaki szerint a te hibád, azonnal szakítsd meg vele a kapcsolatot. Ne hagyd magad, mert egy szorongó, lelkifurdalásokkal teli anyuka végképp nem segít a helyzeten, és ezt a saját példámból okulva mondom.

Pszichológushoz elviheted, de szerintem annak sincs sok értelme. Én többnél is voltam. 3 évesen még nem tudták diagnosztizálni, később már igen, de kezelést nem igazán tudnak rá. Sok türelem kell hozzá, az biztos.

Nehogy azt hidd, hogy a szakemberek egy véleményen vannak.. most kapott nemrég diagnózist egy 3 éves, akiről meg nem mondtam volna, hogy autista, annyira kezelhető normális és cuki(motorozik melletted, sétál melletted, mutat neked dolgokat, játszik rengeteg dolgot, csak nem annyi ideig néz rád, nem annyira várja meg, hogy megnézd amit mutat, kicsit félősebb), de a legapróbb jeleket is annak fogták fel és tessék, diagnózis. Nálunk 6 éven keresztül nem volt, aki autinak látta volna, jött egy, aki szerint az, onnantól már mindenki úgy kezeli, pedig rangban egyformák(tapasztalatlanabb adta az auti diagnózist). Elviszed több helyre, fixen kaptok auti diagnózist, lehet csak akinél voltatok, nem pszichiáter volt, vagy más településen éltek, az is sokat számít.

De egyébként semmit nem segítenek fejlesztések, a gyerek MAGÁTÓL érik, nem lehet érlelni, 7-8 éves korára normálisabb lesz, a tiéd is. Akkor kezdi el nagyon átvenni a logikus gondolkodás az érzelmit, nem lesz olyan impulzív, és ha értelmes, nagyobbat fog változni.

Kitartást kívánok.. ami segít, ha nem csak te szenvedsz vele, hanem más is, de nagyon figyelj, kit raksz mellé, bármi segít, ami olyasmi, hogy utasításokat kell végrehajtani.

"De egyébként semmit nem segítenek fejlesztések,"

Ezzel erősen vitatkoznék. Nem kifejezetten "autispecifikus" fejlesztésre gondolok, hanem olyanra, ami egy autistának is a javára válik. 8 évvel később kaptunk diagnózist, ennek ellenére 3 hónapos kora óta fejlesztésről fejlesztésre járunk, amik "mellékesen" rengeteget javítottak évről évre az autisztikus tünetek mennyiségén, minőségén.

Ugyanezek nélkül is javult volna, mert IDŐVEL az őt érő tapasztalatok, külső hatások, befolyásoló tényezők rögzülnek, csökkennek az impulzív, ösztönös, nem átgondolt tettek/mozgások, ahogy nő a gyerek. Minden fejlesztés nélkül is javulnak a problémásak idővel, hisz a gyereket érő hatások alapján ha lassabban is, de tapasztal és "tanulja" a normális viselkedést, illetve az agya érik, jobban tudja kontrollálni magát minden téren. Csak lassabban. Egyébként sosem tudhatod mennyit változott volna fejlesztések nélkül, már csak ezért nem sem állja meg a helyét az érvelésed, viszont rengeteg fejlesztés nélküli gyerek(akik problémásak ilyen olyan területen) javulnak idővel.

Mindenféle hatás, sport, kézműves, zene, beszélgetés, utazás, vásárlás, társaság gyerek vagy akár felnőtt, új helyek, új ruhák, új tárgyak, amiket máshogy kell használni, társasjátékok, beszélgetés a világról, képek, könyvek, mesék, filmek, történetek, még bizonyos videójátékok is fejlesztik, mert mind mind új ingert ad, új helyzetben kell helytállnia, árulkodik a világról és a normális viselkedési módokról, a világ működéséről, helyes viselkedésről, mozgásokról, mozdulatokról, szabályrendszerekről. Egyedül az ingerszegény környezetben nem fejlődnek. Az agy meg nem érlelhető, magától érik ahogy nő a gyerek, ez a génjeiben van, pl nem nyújtod és hosszabb lesz a lába, az agya is pont így szépen feldolgoz minden új ismeretet, új kapcsolatok alakulnak ki.

NEM számít a fejlesztés, de az igen, hogy ingerdús környezetben legyen, minél többminden vegye körül és minél többfajta információt éljen át, tapasztaljon meg, több kapcsolat rögzül. Nem kell a tsmt, ha cukin mondókázva táncikálnak az oviban/bölcsiben ritmusra, nem kell semmi különleges, de sok átlagos dolgokból, minél többfajta inger.

Nyilván akinek mozgáskoordinációs problémája van(valódi, nem ilyen kamu csecsemőreflex leépítősdi..), annak kell különleges mozgás, mert attól másfajta mozdulat rögzül, az izmoknak meg kell a sok ugyanolyan mozdulat a fejlődéshez, de a viselkedési zavarokra, részképesség problémákra csak többfajta inger kell. De a legtöbb szülő pl rajzol a homokba a gyerekével, nem kell ehhez szakember, hogy megmagyarázza az miért hasznos, és mondókáznak is velük, meg biztosítanak mindenfélét, szabad teret is, meg foglalkoztatást is. A gyerek fejlődik magától, ha elhanyagolod akkor érezheted úgy, hogy a fejlesztés meghozta várt hatását, mert kevesebb ingert kapott. Én tudom pl, hogy bölcsiben hogyan fejlesztenek(sokat ültem bent), és szrt sem ér, az ovisnál még a füzeteket is hazaküldték, nevetséges volt. 7 évesen már nagy volt a változás, de 8 évesen hatalmas lett, beért az a teürlet az agyában, ami másnak 6-7-8 évesen szokott és kontrolláltabb, tudatosabb viselkedése volt. És nem azért, mert tésztát fűzött zsinórra(egyébként minden fejlesztősdiben jó volt elsőre) meg bekarikázta amit mondtak a papíron, meg kiválogatta a mi repül kártyákat a többi közül..

Miénk most lett 3 ugyanaz a szitu majdnem.

2dolgot valtoztattam ami eddig mérföldkő:

Édesség, kakaóstej, édes tea, édességek visszaszorítása nem minimális szintre csak ehelyett inkább gyümölcs, néha nyilván tea is kell de kevesebb mint eddig.

Több leves!!

Ez az egyik nagyon fontos.

Es ezzel párhuzamosan picivel több könnyű hus azaz fehérje.

Példát tudok mondani: volt amikor tortát evett szulinapon, es ideges lett utánna.

Mondtam adjunk neki egy csirke combot. Vicc nélkül: lenyugodott ezután teljesen!!

Mert hianya volt, Ca, es egyéb ásványi anyag hianya lehet a növekedés miatt.

2: több időt legyetek kint!!

Ez is sokat segített nekünk.

Amikor ezt a 2 tartom: hogy jó levesek, gyümölcyok etkezes es sok kintlet semmi baja!

Próbáld meg!!

Es ha lehet fekudjetek le hamarabb azaz 7kor.

Es ne aggódj, ezt en is 100x éreztem már!!

De mint irtam fennebb a só /ion egyensúly megfelelő szinten kell legyen , ha sok a cukor nem tud felszivodni megfelelő egyéb fontos ásványi anyag!! Ami miatt hiánya lesz => ideges lesz es nem tudni mitől!!

Nehéz nagyon tudom , de sok erőt hozzá!!

"ovisnál még a füzeteket is hazaküldték, nevetséges volt."

"És nem azért, mert tésztát fűzött zsinórra" "meg bekarikázta amit mondtak a papíron, meg kiválogatta a mi repül kártyákat"

Mindig ilyen fsagokat írsz "fejlesztés" alatt. Hol fejlesztés ez adhd-ra/autizmusra?

Ez szimpla gyógypedagógiai foglalkozás, az is a rosszabb fajtából, mert pl: ovisnál füzetbe se szabadna dolgoztatni.

Egyébként tök jó, hogy megkérdőjelezed a tudományt, holott millió tanulmány IS bizonyítja (a saját tapasztalaton kívül), hogy pl: az autizmushoz 99 %-ban kapcsolódó Sensory Process Disorder-en hatékonyan segít a megfelelő szenzoros terápia, mert pont az a lényeg, hogy egészséges neurológiai "huzalozású" gyerekekkel összevetve a nem nt gyerekeknél kevés az "ingergazdag környezet meg a szülői mondókázás" a megfelelő fejlődéshez.