Nagyszülők bele szólnak a nevelésbe, milyen lesz igy a gyermek és szülő kapcsolat?

Szeretni fog. Nem ez lesz a gond.

Problémái lesznek iskolában, viselkedéssel, tanulással. Nálunk is van ilyen gyerek a családban. Egyszerűen nem tudja, hogy mi a jó és a rossz, mert mást mond a szülő és mást a nagyszülő. Mintha direkt mindig ellent mondnának egymásnak.

Egyébként értelmes kisgyerek lenne, de már látszik rajta, hogy el fog kallódni.

Itt az a kérdés kedves kérdező, hogy TE le tudsz-e válni a szüleidről? Érzelmileg és anyagilag is? Nekem úgy tűnik, hogy befolyásolható vagy általuk és függesz tőlük.

Azért gondolom ezt, mert más ember már régen megtette volna azt a lépést, hogy elköltözik ebből a légkörből.

Itt tényleg azon múlik, hogy leválsz-e róluk, felnősz-e és van-e önbizalmad. Ha a szüleid nem tartják a határokat, akkor neked kell azokat!

Kedves kérdező! Az élet rendje az, hogy a gyerekek felnőnek, majd nekik is önálló életük lesz. Leválnak a családról és alapítanak saját családot. Ha olvasod a népmeséket, mind benne vanank ezek a szimbólumok! (világgá ment)

Ez egy fájdalmas dolog a szülőknek, mert meg kell érteniük, hogy a szerepük megváltozott, el kell engedni a gyereküket. Többé már nem nevelniük kell, hanem kölcsönösen segíteni egymást.

Az ideális élethelyzet a gyerekválallásra ez az érzelmi leválás a szülőkről, anyagi függetlenség, szerető partner.

Ha ezt így folytatjátok, ahogy, akkor a gyermeked sérül, mert megzavarodik ettől a kettőségtől. Intelligens ember tudja ezt és egyeztet a nevelési kérdésekben.

Továbbá nincsenek nálatok határok, ami egyben kapaszkodó is. A gyermekednek nincsen jó példája, hogyan kell beszélni a szüleivel, mit engedhet meg magának, mit nem.

A leválás része az is, hogy kiállsz magadért akár a szüleiddel szemben is. Miért lenne minden úgy, ahogyan apád akarja? Van saját pénzed? Nagy korú vagy? A tiéd a gyermek? Nem apádnak a része vagy, hanem külön önálló személyiség. Ha ezeket a kérdéseket sikerül tisztázni, akkor könnyebb lesz a leválás is.