Gyermek bántalmazása- mi fér bele a szülői nevelésbe?

Az, hogy a gyerek kap a pelusos popsijára azért, mert huszonötötszörre sem értette meg, hogy nem szabad a konnektorba nyúlni, nem hiszem, hogy bántalmazás lenne.

Ha még tizenéves korában is konkrétan verik (hajtépés, földön rúgdalás, ököllel ütés), na az a bántalmazás.

Minden gyerek más, az egyiknek elég azt mondani, hogy anyuci nem szeretné ha belenyúlnál a konnektorba és szót fogad, a másik megvárja amíg üvöltenek vele, és van olyan, amelyiket csak egy maflás állítja meg. A gyerek még nem látja be a tetteinek a következményét, amikor kicsi még nem fogja fel hogy meghalhat vagy életre szóló maradandó sérülése lehet. A szülő felelőssége a gyerek védelme, akár önmagától is: ha ezt meg tudja tenni szép szóval vagy utasítással, az jó. Ha a gyerek nem érti meg, hogy konnektorba nem szabad nyúlni, az útra nem futhat ki, akkor az ő érdeke, hogy bármi áron, de eljusson az agyacskájáig az üzenet. Akár egy kézrepacsival is.

Az enyémek kaptak a kezükre vagy a fenekükre, ha ön- és közveszélyes dolgot műveltek és a felszólításra nem hagyták abba. Már nagyobbak és nem is emlékszem mikor kaptak utoljára,nagyon régen lehetett. Amióta lehet velük értelmesen beszélni, azóta nem.

Szóval nekem az a pofon ami a gyerek életének a védelmét szolgálja, az nem bántalmazás, de ha azért kapja mert a szülőt felbosszantották a munkahelyén, a parkolóban valaki meghúzta a kocsit és elromlott a mosógép, a gyerek meg semmi különöset nem csinált, akkor nekem az már bántalmazás.