Más családja is ennyire beleszól a nevelésbe?

Ez tényleg így lesz akkor is, ha megszületik a baba. De! Azért van két füled, hogy az egyiken bejön a hang, a másikon kimenjen. Ne foglalkozz senkivel, mindent csinálj úgy, ahogy te akarod.

Majdnem minden családnál ez van. Ha anyósomon múlna, a gyerekem már 2 hónaposan csirkepörköltet evett volna, ha anyukámon, akkor 4 óránként enne (amúgy 2-3 óránként éhezik meg), ha apámon múlna, akkor nem lenne napirendje, stb még sorolhatnám...

Én szemét voltam mindenkivel, hazajöttünk a kórházból, és nem engedtem be senkit egy hétig, jól meg is sértődött mindenki. Az intim hármast, babám, férjem, én, nem akartam átengedni egy nagyszülőnek sem. Persze hamar megnyugodtak, hiszen első unoka. Aztán elég hamar rájöttek, hogy nem kérek az észosztásból, mert minden tanács után mondtam, hogy most nem 1979-et írunk, hanem 2008-at (amikor én szültem), hagyjanak az elavult tanácsaikkal...

Most már nyugi van, és látják, hogy még él az unokájuk, és boldog nevetős kisgyerek :)

Szerintem finoman, kedvesen próbáld meg közölni hogy köszönöd a tanácsokat, de majd úgy csináltok mindent, ahogyan ti gondoljátok. Ha segítség kell, akkor majd kérsz, de addig tartsák tiszteletben a ti döntéseiteket.

Mi anno anyósomnak ezt megmondtuk. Kicsit felhúzta magát, de pár nap múlva leketyegett, mert nem bírná ki az unokája nélkül. Azóta nem szól bele semmibe. Itt-ott látom, hogy ha valami nem tetszik neki, de nem szók, engem meg nem érdekel :)

Szóval jobb az ilyesmit minél előbb tisztázni, mert így csak idegeskedni fogsz rajta, és az sem neked, sem a babának nem jó.

Ez szinte törvényszerű :)

Én ilyenkor azt csináltam és csinálom, hogy elbambulok a messzeségbe, mint akit nem érdekel mit mond a másik és abbahygják vagy egyik pillanatról a másikra témát vátok mondat közepén, ilyenkor is kapcsolnak.