Problémás gyermekes anyukák, ti elgondolkoztatok már azon, hogy esetleg nem Ti rontottatok e el valamit a nevelésben? Ha igen, akkor mit csinálnátok másképp?

Jelen esetben nem az én gyermekeimről van szó( ők még csak 1 és 2,5 évesek), hanem egy ismerősöm 14 éves lányáról.

Ismerem már őket elég régóta. Az anyuka nagyon rideg, merev nő. Egy-két hónappal ezelőtt, mikor az utcánkban sétáltattam a kicsiket, összefutottam a lánnyal. Láttam rajta, hogy valami nagy baj van. Így gondoltam behívom hozzánk egy teára, kicsit beszélgetni. Nagyon meglepő dolgokat mesélt az anyukájáról.(sírva kiborult) Azt mondta, hogy a hugával mindig kivételezett.( pl elmentek a szülők nyaralni, és úgy jöttek haza, hogy csak a huginak hoztak meglepit) Az anyukája nem igazán figyel oda rá.. nem biztatja, nem hisz benne, egy tehetetlen, semmirekellő embernek mondja a lányát. Először furcsálltam, ezért gondoltam kicsit puhatolózok az anyukánál is. Sajnos szemtől szembe is éreztem, hogy a nő olykor szinte utálattal beszél a lányáról. Nem tudom mi történhetett kettejük közt. Vajon a lány rászolgált, hogy rossz legyen a viszonyuk? Viszont, egy anya akkor sem tehet/ mondhat ilyeneket. A lány nagyon is okos, és tehetséges. Gyönyörű verseket ír, amiket az anyukája elolvasni sem hajlandó. Jól el lehet vele beszélgetni. Azt mondja sírva, úgy szeretne egy anyukát, akivel mindent megoszthat... A szívem majd megszakadt... Viszont, azt veszem észre, hogy az anyukája neheztel rám, amiért a lánya kedvel engem...