Hol rontottátok el? Menthető lett volna?

Már nem igazán emlékszem hogy hol rontottuk el..Talán ott,hogy beleugrottunk egy olyan házasságba,amibe nem kellett volna,mert valahol mindketten menekültünk otthonról a jobb élet reményében(mindketten alkoholista családban nevelkedtünk)

Idejében észbe kaptunk,és ezért tudtunk barátságban,minden vita nélkül elválni.Még ma is nagyon jó barátság van köztünk pedig azóta mindketten újra házasodtunk.Az igazság az,hogy nem is akartuk megmenti a házasságunkat,mert úgy voltunk vele,hogy ha valami elromlott az elromolhat újra,és már nem volt meg az a szeretet ami kell egy boldog kapcsolathoz.

Én is ott rontottam el,hogy szerelem nélkül belerohantam egy házasságba,hogy megszabaduljak az alkoholista anyámtól.

Majd ott rontottam el,hogy gyereket szültem,mert azt hittem így szeretni fogom a férjemet.

Végül elváltam,mert ennek így semmi értelme nem volt,csak vegetáltunk egymás mellett.

De újra férjhez mentem, egy 8 évvel fiatalabb férfihez..12 éve vagyunk házasok,és IMÁDOM! Ő is engem.Örülök,hogy így alakult

39/N

*"hányás szaga van a főztödnek"-mondta ő. Itt szállt el a szerelem a részemről, kár volt tovább húzni vele, azóta csak rosszabb.

Lehetett volna finomabban is kritizálni, de ha egy mondattól elszállt a szerelem, nem hinném, hogy volt egyáltalán. Egyébként pl. a vadasnak tényleg "hányás" szaga van...

Hat évig voltunk együtt, amikor megromlott a kapcsolatunk, sajnos tudom hogy én ronottam el, de néha úgy érzem, jobb is így, idővel halmozódtak volna a gondok.

Nekem volt egy régi nagy szenvedélyem, a motorozás, volt is fiatalabb koromban nagymotorom, amit sikerült összetörnöm sajnos. Sok évvel később szereztem egy nagyon jó állást, százezrekkel többet kerestem, elég jól álltam anyagilag. Úgy gondoltam, megint megvalósítom a régi elképzelésem, veszek egy új motort, amire olyan régóta vágytam. Otthon sokszor felvetettem, de ő hallani sem akart róla, azt mondta veszélyes, drága, költséges fenntartani a kocsi mellett, nem szeretné ha vennék, de én nagyon akartam megvettem. Innentől kezdve ugye fenn kellett tartani, sokat mentem vele, ilyesmi, és ő úgy érezte, hogy nem tisztelem meg annyira, hogy meghallgatom az ő véleményét, és esetleg aszerint cselekszem. Előtte is volt ilyen húzásom, régi szenvedélyeim a tetoválások is, amikor megismerkedtünk, már elég sok volt rajtam, azt mondta nem szeretné ha több lenne, én mégis megcsináltattam a másik karom is. Ezt még úgy ahogy megbocsátotta, a motor tette be a végső kaput.

Végülis nemtudom, melyikőnk részéről ért véget hamarabb a dolog, én meguntam az állandó piszkálódását, ő is csak vitatkozott velem, más lett, mindig veszekedett velem. Hat év után elváltunk, de én úgy vagyok vele, hogy újra megpróbálnám vele, ha elfogadná normálisan a hobbijaimat, és megértené, hogy néha szeretném, hogy az legyen amnit én akarok, de neki van másik kapcsolata, én is továbblépegetek úgy ahogy.