Milyen SNI-s gyerek lehet? Valami könyvet tudnátok javasolni a témában?

3 éves, lány

- alig eszik, csak párfajta ételt

- nyávog reggeltől estig. mindig van valami baja. Már van, hogy úgy kel fel, hogy ordít, hogy miért van kikapcsolva a tévé, vagy csak úgy

- nem érdekli, hogy beilleszkedjen itthon, bárhogy is együttműködjön, megfeleljen. Sehogy se lehet rá hatni. A szemében csak kiszolgáló személyzet vagyunk.

- Próbálom játékokkal lefoglalni, de kb. úgy áll hozzá, mintha tudná, hogy ezzel akarom "átverni", hogy "megszabaduljak" tőle, egyszóval nem nagyon érdekli a játék, csak a rosszalkodás. Mese nem érdekli, kiveszi a kezemből a könyvet, és becsukja.

- csetlik-botlik még mindig, elejt mindent, de amúgy nem csinál ügyet az eséseiből. Azt tudjuk szakembertől, hogy hipotón.

- folyton a néhány hónapos testvére ellen megy. Szóban mondogatja, hogy mennyire szereti, de egyébként meg próbálja kinyomni a szemét, kicsavarnia a karját, ráugrani, megrugdosni stb.

- amúgy barátkozós, szociális, sőt szociálisabb, mint akikkel a játszótéren szoktunk találkozni

- régebben volt repdesés kézzel, meg lábujjhegyen járás, de akkor se volt jellemző, aztán elmaradt

- ha valami kell neki, sokszor van, hogy csak megáll és üvölt, hogy nem kapja meg, meg se próbál kommunikálni

- Amit mondok, az egyik fülén be másikon ki, akárhányadszori ismétlésre is, de ha kiabálok az is lehet, csak az ordítás érdekli, ennyire meg nem károsodott a hallása.

Összességében, ami a legzavaróbb, hogy nagyon nyugtalan, boldogtalan, és nem lehet semmivel se megnyugtani, vagy elégedetté tenni, az összes napunk egy összefüggő elmebaj, és már nem csak nekem van elegem, de a kicsin se bírja sokszor a folyamatos cirkuszolást. A férjem keveset van vele, és ő egy igazán türelmes ember, de van már hogy neki is nagyon elege van. Mielőtt nem volt a kicsi, minden nap úgy keltem már fel, hogy na egy újabb f*ing day...