Milyen SNI-s gyerek lehet? Valami könyvet tudnátok javasolni a témában?

A testvéri verekedés pedig ha tetszik ha nem, teljesen normális.

Amint nagyobb lesz a kicsi ő is majd hozzávág mindent a nagyhoz és eljátsszamajd, hogy a nagy ment neki, stb.

Én 3 éves lányom sem viselkedik azért így.

Nyafogás van, néha több-néha kevesebb, de benne van a normában. Azt azért érzi valaki, hogy mi a norma. Emellett a rosszkedvűség, ami szemet szúrt. Én lányom sokat nevet, vidám, huncutkodik. A nap legnagyobb részében. Ezzel az eggyel kezdenék én többet foglalkozni a helyedben.

Az sni sajátos nevelési igényt jelent, ezt főleg a többi valaszadonak írom. Nem billog, azt jelenti, hogy máshogyan viselkedik, mint a többi gyerek. Idegrendszeri eretlensege szerintem van a lányodnak. De az hogy adhd, autista, szenzoros, stb. azt csak akkor lehet kideríteni ha megvizsgálják.

Akinek nincs ilyen gyereke az nem tudja, hogy mennyire kimerítő. Úgyhogy nem is tudom miért valaszoltok.

Javítani valamennyire lehet ezen tsmt, egyéb terapiakkal, de idővel magától is javulni fog. Én megnéztném a helyedben.

26!

Akkor ha nem látod borzasztónak csak elég ha az utolsó mondatot újra olvasod...

27 "Mielőtt nem volt a kicsi, minden nap úgy keltem már fel, hogy na egy újabb f*ing day..."

Erre gondolsz? Hidd el vannak anyák akik így kelnek fel. Nem tartom felháborítónak. Neked nem volt olyan pl. hogy a dackorszakot el kellett viselned? Ez még a legnormalisabb gyereknél is előfordul, sőt kell. És igen, van olyan, hogy úgy kel fel az ember, hogy már megy a hiszti valamilyen tök értelmetlen dolog miatt. Na ezt szorozd fel tízzel és úgy próbálj meg normális lenni és élvezni a napot. Nem fog menni. Baj hogyha valaki ezt leírja?

Ugyanebben a helyzetben vagyok, és ugyanúgy megkaptam a magamét amikor ezt leírtam, mert micsoda szentséges csoda a gyerMek, és ha a f..a..szom tele az egész napi nyavalygással és idegállapottal, akkor rossz anya vagyok, és pusztítson el az önvád. Igen, egy buta p..i...csa vagyok, de amikor a gyerekvállalást terveztük, akkor nem erre készültem. Pedig tisztában voltam vele hogy nem cukormázas az élet, de hogy három év kőkemény edzőtábor, na ezt nem gondoltam. Ja és ez nemcsak az én véleményem, anyám és anyósom felnevelt pár gyereket, de megdöbbentek hogy egy gyerek ennyire le tud szívni mentálisan.

A lányom éjszaka még mindig kel, napi egy nagy cirkusz (értsd: fél óra őrjöngés) a minimum, és a nap háromnegyede nyafogás és trigger elkerülés. Az ébredés utáni idő katasztrófa, nem merünk hozzászólni, mert repeta lesz cirkuszból. Konkrétan a kicsit nem tudtam szoptatni, mert folyamatosan ment a műsor és feladtam hogy órákat töltök a szoptatással.

Kérdező, nem hiszem hogy snis. Mivel közösségben teljesen normális az enyém, nyilván a dackorszak és a testvér egyben a gond. Az snis gyerek kitűnik máshol is. Ha a tiéd is viselkedik máshol, akkor valószínűleg egyszerűen ezt dobta a gép. A rossz hír, hogy nagynéném kisfia, aki 12 éves, ugyanezt csinálta, és bár javult, a mai napig tajtékzik és nyafog, ha úgy van. Gyakran a sz..a..r is keserű neki... Nagynéném is nehezen viseli. Imádja, de közben rettenetes fárasztó.

Ja és nem, ez nem a te hibád meg a te tükröd. Ezt azok mondják, akik saját érdemüknek tartják hogy nyugodt habitusú a gyerekük, gyerekeik. Nekem a kicsi már most nyugodtabb természet. A nagyom már ilyenkor egy kifejezetten "követelőző", nagy igényű gyerek volt. Nagynénéméknél dettó, a kicsi a nyugalom szigete születése óta...

A mai napig visszacseng a szülészeti szobatársam megjegyzése, amikor a nagyom sikitva ordított egész éjszaka alig egynaposan: "na, ő nagyon kemény gyerek lesz". Tök igaza volt.

És igen, egy rosszabb éjszaka utáni ordítva kelés esetén tőlem is elhangzik hogy na, egy újabb szá.jbate.kert napot kell túlélni. Azt is kiszámolom ilyenkor, hogy meddig kell túlélni, mikor lesz önálló keresete.

Egy francokat nem a tükrünk! Igen, minden gyerek különböző habitussal születik, vannak könnyebben és vannak nehezebben kezelhetők, ezt aláírom. De az, hogy ebből a habitusból mi lesz, az igen is a szülőkön múlik. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei jól kezelik a stresszhelyzeteket, nem tajtékzanak folyamatosan otthon, akkor ő is el fogja sajátítani a nyugodt környezetben ennek a módját.

Itt viszont adott egy kimerült, idegbeteg anya, akinek a saját bevallása szerint egy gyerek is bőven sok volt. De ezt nem látta be ( vagy mazochista), és vállalt még egyet. Mi lett ebből? Van egy anya a idegösszeomlás szélén, egy dackorszakos 3 éves, akinek pluszban meg kell küzdeni a testvérféltékenységgel, az anyja idegbeteg természtével és a felé irányuló elvárásokkal. Mi szerint maradjon nyugton és illeszkedjen be a családi normákba. Most komolyan! Egy leendő ovisról beszélünk, aki még csak most kezd igazán szocializálódni.

Nekem nagyon az jön le a kérdező első megnyilvánulásából, azzal, hogy a lánya nagytestvér lett, az ő szemében az első szülöttnek már kész kis felnőttként kellene viselkednie. Ami persze lehetetlen.

Óriási gondok vannak itt, amikkel kell foglalkozni, jó dolog lenne egy anya-lánya foglalkozás a pszichológusnál, de nem az SNI miatt.

Anyukának pedig kell énidő ahol feltöltődhet. Mert ha ő nem kezd magával valamit, nem nyugszik meg, akkor a gyerek sem fog.

31 "Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei jól kezelik a stresszhelyzeteket, nem tajtékzanak folyamatosan otthon, akkor ő is el fogja sajátítani a nyugodt környezetben ennek a módját."

Igen? Egy autista is el fogja sajátítani? Vagy egy értelmi fogyatékos? Aki meg mozgássérült és mondjuk nem tud járni az is megtanul járni ha anyuka eleget járkál előtte, ugye?

Nem, ha nem működik jól az idegrendszere és őrjöng, attól nem fogja abbahagyni ha anyuka tök nyugodtan viselkedik vele. Semmitől nem fogja abbahagyni. Egy minimális intelligenciaval ezt azért be lehetne látni. Egyébként meg mindenkinél elgurul a gyógyszer ha ennyire idegesítő gyereke van. A szülő is ember. Hülyeség elvárni, hogy nyugodt maradjon.