Milyen SNI-s gyerek lehet? Valami könyvet tudnátok javasolni a témában?
3 éves, lány
- alig eszik, csak párfajta ételt
- nyávog reggeltől estig. mindig van valami baja. Már van, hogy úgy kel fel, hogy ordít, hogy miért van kikapcsolva a tévé, vagy csak úgy
- nem érdekli, hogy beilleszkedjen itthon, bárhogy is együttműködjön, megfeleljen. Sehogy se lehet rá hatni. A szemében csak kiszolgáló személyzet vagyunk.
- Próbálom játékokkal lefoglalni, de kb. úgy áll hozzá, mintha tudná, hogy ezzel akarom "átverni", hogy "megszabaduljak" tőle, egyszóval nem nagyon érdekli a játék, csak a rosszalkodás. Mese nem érdekli, kiveszi a kezemből a könyvet, és becsukja.
- csetlik-botlik még mindig, elejt mindent, de amúgy nem csinál ügyet az eséseiből. Azt tudjuk szakembertől, hogy hipotón.
- folyton a néhány hónapos testvére ellen megy. Szóban mondogatja, hogy mennyire szereti, de egyébként meg próbálja kinyomni a szemét, kicsavarnia a karját, ráugrani, megrugdosni stb.
- amúgy barátkozós, szociális, sőt szociálisabb, mint akikkel a játszótéren szoktunk találkozni
- régebben volt repdesés kézzel, meg lábujjhegyen járás, de akkor se volt jellemző, aztán elmaradt
- ha valami kell neki, sokszor van, hogy csak megáll és üvölt, hogy nem kapja meg, meg se próbál kommunikálni
- Amit mondok, az egyik fülén be másikon ki, akárhányadszori ismétlésre is, de ha kiabálok az is lehet, csak az ordítás érdekli, ennyire meg nem károsodott a hallása.
Összességében, ami a legzavaróbb, hogy nagyon nyugtalan, boldogtalan, és nem lehet semmivel se megnyugtani, vagy elégedetté tenni, az összes napunk egy összefüggő elmebaj, és már nem csak nekem van elegem, de a kicsin se bírja sokszor a folyamatos cirkuszolást. A férjem keveset van vele, és ő egy igazán türelmes ember, de van már hogy neki is nagyon elege van. Mielőtt nem volt a kicsi, minden nap úgy keltem már fel, hogy na egy újabb f*ing day...
válasza:
válasza:31 Egyáltalán nem vagyok idegbeteg, meg idegösszeomlás szélén. Ezt nem tudom, honnét veszed. Amit írtam, az egyszerűen nem ezt jelenti. Tudatosan kerülöm is, hogy eljussak bármikor egy olyan határra, hogy az idegi kimerültségtől már elveszítsem esetleg a kontrollt. De baromi fárasztó, és kiábrándító az egész, nincs életünk egyszerűen mellette, de ez nem azt jelenti, hogy idegbetegek vagyunk. Ordítani se azért ordítok vele, hogy levezessem magam, hanem, ahogy írtam, egyszerűen másra nem reagál, csak ha már ordítasz vele. De utálok ordítani vele. Sokszor inkább 20-szor ismétlem normális hangon, amit akarok, aztán vagy eljut vagy nem, de inkább nem.
Alapvetően azért tettem fel a kérdést, hogy aki hasonló cipőben jár, és esetleg a leírás alapján ráismer a saját gyerekére, vagy ismer ilyet, az ajánljon valami szakirodalmat, hogy ne random módon szórjam a pénzt a könyvesboltban. (meg az időmet az olvasással), aki azt se tudja miről van szó, annak nem érdekel a véleménye, köszi. De amúgy én is ilyen voltam, amíg ő meg nem lett, én is nagyon tudtam, hogy a szomszéd csaj, csakis azért ordíthat a gyerekével, mert egy idegbeteg p*, meg a szeretet mindent meggyógyít stb. stb.
válasza:Én nem vennék könyvet. Azt se tudod mi a baja, ha van egyáltalán. Link az idegrendszeri eretlensegről:
válasza:Monitormentesítsd a lakást. Mostantól nincs se tévé, se számítógép, se tablet, se okostelefon. Amit neked el kell intézni (netbank, ügyfélkapus dolgok, online vásárlás) azt időzítsd alvásidőre. Az első napok NAGYON kemények lesznek.
A tévével túlterheled a gyerek idegrendszerét. Túl sok információt kellene egyszerre befogadnia, amire az ő agya (még) nem alkalmas. Ettől dekoncentrált lesz, nyűgös lesz, nem tudja az életkorának megfelelően szabályozni az érzelmeit, és nehezen kötik le a nem digitális dolgok.
Az első pár napban segítened kell majd neki, hogy megtanulja elfoglalni magát. Egyszerre 1, maximum 2 játék legyen a gyerek keze ügyében. 1 vagy 2 játékból könnyebb választani, mint 100-ból. Kezdetben az a legjobb, ha te döntöd el, hogy most pl. építőkockáztok. Tiltakozni fog a gyerek, cirkuszolni fog a tévéért. Te maradj nyugodt, és kezdj el játszani. Lélegezz lassan, mélyen. 10-15 perc után át fog ragadni a gyerekre is a nyugalmad. (Örökkévalóságnak fog tűnni az a 10-15 perc, de ne add fel) Csupaszítsd le, ingermentesítsd a környezetet otthon.
Tudom, hogy ez most teljes képtelenségnek hangzik. Én is teljesen kiakadtam, amikor ezt tanácsolták a pedagógusok. Aztán tartottunk egy képernyőmentes hétvégét. Hétfőn felhívtak az iskolából, hogy mit csináltam a gyerekkel, mert mintha kicserélték volna. 2 nap monitormentesség már látható javulást hozott.
Tudom, más gyerekek is nézik, mi is néztük/nézzük, meg a "mai digitális világ". Otthon te vagy a főnök, otthon olyan világ van, amilyet te teremtesz.
Legyen napirendetek. Lázadni fog a gyerek, de te csak szép nyugodtan vidd végig a programokat. Minden nap menjetek ki. Akkor is, ha szakad az eső. Gumicsizma és hagyd a gyereket a pocsolyákban ugrálni. Ha lehet, legyetek erdős részeken. A természet gyógyít. Neked is meg a gyereknek is segít lecsillapodni.
Nyugodj meg, rendben lesz minden, jó anya vagy. Biztos vagyok benne, hogy a legjobbat akarod a gyerekeidnek, csak most nagyon elfáradtál. Épp ezért legyen napirendi pont, hogy Te 10 percet zavartalanul bambulsz magad elé. Életmentő az a 10 perc.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!