Milyen SNI-s gyerek lehet? Valami könyvet tudnátok javasolni a témában?
3 éves, lány
- alig eszik, csak párfajta ételt
- nyávog reggeltől estig. mindig van valami baja. Már van, hogy úgy kel fel, hogy ordít, hogy miért van kikapcsolva a tévé, vagy csak úgy
- nem érdekli, hogy beilleszkedjen itthon, bárhogy is együttműködjön, megfeleljen. Sehogy se lehet rá hatni. A szemében csak kiszolgáló személyzet vagyunk.
- Próbálom játékokkal lefoglalni, de kb. úgy áll hozzá, mintha tudná, hogy ezzel akarom "átverni", hogy "megszabaduljak" tőle, egyszóval nem nagyon érdekli a játék, csak a rosszalkodás. Mese nem érdekli, kiveszi a kezemből a könyvet, és becsukja.
- csetlik-botlik még mindig, elejt mindent, de amúgy nem csinál ügyet az eséseiből. Azt tudjuk szakembertől, hogy hipotón.
- folyton a néhány hónapos testvére ellen megy. Szóban mondogatja, hogy mennyire szereti, de egyébként meg próbálja kinyomni a szemét, kicsavarnia a karját, ráugrani, megrugdosni stb.
- amúgy barátkozós, szociális, sőt szociálisabb, mint akikkel a játszótéren szoktunk találkozni
- régebben volt repdesés kézzel, meg lábujjhegyen járás, de akkor se volt jellemző, aztán elmaradt
- ha valami kell neki, sokszor van, hogy csak megáll és üvölt, hogy nem kapja meg, meg se próbál kommunikálni
- Amit mondok, az egyik fülén be másikon ki, akárhányadszori ismétlésre is, de ha kiabálok az is lehet, csak az ordítás érdekli, ennyire meg nem károsodott a hallása.
Összességében, ami a legzavaróbb, hogy nagyon nyugtalan, boldogtalan, és nem lehet semmivel se megnyugtani, vagy elégedetté tenni, az összes napunk egy összefüggő elmebaj, és már nem csak nekem van elegem, de a kicsin se bírja sokszor a folyamatos cirkuszolást. A férjem keveset van vele, és ő egy igazán türelmes ember, de van már hogy neki is nagyon elege van. Mielőtt nem volt a kicsi, minden nap úgy keltem már fel, hogy na egy újabb f*ing day...
Szerintem először azt vizsgáltasd ki, te milyen SNI gyerek felnőtt vagy, aztán térjünk vissza a gyerekre.
Szóval mar a tesó előtt se bírtad elviselni, de mióta megvan a kicsi, mar nem érzed minden nap, hogy "már megint egy f.cking day". Á, biztos nem érzi szerencsétlen, hogy szültél helyette egy másikat, mert ő nem felelt meg.
Nyilván a gyerekedbe szorult empátia, ami beléd nem. Ezért van az, hogy ő is érzi azt, amit mi mindannyian, te meg visszaolvastad és nem érzed. Na, vajon kinek a készülékében lehet a hiba?🤔
Ha könyvet kértél, első körben ezt ajánlom gondolat
ébresztőnek, utána pedig olyan szakirodalmat, ami 2-5 éves korig foglalkozik gyerek pszichológiával.
"Próbálom játékokkal lefoglalni, de kb. úgy áll hozzá, mintha tudná, hogy ezzel akarom "átverni", hogy "megszabaduljak" tőle, egyszóval nem nagyon érdekli a játék, csak a rosszalkodás."
Nem érted, hogy miért boldogtalan?
Már nem egy ember leírta, annak a szerencsétlen gyereknek minőségi időre van szüksége az anyjával.
A kutyám is meg tudja különböztetni, amikor csak azért dobálom el a maciját, hogy békén hagyjon, érdekes mód nem megy utána olyankor, pedig extrém apportos. Akkor a kutyám is SNI-s? Mit mondjunk akkor egy gyerekről, aki sokkal értelmesebb, mint egy állat és fullra levágja a mögöttes szándékot? Azaz érzi, hogy nem akarsz vele szívből minőségi időt tölteni, és csak fáraszt folyamatosan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!