Most voltam 5 napig wellnessben és másokat látva úgy érzem túl szigorú vagyok a gyerekemmel?
Vagy inkább azt, hogy senki nem nevel, és mintha mindenki xanaxon élne.
Az alábbiakat láttam 4-10 éves gyerekeknél:
Szülőket nem érdekli, ha a gyerek rohangál a hotelben több méterre tőlük egyedül vagy fogócskázva.
Szülőket nem érdekli, hogy a gyereken van e papucs vagy fürdőruha, milyen a haja étkezéseknél(pedig első kettő tiltva van)
Szülőket nem érdekli, hogy eszi meg a gyerekük az ételt, használ e kanalat, kést, villát, vagy kézzel nyomja be, esetleg leeszi magát vagy teljesen csokis a feje.
Szülőket nem érdekli, ha a gyerek csokis palacsintát reggelizik és vacsira csak fánkot vagy sültkrumplit eszik a gyerek.
Szülőket nem érdekli, ha nem maradnak a helyükön evésnél, szaladgálnak, bemásznak az asztal alá, billegnek a székkel, kézzel fogják az ételt.
Szülőket nem érdekli, ha 6x megkérdezik ugyanazt, az arcukba tolják a szőlőt, a szemükbe/fejükbe hajolnak, kiabálnak, szidnak vagy utálnak valamit hangosan "az szar"-válasz semmi baj, nem kell megenni.
Szülőket nem érdekli, ha medencében ugrálnak, csapkodnak, keresztbe úsznak, durván-erősen fröcskölnek(nem gyerek medence).
Szülőket nem érdekli, ha vitatkoznak a gyerekek, esetleg minimálisan egymásra csapnak/megrugják egymást, nem érdekli őket miért van, mi történt, levonni a tanulságot, rendes bánásmód ilyesmi.
Szülőket nem érdekli, ha csúnyán beszél a gyerek, vagy ha azt mondja azt akarom, add ide, meg ilyenek.
Mintha mindenki be lenne nyugtatózva és teljesen érdektelen lenne. Ritkán vagyok együtt más ismeretlen családokkal és teljesen sokkolt, hogy az ő gyerekük mennyivel kiegyensúlyozottabb az enyémnél, és mennyivel kevésbé frusztáltak lelkileg, és leginkább azon, hogy tudják ezeket nem hogy elviselni, de közben beszélgetnek egymással, telefonoznak, nevetgélnek és semmi szégyenérzet nincs bennük a gyerekük viselkedésével kapcsolatban, nekem meg attól ég a fejem, hogy az iskolás gyerekem csak desszertet akar enni és hangosan fujjog a többi ételre, pedig vért izzadok neveléssel. Őket meg nem érdekli, és az ő gyerekük boldog, az enyém meg úgy érzi kicseszek vele. Ráadásul ezek a szülők halál kedvesek a rosszalkodó gyerekekkel, fel sem veszik a dolgaikat, nem tudom elképzelni hogy lehet ilyen vastag bőr az arcukon, hogy majdnem feldönti a 8 éves a pincért az étkezőben, és egy szavuk nincs rá, nyugiban kihúzzák neki a széket, hogy üljön le, folytassa az evést, vagy belemásznak az arcukba és semmi negatív reakció x.alkalommal is simán megvárja, amíg a gyerek kiveszi a villát az arcából.
Lehet azért ilyen frusztrált a gyerekem, mert túl sokat várok? De úgy érzem ezekre kellene tanítom és jól csinálom és a többiek nem várnak a gyereküktől semmit és nem tanítanak nekik semmit. Lehet, hogy az én gyerekem nem szaladgál, nem verekszik, megfelelő megjelenéssel bír és megkövetelem a kérem köszönöm szavakat, de frusztrált lesz apróságokon, amíg az övék boldog.. Melyik gyerek nyom be magában 3 képviselőfánkot vacsira üdítővel, amit a szülő jóváhagy? Lazítanom kellene a gyeplőn, de a szégyenérzetem a gyerekem dolgai miatt nem hagyja, és úgy érzem a többiek csinálják helytelenül, mégis nekik működik, mert a gyerekük nem frusztrált/dühös, még a verekedős/kiabálósok is csak úgy "simán" verekednek, nem ölik egymást, tehát nincs erős indulat mögötte.
Azt hiszem sokat várok, vagy mások várnak keveset.. és az a vicces, hogy úgy érzem többször is rászólhatnék, pl hogy ül a széken, szóval nem tartom magam maximalistának, csak az még a belefér kategória, ha ilyen apróságok miatt nem szólok, de ha 4,5*os ételre fujjog, az már nem fér bele, és nem értem ennél "rosszabb" hogy férhet bele másoknak és hogy nem megy fel bennük a pumpa.
Továbbá volt egy kísérletem, mikor ittam kicsit, és mondtam a gyereknek, hogy maga felel a tetteiért, és eddig nyúzott ugrálással, amit nem engedtem, na egyből ugrott egyet, majd mondta, hogy inkább többet nem ugrik. De amíg nem engedtem többször hisztizett és dühösködött hiába ajánlottam jutalmat vagy büntetésből felvittem, most meg saját maga döntésének érezte és ugyan megszegte a szabályt, de csak egyszer, magától abbahagyta nekem meg leesett az állam, előtte meg úgy játszott ki, ahogy tudott. Persze másban nem jött be a nagy önállóság, de ebben igen.
Összezavarodtam teljesen. Ti is ráhagyjátok az általam felsoroltakat a gyerekre? Mi a nevelés, amit szülőnek kellene csinálni, ha nem ez?
válasza: válasza:"de nem egy luxusszálló éttermében arra az egy órára, amíg eszik többedmagával, és nagyrészt a széken ül. Jézusom mezítláb egy luxusétkezdében..."
Hát nem tudom, biztos jól érzi magát egy gyerek egy luxusszállóban, ahol luxuséttrem, luxus ez, luxus az, ahol még az sem mindegy (szerinted), hogy hogy áll a haja? Nyaralás címszó alatt luxusszabályok követése? Egy kisiskolás gyereknek szerintem ez még nem buli. Ha az a cél, hogy nyaraljunk, jól érezzük magunkat és lazíthassunk, akkor én inkább neki való helyekre mennék, mondjuk egy átlagos vagy egy gyerekbarát szállodába, és inkább mennék a sarki gyrososhoz, mint egy luxusétterembe. Az exkulzív helyek meg jöhetnek akkor, amikor már megérett rá és értékelni tudja.
válasza:"Mi a nevelés, amit szülőnek kellene csinálni, ha nem ez?"
A nevelés nem az, hogy minden szirszart megtiltasz a gyereknek. Tudom, sokak szerint az. Ők mondják, hogy pl. én "nem nevelem" a gyerekemet, mert nem kényszerítem rá a pulcsit, ha állítása szerint nem fázik. Szerintem viszont ez is nevelés: megadom neki a lehetőséget, hogy magától felismerje, mikor milyen ruhára van szüksége (nyilván nem 2 éves korban, de a példa valós).
Én teljesen tudatosan nevelek úgy, hogy rengeteg mindent hagyok nekik, hogy megtapasztaljanak, és csak annyit szabályozom őket, amennyit muszáj, akár a biztonság, akár a békés egymás mellett élés miatt. A többire meg jöjjön rá magától, abból többet tanul, mint a folyamatos egrecíroztatásból.
válasza:A mostani nyaralasunkon nekem is hasonló érzésem volt olykor-olykor, hogy valószínűleg én vagyok túl szigorú, DE inkább nevelek ember módjára viselkedő gyereket, mint legyek az a szülő, akinek a gyerekétől senki se tud nyugalomban enni az étteremben.
Nem vagyok befeszülve, nem fegyelmezek folyamatosan, nem az étteremben/hotelben "nevelek", de komolyan nem értettem, hogy a másik család hogy a fenébe tudott nyugodtan enni, miközben a gyerekeik ököllel verték az akváriumot és szó szerint dűtöttek, borítottak. 🤷 Pedig még idősebbek is voltak a mieinknél.
Egyébként az egyáltalán nem zavar, hogy mit esznek nyaraláson a gyerekek. Nyilván örülök, ha némi hús, gyümölcs, zöldség is lecsúszik a nutellás palacsinta mellett, de nem patáliázok, ha csak az.
válasza:Valóbanaz arany középút a legjobb. Egyébként továbbra is vallom, hogy aki otthon, pici korától, nem idomítással, hanem normális neveléssel megtanította a gyerekének, hogyan kell viselkedni, azt a gyereket egy étteremben, szálláshelyen már nem kell fegyelmezni, mert magától viselkedik. Ez vonatkozik az egészséges gyerekekre középső csoporttól, esetleg nagycsoporttól fölfelé.
Egy kis nem idevágó szösszenet: szerintem nem volt ördögtől való, hogy az idősebb generációnak már egészen kis korától megtanítottak olyan dolgokat, mint pl a kanalat visszük a szánkhoz, nem fordítva, nem szürcsölünk, nem beszélünk teli szájjal, nem illik könyökölni, átnyúlni a másik orra előtt pl a sótartóért, hanem el kell kérni. A nyugodtan ülünk az asztalnál, megköszönjük az ételt, és megvárjuk, amíg mindenki befejezi, alap volt. És mindenki így viselkedett, a felnőttek is, sőt, elsősorban ők, és nem kellett rászólni a gyerekre percenként, elég volt kedvesen egyszer-kétszer (nem érkezésenként, hanem az életben) elmagyarázni, pl hogy nem csámcsogunk, és működött. Ehhez képest nagyon fellazultak a szabályok, ha ma már legfeljebb azzal lehet valakit kiakasztni, ha a gyerek nyakig maszatosan ordítva rohangál a luxus étteremben. Nálunk pl ez úgy működött, hogy a nagymamám kulturáltan és kedvesen rám szólt az asztalnál (talán nagycsoportos voltam), hogy nem illik könyökölni, és amikor levettem a könyököm az asztalról, megdicsért. Nem volt stressz, nem éreztem hogy folyamatos elvárásokkal figyel bárki is a családból, teljesen természetes volt az egész.
válasza:Lehet a semmit beszélni sokáig.
O ugy csinalja te amúgy .
Más kultúra.
Sztem te tulzasba esel, kell szabály de ne legyen stresszelve a gyerek
válasza:Egy olyan anya “gyereke” vagyok, amilyen te vagy. Én voltam a legtisztelettudóbb, ügyes csendes gyerek a társaságban, mindenben megfeleltem anyám elvárásainak. Be is voltam feszülve 0-24ben, akkor nem realizàltam de megfelelési kényszerem lett ami napig jelen van. Ha nem volt otthon picit eltudtam engedni magam, de görcsbe rándult a gyomrom amint hazaérkezett. Folyton rendre intett, ha valami nem úgy állt a szobában ahogy azt ő szeretné jött a lehordás. Mindent megszabott, így ülj, így egyél, ne menj oda, gyere már, nem megyünk, öt perced van, strandon sem hagyott 10 percnél tovább szórakozni a vízben. Konkrétan nem hagyott semmit rám, néha még azért is rám szolt hogy miket beszélek a barátnőimmel mert hogy ezt nem illik meg azt nem illik. Aztán nem jöttek hozzánk többet jatszani, mert “félünk anyukádtól” annyira szigorú volt. El is érte szépen, hogy egy bezárkózott kiközösített valaki legyek. Mai napig cipelem a nyomait és azt hiszem semmi sem jó amit teszek, mert mindent másképp kellene. És a frusztráció, na igen. Egy gyerek nem tudja megfogalmazni sem tudatosítani azt a nagy belső nyomást és rossz érzést amit ezzel zúdítasz rá és valahogy muszáj kijöjjön, kiengedje. Kb 12 éves korom után kezdett annyira fojtó lenni anyám viselkedése hogy minden szavára dühbe gurultam, lázadtam és még azért sem akartam semmit csinalni amit ő mondott. Persze ez tovább fajult mert én voltam a neveletlen pofázós kölyök aki nem fogad szót. Ahogy nőttem ez tovább fokozódott, néha teljesen utàlatba csapott át. Utána meg azt emésszem meg, hogy hogy érezhetek utálatot a saját anyàm iránt. Huszonévesen terápián tudtam magam valahogy rendbe tenni. Tied is fog járni-jó esetben ha így folytatod :)
26n
válasza:Kitalálom, 9 éves.
És nem, nem a gyerekkel van a baj, ahogy ezt már sokan leírták az előző kérdéseidnél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!