Most voltam 5 napig wellnessben és másokat látva úgy érzem túl szigorú vagyok a gyerekemmel?
Vagy inkább azt, hogy senki nem nevel, és mintha mindenki xanaxon élne.
Az alábbiakat láttam 4-10 éves gyerekeknél:
Szülőket nem érdekli, ha a gyerek rohangál a hotelben több méterre tőlük egyedül vagy fogócskázva.
Szülőket nem érdekli, hogy a gyereken van e papucs vagy fürdőruha, milyen a haja étkezéseknél(pedig első kettő tiltva van)
Szülőket nem érdekli, hogy eszi meg a gyerekük az ételt, használ e kanalat, kést, villát, vagy kézzel nyomja be, esetleg leeszi magát vagy teljesen csokis a feje.
Szülőket nem érdekli, ha a gyerek csokis palacsintát reggelizik és vacsira csak fánkot vagy sültkrumplit eszik a gyerek.
Szülőket nem érdekli, ha nem maradnak a helyükön evésnél, szaladgálnak, bemásznak az asztal alá, billegnek a székkel, kézzel fogják az ételt.
Szülőket nem érdekli, ha 6x megkérdezik ugyanazt, az arcukba tolják a szőlőt, a szemükbe/fejükbe hajolnak, kiabálnak, szidnak vagy utálnak valamit hangosan "az szar"-válasz semmi baj, nem kell megenni.
Szülőket nem érdekli, ha medencében ugrálnak, csapkodnak, keresztbe úsznak, durván-erősen fröcskölnek(nem gyerek medence).
Szülőket nem érdekli, ha vitatkoznak a gyerekek, esetleg minimálisan egymásra csapnak/megrugják egymást, nem érdekli őket miért van, mi történt, levonni a tanulságot, rendes bánásmód ilyesmi.
Szülőket nem érdekli, ha csúnyán beszél a gyerek, vagy ha azt mondja azt akarom, add ide, meg ilyenek.
Mintha mindenki be lenne nyugtatózva és teljesen érdektelen lenne. Ritkán vagyok együtt más ismeretlen családokkal és teljesen sokkolt, hogy az ő gyerekük mennyivel kiegyensúlyozottabb az enyémnél, és mennyivel kevésbé frusztáltak lelkileg, és leginkább azon, hogy tudják ezeket nem hogy elviselni, de közben beszélgetnek egymással, telefonoznak, nevetgélnek és semmi szégyenérzet nincs bennük a gyerekük viselkedésével kapcsolatban, nekem meg attól ég a fejem, hogy az iskolás gyerekem csak desszertet akar enni és hangosan fujjog a többi ételre, pedig vért izzadok neveléssel. Őket meg nem érdekli, és az ő gyerekük boldog, az enyém meg úgy érzi kicseszek vele. Ráadásul ezek a szülők halál kedvesek a rosszalkodó gyerekekkel, fel sem veszik a dolgaikat, nem tudom elképzelni hogy lehet ilyen vastag bőr az arcukon, hogy majdnem feldönti a 8 éves a pincért az étkezőben, és egy szavuk nincs rá, nyugiban kihúzzák neki a széket, hogy üljön le, folytassa az evést, vagy belemásznak az arcukba és semmi negatív reakció x.alkalommal is simán megvárja, amíg a gyerek kiveszi a villát az arcából.
Lehet azért ilyen frusztrált a gyerekem, mert túl sokat várok? De úgy érzem ezekre kellene tanítom és jól csinálom és a többiek nem várnak a gyereküktől semmit és nem tanítanak nekik semmit. Lehet, hogy az én gyerekem nem szaladgál, nem verekszik, megfelelő megjelenéssel bír és megkövetelem a kérem köszönöm szavakat, de frusztrált lesz apróságokon, amíg az övék boldog.. Melyik gyerek nyom be magában 3 képviselőfánkot vacsira üdítővel, amit a szülő jóváhagy? Lazítanom kellene a gyeplőn, de a szégyenérzetem a gyerekem dolgai miatt nem hagyja, és úgy érzem a többiek csinálják helytelenül, mégis nekik működik, mert a gyerekük nem frusztrált/dühös, még a verekedős/kiabálósok is csak úgy "simán" verekednek, nem ölik egymást, tehát nincs erős indulat mögötte.
Azt hiszem sokat várok, vagy mások várnak keveset.. és az a vicces, hogy úgy érzem többször is rászólhatnék, pl hogy ül a széken, szóval nem tartom magam maximalistának, csak az még a belefér kategória, ha ilyen apróságok miatt nem szólok, de ha 4,5*os ételre fujjog, az már nem fér bele, és nem értem ennél "rosszabb" hogy férhet bele másoknak és hogy nem megy fel bennük a pumpa.
Továbbá volt egy kísérletem, mikor ittam kicsit, és mondtam a gyereknek, hogy maga felel a tetteiért, és eddig nyúzott ugrálással, amit nem engedtem, na egyből ugrott egyet, majd mondta, hogy inkább többet nem ugrik. De amíg nem engedtem többször hisztizett és dühösködött hiába ajánlottam jutalmat vagy büntetésből felvittem, most meg saját maga döntésének érezte és ugyan megszegte a szabályt, de csak egyszer, magától abbahagyta nekem meg leesett az állam, előtte meg úgy játszott ki, ahogy tudott. Persze másban nem jött be a nagy önállóság, de ebben igen.
Összezavarodtam teljesen. Ti is ráhagyjátok az általam felsoroltakat a gyerekre? Mi a nevelés, amit szülőnek kellene csinálni, ha nem ez?
válasza: válasza:12-es kérdező: "szerintem mások előtt pont jobban ki kellene tennie magáért, mint otthon" - ugyan miért? Erre válaszolj nekem? Mert az számít, hogy majd mások mit gondolnak? És a gyereked viselkedése alapján ítélik meg a te anyai szerepedet, kompetenciádat?
Elárulom, hogy SOKKAL fontosabbnak kéne lennie ennél, hogy a gyereked jól érezze magát (és te is!), nemcsak egy ilyen nyaraláskor, de a mindennapokban is.
Őszintén szólva azt sem értem, minek viszed olyan körülmények közé, ahol folyamatosan fegyelmezned kell. Miért nem mentek olyan helyre, ahol mindketten ki tudtok engedni, nem kell odafigyelni, hogy mások mit gondolnak?
Egyébként anyaként én is engedem a gyerekemet gyereknek lenni, és SOHA nem gondolok rosszat a rohangáló, "rosszalkodó" gyerekekről, sem a szüleikről, azokról viszont igen, akik állandóan tiltanak és fegyelmeznek és nem hagyják a gyereket élni.
válasza:Én azt gondolom, hogy a kettő között van a jó irány, mert van, ami tényleg nagyon gáz, és emiatt utálják ki a gyerekeseket egy csomó helyről, másra viszont te görcsölsz rá túlságosan. Egy nyaraláson azért hadd legyen már mindegy, hogyan áll a haja az étteremben (ez rajtad kívül szó szerint senkit nem érdekel), meg hadd játsszanak a medencében azzal a feltétellel, hogy figyelnek, másokat ne fröcsköljenek, másokra ne ugorjanak rá, ne az idős nénik fülébe üvöltsenek, stb. Meg most egy nyaralás alatt miért ne ehetne ő is azt, amit szeretne, ha nincs egészségügyi okokból diétára fogva? Most ott vannak három napot, hadd egyen fánkot fánkkal, otthon majd eszi az egészséges ételeket.
Az igaz, hogy meg kell tanulniuk a gyerekeknek is közösségben létezni és viselkedni, ez tény: ne rohangáljanak a pincér körül (eleve rohadt balesetveszélyes), ne randalírozzanak más asztalánál, meg ne az étteremben üvöltsenek, ne akkor fogócskázzanak a folyosón, amikor tömeg van, és mások is heringként közlekednek és ne ott üvöltsenek, mert lehet, más meg aludna, stb. De amúgy miért ne lehetne lazítani? Ha mindig mindenre nem a válasz, akkor előbb vagy utóbb az a nem el fog "inflálódni" és nem fogja többet érdekelni, nem lesz súlya.
Más kérdés, hogy én luxusszállodába nem vinném a gyerekemet, ha tudom, hogy nem bírna viselkedni és állandóan fegyelmezni kellene. Nekem se jó, neki sem jó. VInném olyan helyre, ahol mindketten ki tudunk engedni, aztán majd amikor megérik rá, hogy értékelni tudja a luxus dolgokat, az extrább ételeket, akkor lehet oda is menni.
válasza:"Szülőket nem érdekli, ha a gyerek rohangál a hotelben több méterre tőlük egyedül vagy fogócskázva." Engem sem. És az sem zavar, ha más gyereke csinálja, ha nincs éjszaka.
"Szülőket nem érdekli, hogy a gyereken van e papucs vagy fürdőruha, milyen a haja étkezéseknél(pedig első kettő tiltva van)" Bár szerintem ez bunkóság, és én nem vinném a gyerekemet fürdőruhában az étterembe, nem zavar, ha más csinálja. Papucsban az enyém is mehetne nyugodtan.
"Szülőket nem érdekli, hogy eszi meg a gyerekük az ételt, használ e kanalat, kést, villát, vagy kézzel nyomja be, esetleg leeszi magát vagy teljesen csokis a feje." Ez életkori dolog. Egy 4 évesnél sokkal kevésbé zavar, mint egy 10 évesnél. Bár az enyémek azért 10 éves korukra már nem csináltak ilyet.
"Szülőket nem érdekli, ha a gyerek csokis palacsintát reggelizik és vacsira csak fánkot vagy sültkrumplit eszik a gyerek." Ezt nem igazán tudom hova tenni. Te azt lesed, melyik vadidegen gyerek mit vacsorázik? Nem érzed, hogy ez már túlzás?
"Szülőket nem érdekli, ha nem maradnak a helyükön evésnél, szaladgálnak, bemásznak az asztal alá, billegnek a székkel, kézzel fogják az ételt." Szaladgálást az étteremben tényleg nem kéne engedni, balesetveszélyes. A többi nem értem, miért zavar.
"Szülőket nem érdekli, ha 6x megkérdezik ugyanazt, az arcukba tolják a szőlőt, a szemükbe/fejükbe hajolnak, kiabálnak, szidnak vagy utálnak valamit hangosan "az szar"-válasz semmi baj, nem kell megenni." ???? Te belenyomod a gyerekedbe, ami nem ízlik neki?
"Szülőket nem érdekli, ha medencében ugrálnak, csapkodnak, keresztbe úsznak, durván-erősen fröcskölnek(nem gyerek medence)." Ki van írva, hogy ezeket nem szabad? Ha igen, akkor nem engedem, ha nincs, akkor ugráljon nyugodtan. A legjobb dolog a világon.
"Szülőket nem érdekli, ha vitatkoznak a gyerekek, esetleg minimálisan egymásra csapnak/megrugják egymást, nem érdekli őket miért van, mi történt, levonni a tanulságot, rendes bánásmód ilyesmi." Ha több gyereked lenne, te is tudnád, hogy egy bizonyos pontig ezekbe nem érdemes belefolyni. Ezek a szülők egyszerűen csak tapasztaltabbak, mint te.
"Szülőket nem érdekli, ha csúnyán beszél a gyerek, vagy ha azt mondja azt akarom, add ide, meg ilyenek." Most akkor csúnya beszéd, vagy add ide? Nem mindegy.
Az a te nagy bajod, hogy folyamatosan a környezetedet lesed, mit csinálnak rossul és azt hiszed, hogy téged meg ők lesnek. Nem lesnek. Senki normális embert nem érdekel, a gyereked mit eszik vacsorára, vagy hogy mondja-e, hogy add ide. Valami oka biztos van annak, hogy ennyire szorongsz, és ilyen erős a megfelelési kényszered, de a gyereknek ezt nem kéne átadni.
válasza: válasza:Még a kérdésed kiírásakor is dolgozott benned a megfelelés mások felé. Azt hitted, ha átitatod az írásod némi (latszólagos) önkritikával, majd veled fognak egyetérteni, támogatni, hogy de-de, te csinálod jól.
Nem így történt. Ki szépen, ki kevésbé, de megírta a veled ellentétes véleményét. Rögtön le is hullott az ál-önreflexió maszkja: csak te csinálod jól, igenis más a hülye.
Meg sem fontolod mások szavait, mert kognitív disszonanciát okozna benned, ha kiderülne: más nem éli ilyen görcsösen a mindennapjait. Ez a te világodban normális.
válasza:Lehet, hogy jobban élvezné a gyereked, és te is jobban lazíthatnál, ha alacsonyabb kategóriás helyekre mennétek?
Az ételekre fintorgás meg lehet életkori sajátosság. Szerintem ott jobb a példamutatással nevelni (te nem fintorogsz, ha bizonytalan vagy, hogy ízleni fog-e, akkor elsőre csak egy keveset veszel stb.)
válasza: válasza: válasza:Figyi, én meg leírom a másik végletet. (Én próbálok valami középvonalon lenni, persze nem lehet minden helyzetben tartani, billeg ide oda, de próbálkozok. Aztán lehet, hogy egyik pillanatban azt gondolják rólam, hogy túl szigorú vagyok, másik pillanatban meg hogy letojom mit csinál a gyerekem.)
Voltunk fagyizni a gyerekekkel. Van egy kiülős része, ott ültünk. Jött anyuka szintén 2 gyerekével, már a járdán ennyit hallottunk: ne oda nézz, amoda nézz, így menjél már, stb stb, apróságok. Aztán fagyi kikérése után leültek a közelünkben, és folytatódott: még azért is lecseszte később, mert oda ült, ahová ő engedte meg! Ne nézd már azt az autót, így nyald a fagyit, ne beszélj, ne menj arrébb (20cmt), ne nézz fel, ne nézz le, ne úgy tartsd, ne, ne, ne, ne. A gyerekeken egy pici mosoly nem volt a kb 15 perces fagyizás alatt. Anyuka meg se próbált vidám, vagy legalább normális hangulatot teremteni. Ott és akkor nagyon eltört bennem valami. Lehet, hogy az enyém leette magát, meg felállt a padra (amit magunk után letöröltem), meg viháncoltak fagyievés helyett, de tudod mit? Letojom. Vidámak voltak, és örülök neki, mert amúgy is róluk szólt a fagyizás.
Arra ügyelek, hogy azért más embereket ne zavarjanak, vagy ne nagyon, kárt ne okozzanak, ön és közveszélyesek ne legyenek, de azon túl legyenek már gyerekek.
Nagyon vegyesen írtál, van, ami elvárható, de van, amit te tolsz túl. Próbáld megtalálni az egyensúlyt, és ezt tudom tanácsolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!