Szülők! Ti mivel szankcionál(ná)tok, ha a gyerek megbukik év végén?

Bocs,39 voltam.

40-re

Keresnék megbízható magán tanárt/tanárokat és hetente több órát járna + itthon készülne.

Semmi nyaralás, semmi barátokkal lógás, semmi internet, semmi lazaság.

Lehet tanulni.

Hát ezek közül egyiket sem. Ez 2 olyan tantárgy amit nem tanulni kell hanem megérteni. Ha nem érti, akár amiatt mert ebben gyengébb képességű akár azért mert szar a tanár, akkor le kellett ülni vele és segíteni, ha neked sem megy akkor tanárt fogadni. Ha valakinek ezekhez van agya, akkor az órán megérti és semmit nem kell tanulnia, ha nincs akkor segítség kell neki.

Az, hogy már pedig ti mondtátok, hogy tanuljon semmit nem segített neki.

Keress egy jó magántanárt, oda nyilván el kell mennie, plussz napi 1 órában gyakorolja az ott tanultakat. A többi idejét ne korlátozd.

De basszus. A gyerekek nem egyformák ezt értsd meg. Hiába is ülne felette órákat, ha nem érti. Ez nem önállóságra nevelés. Az én bátyám is szín5ös volt mindig. De a szüleim tisztában voltak vele, hogy én más vagyok (pár tanártól én is megkaptam ezt a bezzeg a bátyám). Én nem voltam jeles. Sőt 16évesen megbuktam év végén németből. Nekem az idegen nyelvek nem mennek. Nem büntettek. Pedig hidd el nem örültek, tanárok voltak mind ketten, ráadásul korábban abba a suliba tanítottak, sőt apám volt az igazgató. Már év közben fogadtak némettanárt, akivel nyár végére annyit behoztunk, hogy négyesre pótvizsgáztam.

Ettől nem lettem szar ember, a fősuli is összejött és sikeres vagyok a munkámban.

Könyörgöm ne csináld ezt a gyerekeddel, hogy a nagyhoz méred, egy életre tönkre vághatod.

A szerencsétlen gyerek nem értette a matekot, fizikát. A kretén szülei sajnálták a pénzt magántanárra, ezért egyre rosszabb jegyeket hozott, végül megbukott. A szülei ezért mindenféle büntetéseket találtak ki neki, pl. hogy a barátaitól teljesen eltiltják.

És anyuka vagy 40 komment után sem érti meg, hogy nem ez a helyes út.

Nem olvastam a kommenteket.

Csak a saját tapasztalatom tudom írni.

Matek, fizika és kémia.

Számomra egy hatalmas felete lyuk.

sosem értettem, és lehet ma már kapnék felmentést, és segítséget.

Nekem sem értették meg szüleim, ha fejre állnak sem fog menni, mert nem értem. Nem azért bukok meg, mert lusta volnam tanulni, henm mert hiába tanultam egyszerűen kínai volt. Általánosban úgy rúgdostak át, amúgy sem a legerősebb iskolából mentem tovább tanulni..szakközépben meg már ott tartottam, hogy fizikailag is rosszul voltam az órákon, és a 2.-3 évben már ott lógtam el ahol csak tudtam. Ehhez még hozzá jött, hogy a matek tanár első nap kispécizett magának.. Szüleim csak azt skandálták, hogy lusta vagyok, de segíteni soha nem akartak. Már olyan mélyen voltam a depressziónak, hogy rengeteg butaságot hülyeséget, folyamatos önbántalmazást is véghez vittem amit persze csak a hülye nem akart észre venni.. A szüleim főleg. Már az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Helyette fogtam magam és ott hagytam az iskolát, csak később fejeztem be egy szakmát.

Nem büntetném, pláne munkával nem, helyette motiválnám, és korrepetálásra járna.

Kérdező, nem csak egyfajta gyerek van, és ez nem a gyerek értelmi képességeitől függ. Simán lehet, hogy a tanára rosszabb, vagy a gyereknek van valamilyen nehézsége, ami eddig rejtve maradt(ami kihat a jellemére is), esetleg rossz társaságba keveredett, más az osztály összetétele, mint a másik gyereknél..

Hogy lehetsz felnőtt létedre ilyen csőlátású, hogy a körülményekre nem is gondolsz? Utána ott van még a belső világ, lehet a nagyobb szerelmes volt egy jó tanuló gyerekbe és be akart vágódni, vagy ez a kisebb szerelmes és züllik, vagy van benne valami olyan vágy, hogy nem akar olyan lenni, mint a testvére, stb.. Annyira, de annyira összetett a probléma, és egy KAMASZTÓL várjátok a megoldását, akinek tombolnak a hormonjai, és alig pár éve "nyílt ki a csipája", előtte alig tudott valamit a világról..

Ráadásul felnőttek közt is nehéz az ilyesmi. Ha kicsit később tollasodik meg, mint a testvére, akkor már nem is értékes, ugyanabban a korban kell kilökni a fészekből, mert később tanul/fejlődik? A gyerekek nem egyformák, a körülmények nem egyformák, mindig az adott helyzethez kell alkalmazkodni. Én nem küldeném "dolgozni", engem küldtek és imádtam..suli helyett is jártam takarítani és pénzem is volt(lógtam).. a lehető legrosszabb kombináció egy gyereknek, ráadásul a társaság is jó volt. Nem szabad. Még a végén beleragad. Én is csak azt láttam, hogy alig dolgoztam, nevetgéltem, és megvan a tanárnő fizujának duplája. Azt nem láttam, hogy x hónap/fél év után milyen testi problémáim lesznek és "elbutulok", lehúz az a réteg, már simán leültem az aluljáróban a földre meg ilyesmi..(bocs, ez csúnya, de így éreztem). Szerencsére nekem megtiltották, mikor rájöttek, hogy lógok miatta, de az a kis tapasztalat is elég volt, hogy még párszor érettségi után ott takarítsak nyelveket beszélve, állami jogra bejutós pontokkal. Pár hónap-egy év után fájt a lábam a 12 óra állástól, és kezdett bedagadni, lett egy visszerem(azóta se jött újabb pedig ennek 10 éve), fájt a hajolás, és nagyon lefogytam, nem volt erőm rendbe szedni magam, romlott a megjelenésem is. Itt sikerült elkezdenem magasabb pozícióra vágyni, de akkor már én "csak egy takarító" voltam, nem az osztály jobb tanulóinak egyike erős gimiben.. és nem ment a visszailleszkedés, egy-két év ebben a korosztályban rengeteg..

A legnagyobb hülyeség ez a diákmunka. Maradjon abban a rétegben, ahova "szánjátok", hogy cikinek érezze a viselkedését, helyzetét, különben azt fogja hallgatni, hogy Marika is bukott, meg Erzsike is, az egyik milyen jó csaj a másik meg milyen vicces, és jól elnevetgélnek együtt munka közben, ami meg se kottyan a tini testének és még pénzt is kap. Így kell lezülleszteni valakit.

Dettó hülye voltam a matekhoz, fizikához, kémiához, pedig egy erős egyházi gimibe jártam és igazán az a tipikus megfelelési kényszeres jókislány voltam, de szerintem kicsit diszkalkuliás, mert most sem tudok számokat megjegyezni és fordítva emlékszem rájuk. A szüleim nem foglalkoztak ezzel annyira, elfogadták, leszidva se voltam, "csak" rettegtem egy csomó órán. A lelki terror matektanárunkat hálistennek utolsó évre lecserélték, utána már hoztam egy hármas szintet és még meg is szerettem az órát, sőt az érettségim is egész jó lett, bár ugyanez volt, hogy bár mindent jól csináltam logikailag, tudtam a definíciókat is, csak 1+1 az 3 lett. Fizika-kémiából meg kedves lett volna a tanár, de annyira vízszintesen beszélt, hogy folyton elaludtam órán és nem csak én. Egyszerűen kikapcsol üzemmódba voltam, ha csak a könyvre néztem akkor is. Az volt a mázlim, hogy egy osztálytársamat többször megkértem szünetben, magyarázza el, és akkor kiizzadtam egy kettest. Ő később fizika-kémia tanár lett ugyanott :) Egyébként sokan jártak hozzá "korrepetálni", nagyon jó osztály voltunk. Aztán később lett két diplomám is, de nem reál szakon és most nagyon jól is keresek.

És két fiam van. A kicsi totál én vagyok e téren, teljesen szétszórt művészlélek, mindent összekever és nehezen tanul, pedig nagyon igyekszik. De ő magától mesél, jön, mutatja, segítséget kér. A nagy kis gimis, ő mindig önálló és zárkózottabb volt, de bizony cselesebb is, merthogy irdatlan szivacsesze van, nagyon tehetséges, de ennek következtében túl laza, sőt lusta. Ő, ha nem ellenőrzöm, amit harapófogóval kell, akkor szoktak befigyelni ilyen beadandó-hiány egyesek, volt, hogy sorozatban, aztán fel lehettünk háborodva, míg rájöttünk, hogy mi ez... Egyébként titokban irigylem, mert bezzeg ő egyáltalán nem szorong ezeken és inkább maradjon is ilyen :) Tipikus mondata az "anya, hagyjál már, jó az úgy is". De ha hagyom, magától elblicceli, mert annyi más érdekesebb van. Akkor persze repült a teló meg zsebpénz, amíg fel nem húzta az átlagát, de aztán mostanra újra jóban vagyunk. És egyedül vagyok velük, mégis szoktam tudni, ki hogy áll, fogadóórákra is járok, ha esemény van, és szoktam velük tanulni is. Ha más nem, legalább együtt szépen felolvassuk a könyvet meg barátunk a google, ami persze marha uuuuunalmas és jobb dolgom is lenne. De nem ártott meg nekem sem, hogy az alapoktól kétszer is újrakezdtem :D Na de ezzel azt akartam mondani, hogy gondolom, a te fiaid sem egyformák, ezért nem ugyanaz válik be náluk.