Hogyan lehet az autista "rohamot" kezelni?

A rohamok azok a Meltdown-ok.

Ez azért jöhet fel, mert túlterhelődik valami miatt.

[link]

Ha csak emiatt gondolod autistának, akkor nem az! A kisgyerekek már csak ilyenek. Valamelyik képes hányásig vagy végkimerülésig is sírni, csapkodni, toporzékolni...

Általában éretlen idegrendszer okozza. Gyermekpszichológus tud segíteni.

És hogy a kérdésedre is válaszoljak,figyelem eltereléssel lehet csak kizökkenteni ebből az állapotból. Valami olyan dolgot, játékot, tevékenységet kell neki felajánlani, amire nem tud nemet mondani.

Kivàrsz. Amig nem végzett ùgysem hagyja abba.

Lehet 10 perc, lehet egy òra is. Ahogy nő, ritkulhatnak az ilyen kiborulàsok.

" ott a vizsgálat nem mutatott erre, és korábban sem volt ennek jele"

Akkor miről beszélünk. Valószínűleg más mentális problémája van, vagy simán csak neveletlen.

Keress rá az ADHDre is, hátha az.

Amúgy nem minden autista tipikus, vannak atipikusak is, aminek nem ugyanazok a jelei.

Az a baj, hogy te otthon hiába is kezeled, majd az óvodában a pedagógusok jól alád tesznek, és mégis mindennek te leszel az oka.

Én azt szoktam csinálni, hogy ilyenkor megölelem. Nem kell beszélni arról, hogy mi miatt hisztizik, csak öleld meg, és mondd, hogy szereted. Ha már kicsit jobban van, akkor le szoktunk feküdni, bebújunk a paplan alá, és megölelem, és mondom, hogy szeretem, és nincs semmi baj. Van amikor fél óra is, hogy megnyugodjon. Amíg tart, semmiképp ne próbálj "hegyi beszédet" tartani, mert az csak olaj a tűzre. Miután megnyugodott van amikor meg tudjuk beszélni, van amikor nem. Időnként azt mondja, hogy nem is emlékszik, hogy min akadt ki, szerintem ez nem igaz, csak szégyenli.

Amúgy az enyém adhd-s.

Az óvodában viszont azt csinálták, hogy amikor rájött a hiszti, akkor az óvó néni elkezdte neki mondani, hogy nem illik így viselkedni, és szégyelld magad, meg sarokba állították, stb. Ilyenkor volt, hogy fél napig is sírt, toporzékolt. Nekem meg azt mondták:

-Lehet, hogy otthon ezt lehet, de itt nem!!!

Amikor megpróbáltam elmagyarázni, hogy ilyenkor csak meg kell ölelni, és megnyugtatni, az volt a válasz, hogy nem jutalmazzuk a hisztit! És azért ilyen, mert nálam csak ezzel kap figyelmet. És hogy jobban tudják, mint én, mert nekik ebből van diplomájuk. Erre én csak azt tudtam mondani, hogy rendben, de úgy tűnik, hogy a nagy tudományuk mégis csődöt mondott. Aminek persze az én nevelési stílusom az oka. Az utolsó fél évben óvónő meglátott, már elvonult, még nem is köszönt nekem.

Az iskolában viszont elmondtam a tanító néninek, ő hajlandó volt erre, egyszer volt hiszti, többet sem.