Más óvodában is csinálták ezt annak idején?

Folyamatosan elbeszéltek egy dolog mellett.

Ha a gyerek netán azért használ sok feketét, mert trauma érte, akkor sem oldja meg a traumáját az, ha elveszik tőle a fekete színest. Csak ami addig észrevehető volt, most nem fog látszani a rajzán. Attól még a traumája megmarad.

Ezért is marhaság volt az, amit a kérdezővel csináltak. Függetlenül attól, hogy mennyi feketét használt és mi miatt használt annyit.

A gyerekeknek az is csak egy szín, mint a többi. Hozzátársítanak minden rossz tulajdonságot, és kiutálták a színek közül szerencsétlen feketét... (Aztán érzékenyíteni kell. 😅) Mai napig megkapom idősebbektől is, ha felveszek egy fekete darabot, hogy tán gyászolok? El nem tudják képzelni, hogy boldog, kiegyensúlyozott és életvidám legyen bárki, aki szereti a fekete színt.

Szerencsére nálunk nem ilyen begyöpösödött gondolkodásúak. A fiam is szereti a sötét színeket, ahogy én is, nincs vele semmi gond. Az alkotásokat ahogy kiteszik a falra, mindig ő használja a legsötétebb színeket a többiekhez képest. (Voltunk pszichológusnál más miatt, nem győzte dicsérni, nincs vele semmi gond, állandóan vidám, és huncut, nem érte trauma.)

A 80-as években voltam ovis.

Élénken emlékszem, hogy bejött egy néni, fekete trikóban és nagyon szép szívárványszín szoknyában, és le kellett rajzolni. Mikor végeztem, és odahívtam az óvónénit, jól leszidott, hogy feketével nem szabad rajzolni, elvette, és újra kellett csinálnom a képet sötétkék ceruzával. Utána az egész csoporttól elvették kiosztás előtt a fekete tollakat és ceruzákat.

Én ezt már akkor, 6 évesen is marhaságnak tartottam, mert mégis mi lenne rossz abban, hogy olyannak rajzoltam a nénit, ahogy kinézet...? Szóltak volna rá, hogy óvodába nem illik feketében menni... :D

Én arra gyanakszom, hogy volt/van valami erősen eltúlzott felügyelet az óvodákban, és a nénik el akarják kerülni, hogy tömegesen utalják pszichológushoz a gyerekeiket, vagy lehet, hogy elveszik a bónuszukat is, ha nem tűnik elég vidámnak a csoport...