Jogosan haza küldhetik az ovibol azt a kisgyereket edėd vėgeztėvel akinek az egyik szülője otthon van bármilyen okból?Ha jól tudom oviba nem kėrnek, nem kėrhetnek munkaltatóit a szülőktöl.Akkor ez mi?

Nem kérhetnek de normális szülő szeretne a gyerekével lenni. Aki bent hagyja, mikor megtehetné hogy érte megy, az nekem nem szülő csak szülőgép, és majd csodálkozhat ha vén korában a gyereke is ennyit foglalkozik majd vele.

Sokaknak nem kéne szülni csak mert jól mutat a facebookon vagy az instagrammon.

Például a teherbírás!

Ott lesz iskolában, napi 6 óra+ szakkör, sport, zene, hobbi.. Egy gyereknek képesnek kell iskolában lennie a tanórák végéig, mellette fent kell tudnia tartani a figyelmét a különórán is!

Nem tehetik meg, de nyomás alá veszik, aki nem dolgozik, aki rövid ideig dolgozik, aki gyerekezik, illetve akinek "nehezebb" a gyerekével. Céloznak rá, utalnak rá, azt mondják a gyerek érdeke, meg ilyenek. Teljesen abszurd volt, volt, hogy 3 napot vittem csak 9-12ig, majd akartam vinni negyedik nap(ügyeletben, mert a gyerek akart menni), mire megkérdezte az óvónő, hogy miért nem pihen velem otthon.. Az egész élete arról szól, hogy velem pihen otthon, és heti 9 órát van csak nélkülem:DD

Persze akkor ez nem volt vicces, én a megtörhető fajta vagyok, aki inkább mosolyog és csinálja, amit elvárnak tőle, mert félek, hogy gorombák lesznek a gyerekemmel, ha pikkelnek rám..Utáltam azt a nyomást, amit rám helyeztek. Most pl vittem egy hetet ügyeletbe, mert kíváncsi voltam, milyen lesz az új közeg, új óvónők, nagy létszámmal úgy, hogy nem dolgozom(mert nem vállalják a gyereket csak délig). Istenem, hát csupa gyomorgörcs volt az első két nap, majd harmadik nap hatalmas megkönnyebbülés, mert szerettek a gyerekemmel lenni és jól sikerült az egész és nem érdekelte őket, hogy van e más dolgom, róluk is azt hittem, hogy olyanok, mint a másik két óvónő.

Na mindegy, szóval hivatalosan nincs ilyen, direktbe nem is kérhetik, de ha olyat fogsz ki, aki utálja a munkáját vagy a gyereked, célozni fog rá, hogy ne vidd, mert akkor rossz anya vagy.

Egy 4-5-6 éves nem az anyját igényli a legtöbbet, hanem a kortársait, ha mégsem, valamit elszúrtál!

Szóval óvónője válogatja.

Szerencsére suliban külön kérték, hogy fél ötkor menjen mindenki a gyerekért, mert tudják, mennyire fontos közösséget építeni, amire csak szabad játék(délután) van lehetőség, illetve 16:30, 5től vannak szakkörök a suliban, amin szeretnék a gyerekeket látni.

Elsőre remek véleményem van a suliról, de fogalmam sincs, mi lesz délután a gyerekemmel, mert eddig 12:30volt a max, amikor elhozhattam a gyereket. Itthon egy tünemény, csak csoportban nehezebb neki kötött foglalkozásnál.

De, pont tanul! Azt tanulja, hogy alkalmazkodjon akkor is, ha kényelmetlen, mert szívesebben szunyálna otthon! A gyerekek nagyrésze fentvan 4-5-6 éves korban, megtanul csendben a helyén maradni mások érdekében, fontos önszabályozási dolog! Aztán utána ott az újabb étkezés, majd az udvari játék! Szintén fontosak!

Egyébként igen, az én gyerekem annyira imádott oviba járni az utolsó évben, hogyha azt mondtam, hogy "..vagy nem megyünk oviba!" akkor megtette, amit előtte nem akart, csak mehessen oviba! A legtöbb gyerek nagyon bírja az ovit, ha normálisak vele az óvónők és nem éreztetik, hgy teher!

Nem kérhetik az óvodák, hogy ebéd után vigyék haza a gyereket. Szabályellenes! De...

Óvónő vagyok, sok, nagyon sok éve. Nagyon érdekesnek tartom, hogy a nyári ügyeletet igénybe vevő gyerekek legalább 70-80%-ának otthon van az anyukája. Van aki kisbabával, van aki csak egyszerűen nem jár el dolgozni és pl. a kisiskolás gyereke is otthon van vele. Az ovis gyerek meg az oviban van egész nap. Azt látom a gyerkőcökön, hogy bármennyire is szeretnek oviba járni, (bármilyen jó " bulinak" is tartják a szülők), nagyon el vannak már fáradva ők is. Volt olyan gyerek, aki végig sírta a délelőttöt, anyának megemlítettem, hogy esetleg tartsa otthon pár napra pihenni ( hozzátettem, a gyerek jöhet bármikor, mi itt vagyunk), hátha utána megnyugszik. Anya felháborodott, hogy a gyerek igenis imád itt lenni, alig akar hazamenni, ő otthon van ugyan, de a gyerek kimondott kérésére hozza oviba. Mi pedig naponta azt tapasztaltuk, hogy a gyerek nyűglődik, végig sírja a délelőttöket. Hát ilyen is van. Nem mindig rosszindulatból tanácsolják, hogy néha vidd előbb haza, vagy pihentesd otthon kicsit.

Az a baj, hogy a szülők gyakran nem szeretnek együtt lenni a saját gyerekükkel, nem tudnak velük mit kezdeni. Olyan igényeket támasztanak az intézménnyel szemben, amit ők maguk otthon nem tesznek. Vagy néha egyszerűen cselédnek nézik az óvónőket. Tisztelet a kivételnek!

Anya besétál a gyerekkel az oviba, kezében hozza a gyerek pulcsiját és odaszól az óvónőnek: - Te, figyu! Rá kellene adni a pulóvert a gyerekre, mert fázik. Wtf? (Jelzem, nálunk csaknem minden szülő diplomás!) Mennyi ilyet tudnék mesélni, te jó ég!

Szóval anyukák, ne ellenfélnek, főként ne ellenségnek és cselédnek tekintsétek az óvodai dolgozókat, inkább fogadjátok meg a tanácsaikat, mert azok nagy többségben a gyerek érdekeit szolgálják.

"Olyan igényeket támasztanak az intézménnyel szemben, amit ők maguk otthon nem tesznek" mégis honnan tudod, mi mit teszünk meg otthon? Mert a gyerek azt mondta? A gyerekek cukik, és alapvetően nem direkt hazudósak, de elfelejtenek és félreértenek dolgokat. Az enyémről nemrég derült ki, hogy azt mondta az óvónőknek, hogy csak diétás ételt ehet meg, ezért nem eszik tésztát. Ez teljesen abszurd, mivel sültkrumplin, rántotthúson, pizzán, hamburgeren és(és csontsovány), csak én diétázom. Meg egy csomó ilyen van nála, nem csak az én gyerekemnél.. Ugyanez oviban, kissrác azt mondja, ma nem volt vizezés, erre kiderült, hogy csak ő duzzogott, nem akart, mindenki más pancsolt(vizes fürdőruha bizonyítja).

Szerintem a legtöbb szülő erőn felül tesz a gyerekért, és lehet, hogy bent sír a gyerek(az enyém is nyafog), reggel hisztizik, hogy menjünk már, ha ott van már nem jó neki, aztán délután alig akar hazajönni, vagy egy "rossz nap" után azt hallgatom délután, hogy mennyire szuper is volt bent. Abszolút nulla következetesség van a kisgyerekekben, és nem kellene kitalálni, mi miket nem teszünk meg.

Mellesleg az óvoda és a szülő feladata két teljesen eltérő dolog! Ha ugyanaz lenne a dolguk, az ovi nem létezne! Az óvoda dolga közösségbe szoktatni a gyereket, aki tök máshogy viselkedik ott, mint otthon(legtöbb gyerekre igaz). Ennek minden velejárójával. Illetve az ovisnak dalokat, játékokat, kézműves dolgokat tanítani is feladata az ovinak attól függetlenül, hogy a gyerek mit tanul otthon.. És igen, közösségi szabályokat is csak az ovi képes tanítani, attól, hogy mi elmondunk valamit ezerszer otthon, és otthon képes kivitelezni, az nem azt jelenti, hogy az oviban is képes lesz kivitelezni. És igen, egészen más, ha gyereked van, mintha csak kívülről(munkakörnyezetben) találkozol velük, nekem is más volt, mindenkinek más. Ezt persze csak az tudja, aki már megélte..! Pont ezek miatt vannak kiakadva a szülők..

Utolsónak meg: a személyes véleményt csak robotok képesek kint tartani, én is érzem a megvetését annak, aki próbálja titkolni. Nem ártana keresni terapeutát, aki segít megértetni, hogy a gyerekek igénye a megszokott közösség, amit az ovi képes csak biztosítani, ráadásul akármennyire is nyafizik és sír bent, nem szenved, hanem jó neki, mert otthon meg nyafizik és sír, hogy miért kell otthon lenni, miért nem lehet oviban a barátaival, az óvónénivel, és nem jó neki, hogy ketten színeztek otthon, vagy a víziparkban csak anyával lenni, mert ő az oviban akar "libásat" játszani. A gyerekek ilyenek.

Tényleg, nem mondanám, de én is átéltem, meg voltam rökönyödve, azt hittem a szülők rosszak, amiért velem jobban érzik magukat a gyerekeik, de neeeem, a gyereknek kell a változatosság ebben a korban, és az ember a saját gyerekének sosem lesz "elég jó"! Lehet, hogy sír másnál, hogy velünk akar lenni, velünk meg azért sír, mert másnál akar lenni.

Mindegy, majd ha lesz saját és elér ebbe a korba, rájöttök.