Talalkozni akar velem, de en nem szeretnek, megfogja tudni erteni?

Azt értsék már meg a hormongőzös agyú ősanyák, hogy a kérdező sehol nem okolta a lányt az apja bűneiért, csak azt mondta, hogy ezeket a sebeket tépi fel benne. Az élet nem olyan, mint a filmek, ahol az átélt összes trauma törlődik az agyunkból, ha ott a happy end a szőke herceggel, a valóságban az átélt élményeket időbe telik feldolgozni és sokáig hatással vannak ránk. Ha meg olvasok egy történetet két lányról, és az egyik rossz családi körülmények közül menekül egy bántalmazó kapcsolatba, majd a kábítószerhez, és csak évek múlva szedi össze magát, a másikat meg szerető család neveli és egyetemre járatja, akkor bocs, de nem a másodikat fogom ádozatnak tekinteni.

Kérdező, hiszek benne, hogy mindkettőtök számára jól döntöttél. Minden jót kívánok neked!

Kedves Kérdező! - Ne vedd magadra a negatívumokat, mert jogtalanul cincálnak. - Te megtetted, ami tőled tellett, és ezt senkinek sincs joga megítélni, mert nincs a cipődben. - Hiszem, hogy mindenkinek van sepregetni valója az életben... kinek ez, kinek az... és szerintem Te a lehető legtöbbet megtetted.

Élettel ajándékoztad meg, amikor halálra ítélhetted volna, - és hányan az utóbbi mellett döntenek. :( - És most hogy felnőtt, megválaszoltad a kérdéseit, segítettél neki a gyökerei felkutatásában. - Ezért köszönet és tisztelet jár...bár másnak is lenne bátorsága.