Szerintetek gond, ha a barátom időnként egyedül akar lenni, és nincs kedve találkozni? 17/l

9 hónapja vagyunk együtt. Szeretjük egymást, a problémákon könnyen át tudunk jutni és ha néha vitázunk azok sem komolyak, hamar kibékülünk. Sokat vagyunk együtt, heti 3szor találkozunk, olyankor több órát együtt vagyunk, időnként egymásnál is alszunk. Az a típus vagyok, aki ha szerelmes mindig a párjával akar lenni, és sosem sok az együtt töltött idő. Ő is ilyen általában, már egy nap különlét után is sokszor hiányzom neki. A napokban beszéltünk komolyan, és bevallotta, hogy időnként előfordulnak nála olyan napok, amikor ha beszélek arról, hogy talizzunk, azon gondolkozik hogyan mondja le, mert inkább egyedül szeretne lenni. Nem szokása lemondani a találkozókat, így legtöbbször ha ilyen után találkozunk azt mondja h ha már együtt vagyunk jól érzi magát, és nem bánja meg, csak ritkán mondja le. Nagyon szoros barátai vannak, akikkel szintén rengeteg időt tölt, és velük valahogy sosem érzi soknak az időt. Akkor velem miért fordul elő ez? Sosem erőltettem semmit, ha kevesebb ideig vagyunk egyutt mert pl tanulnia kell és szól, hogy induljunk, csak mosolygok és elköszönök, nem szoktam ilyeneken hisztizni, és azon se akadok ki ha néha lemondja a talit. Én mindig szeretek vele lenni, sosem éreztem azt hogy ne lenne kedvem hozzá vagy hogy inkább itthon vagy a barátaimmal lennék szívesebben. Szerintetek ez miért van nála? Mit kéne tennem, hogy ne érezze "tehernek" a sok talit?