Talalkozni akar velem, de en nem szeretnek, megfogja tudni erteni?

Magam fajta? En nem dobtam el a gyerekem. En megertem higy bantott az apja az szornyu lehetett de altalaban a no elmenekul a pasi elol es viszi a gyereket. Nem aztan ot meg orokbe adja. Ertem hogy jobb eletet szerettel vna neki de neki nalad jobb helye nem lett volna. Lehet fiatal voltal lehet nem volt penzed es kilatastalan volt minden. De hogy a gyerekem odaadjam valakinek?!..neked sem voltak szuleid vagy barmiyen rokonod akik segitetettek volna? Ha egyszal egyedul vagy es voltal a vilagban megertem, de ha volt legalabb 1 tavoli rokonod aki esetleg segithetett volna es te megis odaadtad idegeneknek (az most mindegy hogy jo elete lett, mazli, de kerulhetett volna meg rosszabb xsaladba is. Bantalmazok koze.) fogalmad se volt hova adod. Kihez. Milyen elete lesz stb..a legeslegvegso esetben adnam oda. Ha mindent megtettem volna felforgatok mindent, ismerosok, csaladtagok, kozeli es tavoli rokonok, az eromon felul es meg azon is tul amennyit lehet es azt latom hogy a gyerekemet veszelyeztetem es ez igy nem jo, akkor az o erdekeit nezve persze odaadom. Csak hogy neki jobb legyen, de addig a vilagot kiforgatnam magabol az osszes lehetoseget es akar lehetetlent is szamba veve. Ez lenne a legutolso utolso dolog amit valaha tennek. A valaszaidbol nem az tunik ki hogy te mindenr megtettel. Most is caak magadat sajnalod! Te vagy a szegeny es a "magam fajta " hogy mer itelkezni. Nem ismerlek teny, nem tudok mindent teny. De egy biztos ha lenne egy csepp lelkiismereted vagy megbanasod, belatasod akarmi, nem meg teged kene itt sajnalni. Es fel se tetted vna a kerdest hanem TE kerested volna meg OT mikor sinre kerult az eleted, mert az a darab hianyzott beloled es soha nem felejtetted el stb.. de te meg vissza is utasitod...

Szoval nem kell itt a martir szoveg!

"Most minek torjem ossze? Nincsen szuksegunk egymasra. "

Hallod magad egyebkent? O azzal hogy megkeresett vallalja esetlegesen az "osszetorest" vagy nem is torne ossze en se tornek ha eldobtak volna.. lehet targyilagos oka van hogy talalkozni akar. A masik ha nem lenne szuksege rad most mindegy miert, oka van hogy felkeresett akkor rad se irt volna. Max neked nincs szukseged ra az elozoekben felsorolt okok miatt es Te tornel ossze megpedig a buntudaf es onvad alatt. Nem o. Folyamatosan kivetitesz! Es ezt is eldontod helyette o mit akar pedig latszik mit es az nem egyenlo azzal amit mondasz. Ezek csak a Te erzeseid es gondolataid, kivanalmaid.

Ne is talalkozz vele, jobb ha nem latja hogy az anyja mekkora egy csodtomeg, egy gyava alak aki egyfolytaban jatsza a martirt, holott itt nem te cagy az aldozat hanem szegeny lanyod! Lehet az uj szuleivel jobb elete is lett tenyleg mint ami veled lehetett vna mar itt az uj eletedben. Remelem egyszer rajon hogy vegulis szerencses ember!

12. hozzászólóval abszolút egyetértek. A helyedben inkább mentem volna anyaotthonba vagy bárhova, mint hogy eldobjam magamtól a gyermekemet.

Most persze boldogan élnéd a világodat a két új gyerekeddel, és ő most megzavarta az idilli családi életedet... Jaj, de sajnállak.

Joga van hozzá, hogy megtudja a körülményeket. Sőt, joga van ahhoz, hogy tarthassa veled a kapcsolatot.

Te vagy a vér szerinti anyja.Épp elég baj az, hogy nem harcoltál érte tűzön-vízen át, amikor veled volt.

Még téged kell sajnálni? A gyerekednek ahhoz semmi köze hogy te tini korodban kivel feküdtél össze is ki vert meg ki nem. Most szüksége lenne rád, de te egy gyáva, szívtelrn alak vagy, sajnálom a másik két gyereked ! egyébként arra nem gondolsz hogy nekik is joguk van látni a testvérüket ?

Attól hogy te elhajítottad, nekik még ugyanúgy a testvérük…

Kedves kérdező!

Tudom ajánlani az örökbe.hu oldalt.

Van zárt forumunk is orokbeado szülőknek.

A gyereknek talan jo lesz, ha latja is azt, akinek nem kellett? Most azt hiszi igen, de nem! Hiaba valaszolna meg a kerdezo a gyerekenek a kerdeseket, sebeket tepne frl a gyerekben is, es a gyerek ehhez a borzaszto erzeshez mar arcot is tudna kapcsolni......ez oyan jo lenne neki? Az lenne jobb neki, ha inkabb a csaladjaval torodne, akik felneveltek es szeretik. En ezt probalnam megertetni vele.

Tobbieknek: ezen az oldalon divat az ellen szavalni, aki tarsadalmilag valami nem tul jot tett (pl.orokbeadas) de ezuttal a gyerek erdeke is lenne nem a testet vagdosni egy kessel hanem azokkal foglalkozni inkabb akik a SZULEI. Akikkel felnott. NEM segitene rajta ha beszelgetne is azzal, aki elhagyta, hiszen jelenleg a szuloanyja "csak" egy nev szamara es egy telefonszam, jobb lenne, ha hus-ver embert kapcsolna ezentul a tortentekhez? Nem. Meg nehezebb lenne megertenie. Majd onnantol meg azon emeszti magat hogy miert nem akar vele kapcsolatot tartani a szuloanyja, es hogy emiatt bennevan- e a hiba, nem eleg szep vagy okos? Ez meg nagyobb rugas lnne neki.

A csaladod az, akikkel felnosz, mindkettejuknek azokra kellene koncentralnia mert a mult vajkalasa csak extre kerdeseket es fajdalmakat vetne fel.

Jobb lenne, ha nem támadnátok a kérdezőt, mert egyikőtöknek sincs joga pálcát törni felette. Ráadásul, ha „szívtelen dög” volna, akkor nem tette volna fel ezt a kérdést, egyszerűen lepattintja a lányt, és nem is gondol rá többet.

Sajnos nagyon tipikus, hogy az emberek ítélkeznek a vér szerinti szülők felett, bele sem gondolva abba, hogy számukra is nagyon dolog ez az egész, és számtalan olyan lelki sérülést okoz, amit egy életen át magukkal visznek.

Node, a lényeg szerintem az, kedves kérdező, hogy próbáld megérteni, mi zajlik az örökbeadottak lelkében.

„nem tudom miert akarna tolem barmit is,”

Hiába van szerető örökbe fogadó családjuk, számukra mindig ott van egy hiányérzet, egy veszteségérzet, amiatt, hogy (minimum) egyszer elszakították őket a számukra legfontosabb embertől. Nem kell ezt tudatosnak képzelni, de el kell fogadni, hogy így van. Ahogy azt is meg kell érteni, hogy ismerni szeretnék a múltjukat, különben „UFÓ-nak” érzik magukat, aki a „semmiből” jött. Valószínűleg semmi mást nem akar tőled, csak megismerni téged, mert az élete része vagy (akár tetszik, akár nem).

Mert nincs meg mindene: hiányzik az információja arról, hogy honnan jött, és ebben csak tőled kaphat segítséget.

Egyébként az örökbeadott lányod baromi bátor, hogy fel merte venni veled a kapcsolatot, mert ő is biztosan fél a találkozástól.

Azt gondolom, hogy természetesen jogod van az elutasításához, de gondold át, esetleg más módon nem tudnál-e segíteni neki a múltjának a rendezésében. Például leírhatnád egy levélben, amiket itt is, hogy miért nem vagy képes találkozni vele, vagy elmondhatod egy videón, stb.

Már több kérdésnél ajánlottam, és itt is megteszem, ha teheted, olvasd el te is Joyce Pavao Az örökbefogadás háromszöge c. könyvét, baromi jól, életből vett példákkal írja le, mi játszódik le a vér szerinti szülőkben, az örökbefogadottakban és az örökbefogadókban (a szerző maga is örökbefogadottként nőtt fel, éspszichológusként tanácsot ad e témában). A segítségével talán át tudnád érezni a lány lelkiállapotát.

Idemásolok pár idézetet a könyvből, talán kicsit segít a helyzet átérzésében.

„Az örökbefogadottak gyakran úgy érzik, hogy nem tartják kezükben saját életüket. Elhelyezték őket. Megváltoztatták a nevüket. Velük csak történtek a dolgok. Azt szoktam mondani, hogy örökbefogadottnak lenni egy kicsit olyan, mintha az FBI tanúvédelmi programjában venne részt az ember.

Mikor a fiatal felnőttek úgy döntenek, hogy kutatni kezdenek vér szerinti szüleik után – és azt gondolom, valóban maguknak kell dönteniük erről, ekkora feladatot nem szabad rájuk erőltetni –, fontos lépést tesznek sorsuk irányításának átvételére. A gyökérkeresés és az ezzel szerzett információk végre azt éreztetik velük, hogy maguk kontrollálják saját sorsukat.

…Az igény arra, hogy megtaláljuk magunkban múltunk és jelenünk egységét, általános emberi törekvés. Ha információink hiányosak, homályosak vagy egyáltalán nincsenek, ez a késztetés még intenzívebb. A serdülőkor végén és még inkább a fiatal felnőttkorban különösen felébred a vágy, hogy megtudjuk, honnan jöttünk – hogy kitalálhassuk, merre tartunk. A vér szerinti családra, az eredeti kultúrára és országra vonatkozó információk – amelyekre nagy szüksége lenne az örökbefogadottaknak – sok esetben nem elérhetők. Azért van szükségünk őseink ismeretére, hogy majd utódjainkban is felismerhessük őket. Valamilyen módon minden ember végez gyökérkutatást. A bevándorló családok második generációja szükségét érzi, hogy visszatérjen az „óhazába” és gyerekeinek az ősök nevét adja. A múlt megismerésére irányuló kutatás nem tiszteletlenség a jelenlegi családdal szemben. Egyszerű emberi szükséglet, hiszen mindent, amit lehet, meg akarunk tudni azért, hogy tisztában lehessünk vele, kik vagyunk.”

„Valamilyen módon mindannyian keressük önmagunkat. Felkeressük őseink földjét, nagyszüleink otthonát. Kutatunk a személyes és társadalmi múltunkban, hogy rájöjjünk, kik vagyunk, és mi célunk a világban. Ez mindenkire igaz. Az örökbefogadottak kutatásait megnehezítik a titkosított adatok, a törvényes koholmányok: a hamis születési anyakönyvi kivonatok. Pedig, ahogy az örökbe fogadott gyerekek nőnek, egyre jobban foglalkoztatja őket életük története, sorban teszik fel kérdéseiket, amelyekre gyakran a szüleik sem ismerik a választ. Ha az örökbefogadáskor a szülők még úgy is érezték, nem vágynak több információra, a gyerek növekvő érdeklődésével megváltozhat a véleményük. A szülő joga és kötelessége, hogy tudjon a gyermeket érintő tényekről, és oly módon adja tovább azokat, ahogyan a gyerek – korának és érettségének megfelelően – fel tudja dolgozni. Ez a gyökérkeresés: a kérdezősködés, amely a vér szerinti család nyomára vezet.

Az újratalálkozás maga a konkrét találkozás velük. Ez már nem olyasmi, amelyhez bárkinek joga van, itt már figyelembe kell venni a többiek óhaját is. Egy ilyen találkozást nem szabad erőltetni. Előfordul, hogy a végre megtalált vér szerinti rokon nem készült fel úgy a találkozásra, mint az őt kereső gyermek, és elutasítja azt.”

Az örökbe adott lány nem fog téged utálni, mivel minden épeszű örökbefogadó tudja, hogy nem szabad a vér szerinti szülei ellen hangolni a gyerekeket, és mindig a lehető legjobb tudásuk szerint ki kell elégíteni a gyerek kíváncsiságát ez ügyben. Mert az örökbefogadottak gyakran már egész kicsi koruktól érdeklődnek a történetük iránt, és a szüleiknek kötelességük is erről beszélgetni, nem tabuként kezelni ezt.

Hidd el, az örökbefogadóinak sem könnyű dolog azt látni, hogy a lányuk fel akar téged keresni, de úgy tűnik, elég intelligensek (és eléggé szeretik) ahhoz, hogy támogassák a „gyökérkeresésben”, hogy megismerhesse és feldolgozhassa a múltját.

A családi titkok egyébként mindig kiderülnek előbb-utóbb (nem csak a szappanoperákban van így). Tudnád, hány olyan ember van, aki 50-60 évesen tudja meg, hogy örökbe fogadták – és ebben a legszörnyebb az, hogy nekik már általában nincs módjuk megkeresni a vér szerinti szüleiket (mivel már meghaltak), így esélyük nincs, hogy feldolgozzák az egész helyzetet. Nem elég, hogy hazugságban nőnek fel, még erre sincs lehetőségük, mert a szüleik féltek velük őszinték lenni.

Persze nyilván nem kell a „második első szülöttednek” és testvéreinek most elmondanod ezt, de egyszer érdemes lesz, mert a családi titkok mélyről mételyezik az életet.