Valószínű sokaknak nem fog tetszeni a kérdés, de azok akik évek óta próbálnak teherbe esni és nem sikerül, miért nem fogadnak örökbe ahelyett, hogy csomó gyógyszeren, injekción és mentális szenvedésen átmenjen?

Szerintem tök jó hogy vannak örökbefogadók annak ellenére hogy sokat kell várni, vagy épp ott aztán tényleg számít a kémia"". De álszent nem leszek, én nem tudnám úgy szeretni, mint a sajátomat.

Viszont elismerés annak aki igen, mert van olyan is.

Saját az örökbefogadott gyerek is, vér szerinti státuszt kap törvényesen, a régi személyazonosságát elég súlyosan törvényszegő vezetni, új anyakönyvet kap a most már tényleges nevével, a régi pedig megsemmisül, a gyámügytől tudja kikérni majd, amikor érdekli, asszem mostanában 14 éves kortól (jobb volt a régi 18, és még ők se mindig állnak készen a valóságra).

Az tök természetes, hogy rengeteg embernek nem fér bele az, hogy egy "idegen" csöppenjen a családba, és szeretnie kelljen ugyanúgy, mintha belőle származna. Azért az idézőjel, mert fura módon eléggé azt hiszi mindenki, hogy vér szerinti, mert hasonlít nagyon mindkét szülőre, mintha a sors is rendezné az ügyet, hogy tényleg ne az számítson, hogy az első hónapokban-években mi volt a "hardver" ahhoz, hogy ugyanúgy megszülessen a gyereked, mintha magad intézted volna.

47.: Mondjuk ez is érdekes, mert akkor nekem a nem kötődést kellett megtanulnom? 🤔 Tényleg fura, mert amúgy meg tudok, de a vér szerinti szüleimhez sosem kötődtem igazán, sokan ezt pedig el se tudják képzelni.

Ez a háztáji szó pedig tényleg nagyon jó!