8 éves gyereknek mit mondjunk, hová tűnt a testvére?
3 gyerekünk van, ami nagy felelőtlenség volt, ma már látom. Rengeteg beúszott hitelünk is van, ami szintén nagy hiba volt.
Egyszerűen képtelenek vagyunk hónapról hónapra kijönni a bevételeinkből. Az albérlet, a hitelek és a rezsi szinte mindent elvisz. És még a legkisebb kicsi, de később már ő is nagyon sokba fog kerülni. Egyszerűen könnyebben lehetnénk 2 gyerekkel, így én bármennyire is fáj, lemondanék róla. 1 éves, biztos vagyok benne, hogy hamar családra találna, minket is hamar elfelejtene még és talán esélye lenne egy normális életre, ahol nem kell visszatenni a polcra a sajtot, ha új cipőre van szükség.
A férjem nem szeretné, de próbálom meggyőzni, mert a babánk érdeke is ez.
Viszont a legnagyobb fiunk 8 éves. Mit mondjak neki? Hol a testvére? Nem akarom hogy azt higgye, hogy ő is kikerül a családból, mert ha csak nem csúszunk lejjebb és a gyámügy nem veszi el őket, én nem tudnék tőle megválni.
Nem tudom depressziós-e vagy nem, de az írása alapján az. Te a szívedre vennéd, ha te tévedsz és történik vele valami? Egyszerűen nem értem az embereket. Valaki öngyilkosságról beszél és még rúgtok is rajta? Csak azért nem meritek nyíltan azt mondani neki, hogy nosza, mert az már büntetendő. De kinézem hogy simán megtennétek.
Kérdező, ha tudod, töröld a kérdést, mert a válaszok többet ártanak, mint használnak. Az emberek itt a feszültséget adják ki, amit következmény nélkül nem lehet otthon/munkahelyen.
Minden szavamat kiforgatjátok, keresitek mibe lehet belekötni.
A hitelt az első gyerek előtt vettük fel, fizettük is. Amikor terhes voltam, akkor rúgták ki a férjem. Utána kellett műteni. Nyilván nem kapott táppénzt, mert a volt munkahely miért is fizetne, ha már nincs munkaviszonya. És nem dolgozott, mert ki vette volna fel, ha egy évig kórházból ki-be járt? De azalatt az egy év alatt nem fizettük a hitelt.
Színházba meg nem abban az egy évben jártunk, amíg én otthon voltam egy újszülöttel, a férjem meg a kórházban. Ilyet sehol nem is írtam. Tavalyelőtt, tavaly jártunk. Nem az én szórakozásomra (mert ezen is sokan lovagolnak), hanem a gyerekekkel bábszínházba. Tudom, minek. Csak valahogy az elmúlt évben kifolyik a kezem közül a pénz, pedig semmi luxust nem veszek. A sajtot sem én zabálom, mert itt mindenki úgy beszél róla, mintha egész nap a tv előtt ülve rágcsálnám a parmezán tömböket. A gyerekek eszik a sajtot. De ez csak egy példa volt, nem is értem miért ragadtátok ki.
Nem is értem miért magyarázkodok olyanoknak, akik nagyítóval keresik melyik szavamat lehet kiforgatni. Semmi újat nem tudtok mondani. Semmi olyat, amit magamtól ne tudnék. Nem is értem miért tettem fel a kérdést. Lesz ahogy lesz, telnek a napok. Rosszabb már biztosan nem lehet.
De akkor már az első gyerek megszületése elött tudtátok, hogy nem bírjátok a hitelt? Hogy sok? Akkor hogy lett még 2?
Ahogy egyre több kis infót csepegtetsz, úgy nézel ki egyre rosszabbul, bocs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!