Csak én mászok falra az ilyen tehetetlen szülőktől?
Óvónőként dolgozom. A szituáció:
Anyuka beesik 16:45 körül a gyerekért (5ig van ovi), viszont a kisfiú kiveri a hisztit, hogy ő nem akar hazamenni, elkezd sírni, ordítani, az anyja meg csak áll az ajtóban, mint egy rakás szerencsétlenség, és ahelyett, hogy erélyesen rászólna a gyerekre, hogy márpedig megyünk, még elkezd neki ott könyörögni, hogy "jaj gyere már csibém". Körülbelül 10 perc elmegy ezzel a vitával, mi óvónők persze nem szólhatunk semmit, mert ugye jópofizni kell, pedig zárnám az óvodát, és marad körülbelül 10 percem arra, hogy gyorsan átöltözzek, összeszedjem a cuccom és kifussak a buszmegállóba.
Ez csak egy eset a sok közül. Ti is találkoztatok már hasonló esettel? Egyszerűen nem bírom megérteni, hogy egyes családokban hogyan lehetséges az, hogy a gyerek a főnök, nem pedig a szülő.
válasza:Ugye nem óvónő vagy?
Vagy ha igen, nagyon hálás vagyok, hogy nem a miénk.
válasza:Napi szinten ez van a mi ovinkban is. Csak sajnálni tudom azt a gyereket is, aki azért sír, mert a hosszú ovis napja után végre az anyukájával lehet.
Ez a mentalitás egyébként megijeszt, én nem szeretném ilyen közegben felnevelni a gyerekem, ezért eléggé el is bizonytalanodtam, hogy akarok-e egyáltalán. Mi van, ha én is így járok?
válasza: válasza: válasza:Bírom hogy az óvónőknek annyi tudásuk van a gyerekekről mint egy zsák szotyinak.
Szóval. A gyereknek még nincs realitás érzéke, ok-okozatot nem tud még megfelelően összekötni.
Ha jó volt az ovi, ott akar maradni. Nem gondol bele hogy otthon is jó lesz, mert jelenleg el akarják venni tőle az öröm forrását.
Ha anyu apu raordit, akkor nem lesz többé örömforrás, mert összekapcsolodik: szeretem az ovit---buntetes. (Most alakul ki az ok-okozat összefüggés)
Viszont neked van szád. Szerintem egy normális szülő megérti hogy jobb lenne ha kicsit sietnek, mert te nem akarsz egy órát fagyoskodni.
Viszont ha valami 5-ig van nyitva, akkor 5-ig van nyitva.
Gondolj bele, egy orvos egy beteg vizsgálata közben/ akció közben a letelt munkaidejére hiavtkotva lelepne. Ok, neked nincs ilyen nagy hatásod, de azért mégiscsak abból a kissrácbol lesz majd az az orvos, aki életét ment, érted.
Végeredményben: te is megmondhatod a kissrácnak hogy holnap ugyanez, most hazamegy apu/anyuval játszhatnak, holnapra kitalalsz egy fantasztikus játékot, csak haza kell menned ahhoz, stb...
Légy kreatív, ne negatív, mert a gyerek sok mindent dög az érzelmi vilagotokbol.
Oké, pár háttérinfó, hogy tisztább legyen a dolog:
A kisgyerek 6 éves, szeptemberben már iskolába megy. Anyuka mesélte, hogy reggel nem akar felkelni a kisfiú, nem akar oviba menni. Egész nap szinte egyedül játszik, egyébként iszonyatosan önző, neveletlen és irigy gyerekről van szó. Amikor meg jön érte, akkor azért hisztizik, mert nem akar hazamenni. Anyuka sajnos nem tud gyereket nevelni, ezt viszont a kolléganőmtől tudom, aki barátnősködik az említett személlyel. A családi háttér sem túl kedvező, apuka próbálná nevelni a gyereket, de anyuka nem hagyja.
Egyébként köszönöm a válaszokat. Kíváncsi vagyok más emberek meglátásaira is. A szakmám vagy a személyem minősítését pedig szerintem hagyjuk ki, nem erről szólt a kérdés.
válasza: válasza:Azt nagyon jól leirtak előttem hogy hogyan lehet a gyereket kicsit motivalni hogy elinduljon és aztán másnap is lelkesen jöjjön de én azt látom, ahol a szülő ennyire tehetetlen és sose mond nemet, ott a gyerek egyszerűen a végletekig feszegeti a határokat, olyannyira ami egy idő után már mást is vagy magát veszélybe sodor.
Sajnos én egy kismama ismerostol is így tavolodtam el, mert konkrétan félt a gyerekétol szerintem, de sose mert ellentmondani neki. Egy idő után az enyémet bántotta, ill.nekem kellett mindig közbelepnem, próbáltam beszélni vele de lepergett. Szóval vannak ilyen szülők igenis.
Na hogy ne csak offoljak. Én hatalmas bunkóságnak tartom, ha valaki visszael a másik idejevel, késik vagy tovább marad, nem tudom megerteni ha rendszeresen így van.
Pedig nem vagyok óvónő. De nem tudom melyik kérdezo lenne folyamatosan kedves aranyos és megerto ha anyuka rendszeresen ott szerencsétlenkedik a gyerekkel, miközben zárni kéne az ovit.
A kérdező leírásából nekem az jött át, hogy ez rendszeres dolog és hogy nem biztos hogy háromnegyed 5-től 5ig bezárólag befejezodott volna a huzakodas.
Egyszerűen van olyan szituáció amikor nem adhatjuk át a gyeplőt az ovis korú gyereknek, mert vannak szabályok amik nem a kénye kedve szerint fognak alakulni az életben.
válasza:Mert ezt sugallja a társadalom.
Szaranya vagy, ha tiltod, szaranya vagy ha rácsapsz 1x1, sőt akkor te vagy maga az ördög. Akkor vagy jó, ha minden vágyát teljesítes, és nem kiabálsz vele.
Mindent meg kell beszélni vele, nehogy a kis lelke sérüljön...
Igen, ez a "trend" manapság. És egy bizonytalan szülő könnyen megadja magát ennek a semmilyen nevelésnek.
Ha óbónő vagy, akkor tudod, hogy a gyerekek mások, ahogy a szülők is különbözőek. Ha akaratos gyerek jut egy bizpnytalan szülőhöz, ez történik. Van ennek ellentéte is. Szerintem az sem jobb.
Baromi nehéz jó szülőnek lenni, minfenki megpróbálja a maga módján.
Örülök, hogy nem a mi óvónénink vagy.
(Üdv, egy 6 éves fiú anyukája...)
válasza:Szerintem pl ezt simán mondhatnád: Pistike, én is megyek haza, bezárom az ajtót és már szaladok is a buszhoz, mert különben itthagy engem. Ugye te sem akasz egyedül ittmaradni a sötétben?!
Ebből Pistike is ért és anyuka is érti a burkolt célzást, hogy igyekezni kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!