Amikor tehetetlen dühében hisztizik a gyerek, azt másképpen "kell" lereagálni, mint amikor csak azért csinálja a műsort, mert nem az van, amit ő akar?

A párom ötéves kislánya újabban rászokott a hisztizésre. Többnyire olyankor szokta csinálni, ha nem az van, amit ő akar. Ezt tudom, tudjuk kezelni, ha kitör a balhé, akkor jön a "bünti", betesszük a szobájába és akkor jöhet ki, ha megnyugodott. Általában elég 2-3 perc és lenyugszik, kiengedjük és megbeszéljük vele, hogy mi volt a baj, mit csinált rosszul, és le is van zárva a dolog. :)

De tegnap délután vendégeink voltak, elhozták a másfél éves kisfiukat is. Erre a párom egyébként tündéri kislánya olyan féltékenységi jelenetet rendezett, hogy csak pislogtunk. Nem sima hiszti volt, mint máskor, hanem verte magát a földhöz, ütötte a falat, minket is, meg a saját fejét is, csapkodott, őrjöngött.

Pedig foglalkoztunk vele is, mondtuk neki, hogy nagyon szeretjük, de hiába. Próbáltuk a szokásos, szobába bezárásos módszert, ami eddig mindig bevált. Most semmi eredmény, olyan erővel ütötte az ajtón az üveget még 5 perc után is, hogy ki kellett engednünk, mert féltünk hogy kitöri az üveget és komolyan megsérül. Amikor végre lenyugodott, akkor próbáltunk vele beszélni, hogy miért volt ilyen nagyon dühös, és mondja el szépen, mi bántotta, de hiába. Az amúgy nagyon okos és értelmes kiscsaj egyre csak azt hajtogatta, hpgy ő nem szereti a kisfiút, és hiába mondtunk vagy kérdeztünk akármit, nem volt hajlandó kommunikálni velünk.

Ilyen esetben mit lehet tenni, az ilyen dühkitöréseket, meg makacsságot hogyan lehet kezelni? Komolyan aggódom a kislány féltékenysége miatt, ráadásul babát tervezünk, és félek, hogy a kislányt nagyon meg fogja viselni a kistesó érkezése, ha nem sikerül ezt a túlzott féltékenységet valahogy feloldani nála.