A kisfiúk tényleg sokkal problémásabbak, mint a lányok, igazak az az alábbi sztereotípiák, kicsit megijedtem?

Kedves gyakorló Anyuka!

A legtöbb Válaszolónak csak gratulálni tudok így látatlanban is... De a 29-es Válaszadó szavaiban is sok igazság rejlik. S azon többi Válaszadók soraiban, akik arra figyelmeztetnek, hogy felejtsd el, amit a könyvek írnak, meg amiket „hallasz” innen-onnan, s főként azért, mert - olvashattad magad is Anyukák véleményeit - mindenki azt ír le, amit helyesnek gondolt... abból merít, ami már megtörtént vele is, ami az Ő saját élménye... ami persze lehet jobb, de kevésbé jó is. Amikor nincs sikerélménye egy Anyának, rendszerint problémának éli meg.

Ha most még rettegsz is a gondolattól, hogy vajh ... milyen lesz a pici fiúnak... csak javasolni tudom, h. ne gyűjtögesd a rémtörténeteket... s ha már elkezdted bújni a „szakirodalmat”, akkor most hagyd abba... Mert még az a jövő zenéje, hogy mi lesz. Most a jelenre koncentrálj, s legyél egészen biztos abban, hogy amikor eljön az ideje... akkor foglalkozzál a pici fiad ellátni étellel, itallal, melegséggel, érintéssel, gyöngédséggel, szeretettel. Mert hát a pici gyerek sokkal inkább érzékeli, megérzi Anyja (de a család többi tagjának is) közvetlenségét, az Ő érkezésének elfogadását (de a nem-elfogadását is!) , a törődést, mintsem azt sokan gondolják. És bizony meghálálja így, vagy úgy. Egyszerűen fogadd el a tényt, ha fiú akar lenni, hát legyen fiú. Végül is nem tök mindegy?

Biztosan hallottad már... a pici- , kis-gyerek még(!) spontán és őszinte! Mindemellett sokkal inkább szenzitívebb a szülők és környezete tudat-alattijából érkező ingerekre, s megnyilvánulásaikra. Ezért is van, h. sokszor az éjszakai sírás nem feltétlenül jelenti a hasfájást (bár fiúknál valóban gyakoribb) , mert jelentheti azt is, h. több törődésre, simogatásra, érintésre van szüksége, mint amennyit kap úgy általában. Ez is lehet egy opció.

Magam is csak azt tudom javasolni, mint (1-1 fiú&lány 2 unoka) gyakorló nagyapa, hogy hanyagolva a „bölcsek” tanácsait, csak bízzál magadban, ösztöneidben, intuícióidban inkább, mintsem hogy rémtörténeteket olvasgassál nagy számban a gyermek-nevelés "gyötrelmeiről", illetve a problémásnak nevezett (főként fiú) gyermekek tuti- biztos kezelésének rejtelmeiről...

A legtöbb problémád abból adódhat, hogy félelemmel telve vágsz bele a gyermek-áldásba, illetve nevelésbe. Tehát a félelem az, ami megbéklyóz. Innen a szálóige: - A félelem, nagy úr! -

A legtöbb problémádat, ha nem nagyítod fel.. s nem csinálsz bolhából elefántot, akkor azokra mindig szépen, komótosan meg fogod találni a helyes megoldást. Erre gondolj, ha már gondolkodni, kattogni kezdtél a jövődről, jövőtökről... Ami úgy egyébként nem túl szerencsés...mert AZ MÉG NINCS. Tehát pusztán spekuláció. És ne hidd azt, ahogyan írod: „...első terhesség és izgulósabb vagyok az átlagnál eleve is” ... izgulósabb lennél az átlagnál? Biztos, hogy mindig az átlaggal találkoztál eddig életedben? Talán csak több olyan emberrel találkoztál, akik kevésbé izgulósak, mint Te magad. Mert hogy az ember mindig arra figyel jobban, aki kevésbé olyan (negatív), mint Ő maga... és utóbb kiderült számomra is, hogy csak kevesebb olyannal találkoztam, aki meg még izgulósabb, félénkebb volt, mint magam... Írd inkább azt és gondold át...„izgulósabb voltál...” de mire oda kerül a sor, már nem is izgulsz annyira... olyannyira nem, hogy akkor már tisztán látod azt is, h. vajon miért is voltál izgulósabb(!), holott nem mindenki egyformán az. Ne bélyegezd és ne skatulyázd be magad... Mire jó az? De még érdekesebb, hogy mire nem jó... mennyit árthatsz vele önmagadnak... mint ahogyan az aggodalmaskodással is. Az például kinek használ? Neked? A babának? A környezetednek? Ezen érdemes eltűnődnöd egy csésze meleg tea elszürcsölgetése közben. S majd megtapasztalod magad is, ahogyan én is... mi az igazság.

Az ERŐ legyen Veled utadon!