Lassan többet ér egy Down-kóros gyerek? Miért kell az égbe emelni valakit, csak mert beteg?

"Lassan többet ér egy Down-kóros gyerek? Miért kell az égbe emelni valakit, csak mert beteg?"

Ráadásul te nagyeszű, fel tudod fogni, hogy a betegségük által a képességeik gyengébbek jóval, mint az egészséges társaiknak és, ha tudják hozni az elvárt dolgot, akkor nekik sokkal, de sokkal több munka van benne?

"Hogy milyen ügyesek, okosak, figyelnek órán, hogy valami sulis tesiversenyen a DÖK-ös héten mennyire remekeltek, stb."

A tanárnő véleménye.

"Sosincsenek azon a szinten, mint a többiek, súlyos magatartásbeli problémákkal küzdenek, órán mindig fegyelmezni kell őket"

Amit a kérdező állít. Egyébként integrált iskola gondolom azért vették fel a 2 gyereket. Nálunk is kezdett egy kisfiú, aki oxigénhiánnyal született, de már az első 2 hét után más iskolát tanácsoltak anyukának, mert nem tudott figyelni órán. Szóval, ha akkora probléma lenne, már eltanácsolták volna őket. De a kérdésben is ellentmond a kérdező.

Nekem lehet majd ugrani, hogy "jaj, én se értelek meg", és a többiek le is pontozhatnak, ez a része a dolognak nem érdekel, viszont az álláspontomat leírnám.

Nem megfelelően van megközelítve a fő kérdés? Igen. A tanítónő nem megfelelően kezeli ezt a helyzetet? Részben jogos. Azt a két beteg gyereket a betegségük miatt máshogy kell kezelni, mint az egészségeseket? Igen. Másmilyen mércével kell nézni őket és az egészséges gyerekeket? Igen. Ebből kiindulva szabad őket egymáshoz viszonyítani? Nem. Ameddig a gyerekedet, és nem a szülői egódat nem zavarja, hogy ők gyakrabban vannak emlegetve, addig érdemes ekkora patáliát csapni? Nem.

Még a jobbik eset, hogy a fiad nem csinál belőle ügyet, és szeret abba az osztályba járni, ahol ők vannak, ahol nincsen belső feszültség, ott ne kelts többet. A fiad valószínűleg érti, hogy az ők kiemelésével nem ő van leminősítve, hanem tudja, hogy mások az igényeik.

Valószínűleg te sem és a tanítónő se értetek az ilyen speciális, állandó betegségekhez. A koncentrációzavaros, vagy szellemileg egészségeshez képest kevésbé fejlett embereknek több dicséretre, több bátorításra van szükségük ahhoz, hogy tudják csinálni a dolgokat, hogy úgy érezzék, ők is érhetnek annyit, mint aki nem beteg, hogy meglegyen bennük úgymond az illúzió, hogy el tudják érni mindazt, amit ők. A szomszédban egy ismerősömnél volt oxigénhiányos lány, elvégezte az első osztály felét, de nem haladt megfelelően utána, a társai se úgy álltak hozzá, a felnőttek is állandóan ujjal mutogattak rá, szóval azt tanácsolták az anyukának, hogy vigye speciális intézetbe, ahol hasonló gyerekek között, hasonló tempóban tud haladni. Pár hetet volt bent, idegösszeomlást kapott, azóta nem tud beszélni szinte semennyire se, csak alig érthető szótagokat motyog, általában harmadik személyben beszél magáról. Most lassan nyugdíjas körű lesz, de lélekben első osztályos. Úgyhogy tőle nagy szó, hogyha el tud végezni olyan dolgokat, mint egy elsős, ha el tud hibátlanul számolni valameddig, ha ki tud olvasni rövidebb szavakat. Ha pedig pozitívan közelítenek hozzá és dicsérik, akkor még jobban megerőlteti magát, próbál számolni tovább, próbál lassabban, hosszabb mondatokban beszélni, összehajtja a ruháit, bepakol a mosógépbe - ilyenek. Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy akinek van ehhez hasonló betegsége, annak a pozitív visszajelzés sokkal többet jelent, mint egy átlagos gyereknek, pedig nekik is jól esik. Ezért akarhatja bennük erősíteni, hogy ügyesek, ezért nem akarhatja, hogy úgy érezzék, ők le vannak maradva.

Ami az osztály egészséges részét illeti, ilyenkorra már mindegyik gyerek megérthette, hogy miért kezelik őket kicsit máshogyan. Ez olyan, mint a készségtantárgyaknál. Fotó minőségben rajzoltam én anno, meg is jegyezte a tanár, éreztette folyamatában, hogy tehetséges vagyok, de amikor óra végén összeválogatták a legjobb rajzokat, akkor gyakran kötöttek ki olyanok, amik az enyémhez képest sokkal gyengébbek voltak, mert a rajzolójuk addigi készségeihez viszonyítottan pedig jól sikerültek. Tesi óra szintén zenész, aki gyorsan futott, hajlékony volt meg ilyenek, megkapta a jó jegyet, lett küldve versenyekre, de ugyanúgy meg lett dicsérve az is, aki nem tudott még a kötélre se normálisan felmászni, ha látta a tanár, hogy igyekszik, és beleadja azt, ami tőle telik. Ugyanígy éneknél, el lett ismerve, akinek szép a hangja, akinek nem volt, annál meg azt értékelte, hogy megtanulta a szöveget, és próbálkozott. Érted, mire akarok kilyukadni? Hogy mindenkit a saját képességeihez mérnek, és ennek a két gyereknek nagyjából az egész iskola egy készségtantárgy halmazat, náluk azt is figyelembe veszik, hogy a lehetőségeikhez mérten mennyire tepernek.

Úgy gondolom, hogy a kiemelésnek lehetett egy olyan szaga is, hogy az osztály erősségét és ügyességét olyan módon akarta a szülők előtt bizonygatni, hogy a rondán fogalmazva "még a leggyengébb láncszemek is" mennyire ügyesek. Az valóban hiba, ha így vagy úgy, de az egészségesek között kiemelkedők tudtára se adja, ha valamit jól csinálnak, de szerintem is túlreagálod. Ha fiad mondja majd, hogy ez bántja, te érzékeled rajta, hogy emiatt csüggedtebb, akkor éri meg elkezdeni pörögni rajta.