Ciki, hogy nem gyerek nélkül megyünk nyaralni?

Én a férjem miatt billegek, hogy mi legyen vele. Amúgy szuper apa, de a stresszt nagyon rosszul viseli, ha a gyerek elkezd hisztizni, ő is beáll mellé.

Külföldre két barátunkkal mennénk, ők fiatalabb korosztály. Egyrészt mi kötve lennénk az alvásidőkhöz (du 12.00-14.00) és este fél nyolctól reggelig - így pl az este kiülünk részből egy szülő kimarad.

Tavaly belföldön voltunk, a gyerek nem akart aludni, túlpörgött, a férjem meg rettentő rosszul reagálta le, ő is elkezdett hisztizni, kiabálni vele (meggyőzési céllal, de ezzel se gyereket, se felnőttet nem lehet megnyugtatni, tahát hülyeség volt részéről).

23

Tehát ez a "szuper apa" kiabál a gyerekével (mindegy, mi miatt) és nem bírja elviselni, ha a gyerekkel nyűg van. Aha.

Nem ciki, és igazán nem is értem, miért bizonytalanít el idegenek véleménye.

Mi szoktunk menni gyerekkel és nélküle is. Kell a kettesben töltött idő valóban, de a hármas kimozdulás is kell.

Ha nélküle megyünk, általában hamarabb jövünk, és kevesebbszer is van ilyen.

Velük is, és nélkülük is szoktunk menni (lehet sz.ranyának gondolni, nem érdekel). A nagyobb fiunk 3 éves, a kicsi most lett négy hónapos. Mióta ketten vannak, egyszer "szabadultunk el" egy hosszúhétvégére, wellnessezni most júliusban. A gyerekek is élvezték a nagyszülőkkel töltött időt, és mi is feltöltődtünk kicsit, romantikáztunk. De augusztusban kétszer megyünk velük nyaralni és szeptemberben is egyszer, úgyhogy lesz velük bőven is nyaralás.

Nekünk jól esik néha-néha kiszakadni itthonról, 2-3 napot eltölteni kettesben. Persze folyton a gyerekekről beszéltünk, néztünk a képeket, videókat, amiket anyukám küldözgetett, de közben jó volt csak egymásra koncentrálni. :)