Szerinted mennyire fontos, hogy egy ovodás, kisiskolás gyerek több napra nyaralni menjen?

Semennyire. Ha megtehetitek menjetek, ha nem nem.

Egy strandolás, vagy egy hét a maminák is nyaralás neki! Új élmények, anya apa nélkül. Elmonhatja hogy nyaralt a maminál, voltak az erdőben gombázni, vagy horgászni a Papival, vagy a Maminál fürödtek a kertben.

Szerintem egy óvodásnak még esetleg nem annyira fontos, de egy kisiskolásnak már mindenféleképpen.

Mi az első két évben az anyagiak miatt nem nyaraltunk, kirándulni persze voltunk többször, leginkább állatkert/vadaspark vonzáskörzetében. 2 évesen volt velünk Erdélyben 1 hétre, amire emlékszik belőle, az az áfonyalekvár. :-)

3 éves volt tavaly, a Balatonra mentünk, na ezt egész évben emlegette, sok minden megmaradt neki, a hajókázás, a sok fürdés, a komp, mert a kocsi is hajókázott, a nagy víz...

Szerintem nemcsak azért kellenek a nyaralások, mert együtt pihen a család, hanem mert olyan helyzetekkel, élményekkel találkozik, amivel az otthoni környezetében nem. Tágul a látóköre, az ismeretanyaga, és persze az érzelmileg sem mindegy, hogy egy egész hétig teljes család veszi körül.

A kisiskoláskor kiegészül azzal, hogy a kortársaknak is meg kell felelni (sajnos): Ki mivel tud előrukkolni, ki miről mesél, mit hozott onnan.

A szülő - bármit is mond - nem a gyerek kedvéért, hanem a sajátjáért nyaral. Tapasztalatom, hogy a kisgyereknek semmivel sem kisebb élmény anyával vagy apával egy délután a megszokott játszótéren vagy otthon az udvari pancsolóban, mint egy nyaralás a tengernél. Ők még jól működnek, nekik az együtt töltött idő, a közös élmény számít, nem a hely.

Kár, hogy felnőtt korunkra mindezt elfelejtjük...

Nem értek egyet azzal, aki azt mondja, csak a szülő szórakoztatására, igényeinek kielégítésére való a családi nyaralás.

Kisgyermek éveimből szinte csak a nyaralások maradtak meg: a pesti vidámpark, bringóhintózás a Margit-szigeten, amikor először láttam a koronát (akkor még a Nemzeti Múzeumban volt), a debreceni virágkarnevál, strandolás a Tisza-parton.

Na, meg az úttörőtáborok, amire én, mint kisdobos csak azért mehettem, mert a nagyobb tesóim is ott voltak. :-)

Öten vagyunk testvérek, a szüleimnek egyetlen lehetőségük a rokonság volt, először mi nyaraltunk náluk, aztán ők jöttek hozzánk. Nem tudom, a szülők mennyire élvezték ezeket az utakat, biztos nem volt egyszerű az 5 gyereket koordinálni mondjuk egy metrónál, ahol minden olyan izgalmas volt.

A párom családja jobb anyagi helyzetben élt, de igény erre sajnos nem volt, felnőttként jutott el először a Balatonra, a kisfiunkkal együtt csodálkozik rá a gyönyörű országunkra, mert azt mondta, a gyereke ne úgy nőjön fel, mint ő. Mi sokat kirándulunk, és igyekszünk úgy spórolni, hogy minden évben eljussunk nyaralni. Leginkább belföldre, de nem bánjuk, itt is van látnivaló elég.

Na, meg persze mi is kihasználjuk a rokonok adta lehetőséget, sokat meg lehet takarítani ezzel.