Karrier vs otthonlét? Ti nem éreztetek bűntudatot?

Most 26 hónapos a kisfiam, és adódott egy olyan munkalehetőség ami nagyon ritka, nem csak dolgozni ,de tanulni is tudnék, fejlődni a karrierembe, jó a munkaidő ,szóval elég álommeló .

Röviden, én pár hónapja még az oviba adástól is rosszul voltam, de hát muszáj beadni kötelező, így már nézegettem az óvodákat,de csak jövő szeptemberbe kezdte volna.

Erre meg most jött ez a lehetőség, és hezitálás nélkül jelentkeztem rá , most meg akkora bűntudatom van hogy csak na.. már nem egyszer sírtam el magam.

Hiszen ez a korszak soha az életbe nem jön vissza, odaadom idegeneknek a gyerekem csupa önzésből, ő annyira visszahúzódó,félős kisgyerek, nem olyan hogy bárkivel el van, és tudom mennyire fog sírni utánam, nagyon félek hogy eltávolodunk egymástól. Vagy meg fog haragudni rám.. Soha nem volt még idegennel, most meg bedobom a mélyvízbe.

De ha meg visszautasítom akkor is szar érzés van bennem hogy már kicsit monoton hogy minden napom azzal tellik hogy melyik játszótérre menjünk délelött meg ha hazér délután apja mit csináljunk , szeretnék valami új ingert, közbe meg mardos a bűntudat .

Nektek is ilyen nehéz volt ez?

Tudom oviba is ezt átélnénk, csak az kötelező, nem én választom hogy "eldobom" magamtól.

Ti hogy éltétek ezt meg? És a gyereketek 2 éves kor körül?

Egyáltalán ilyenkor csak magánbölcsi jön szóba, mármint hogy lekéstük a beiratkozásokat?