A gyerekekkel való otthonlét természetes velejárója, hogy néha besokallok és érdektelenül végzem dolgomat?

Szia! Nekem egy kicsit kisebb a lányom / 14 hónapos/ de időnként elborul az én agyam is, aztán ez valahogy megszűnik, vagy csak megemberelem magam nem is tudom. Nem vagy egyedül, főleg most jöhet ez ki rajtunk ebben az időben. Napok óta be vagyunk zárva, nem bírok már a lányommal, különösen hogy míg jó idők voltak addig gyakorlatilag annyit voltunk bent a házban amennyit aludt.

Néha a hétvégék adnak egy kis felüdülést,a mikor a férjem itthon van, elég sokszor csak együtt menni sétálni a lányunkkal és máris visszazökkenek. Neked mizu a pároddal?

na nekünk van 2 kicsi fiunk: 24 hónapos, 7 hónapos.....

én ma sokalltam be, mert a kicsi nem maradna el nélkülem 10 percig... azt hittem megáll a szívem, nem tudtam csinálni amit elterveztem.

nagyon nehéz ilyen kis korkülönbségű gyerekekkel. na de ezt vállaltam, vállaltuk...

nem vagy egyedül az érzéseiddel. mi egy 80 négyzetméteres panelban lakunk, most bent vagyunk mert szakad az eső. nálunk is ez van, takarítok, rendet rakok és estére kezdhetem elölről, de néha nem csinálom újra, inkább leülök játszani a fiaimmal és jól érzem magam. ezt tanácsolták és megfogadom. ott legyen a mosogatás, a porszívózás. mi van ha csak másnap pakolom el amit szétszórt, de legalább vele-velük vagyok, rájuk fordítom az időt.

te is állj meg néha.... muszály!

kitartást neked.