Karrier vs otthonlét? Ti nem éreztetek bűntudatot?

Ugyan ebben a szituban voltam én is 2014-ben. A kisfiam 20 hónapos volt. Nagyon anyás, igazi álom kisfiú. :) jött 1 lehetőség 1ik héten, másik héten munkába kellett állni. Sose volt mással addigi életében a gyerekem, csak velem. Bedobtam szó szerint a mélyvízbe. Szívem szakad meg. Meglepődésemre nagyon nagyon jól viselte. 1-2 nap reggelente sírt, de nagyon hamar megszerette a bölcsit. 5 napot járt, amikor is a testvére kórházba került 3 hétre. Addig nem láttam a kicsit, nagyon beteg volt a nagy, nem hagyhattam magára. 3 hét múlva amikor kijöttünk a kórházból én mentem a kicsiért a bölcsibe. Amikor meglátott keservesen sírni kezdett. Szorította a nyakam. Nem tudom mi játszódhatott le benne, szerintem az, h én elhagytam őt. Borzasztó érzés volt. Nagyon sajnáltam. Én is sírtam vele. Aztán újra munkába álltam de ezután beállt a napi rend és a a rutin.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mindannyian átéljük ezt az érzést, mert szeretjük a gyerekeinket. De hidd el elmúlik, napról napra könnyebb lesz majd, amikor látod, h a gyerek elfogadja a bölcsit, netán meg is szereti.

Itt úgysem fogsz senkitől olyan választ olvasni, h "megbántam", "korai volt nagyon", "megviselte" stb. Itt minden anya önigazolás keres, mertha esetleg ténylegesen nem is volt jó a gyereknek, rámondják, h annyi pozitív dolog is történt pl. hamarabb lett szobatiszta stb., h összességében mégis csak nyertek vele.

Én azt mérlegelném elsősorban, h te otthon hogy érzed magad? Unod már? Szívesen mennél újra dologzni vagy tök jól elvagytok a kicsivel? A másik ami fontos szempont az anyagiak. Belefér még egy 1 évig, h csak Gyest kapsz?

Abszolut hiszek abban, h a bölcsi nem ördögtől való, vannak rá alkalmas és alkalmatlan gyerekek. Ez nagyrészt személyiség, habitus kérdése. Ezt úgy írom, h volt bölcsis gyerekem és volt olyan is, akit végül nem adtam be, mert úgy ítéltam meg, h éretlen rá. Ha a te fiad visszahúzodó, zárkozott, félénk, akkor lehet, h még nem alkalmas rá. Azoknak a gyerekeknek szokott ez korán értd 1,5-2 éves kor között bevállni, akik nyitottak, szívesen ismerkednek, barátkoznak. Én mindenképpen a gyerek jelleméből indulnék ki, ez határozná meg a döntésemet.

És azt se felejtsd el, h dolgozhatsz még rengeteget az életedben, de ez az 1 év visszahozhatatlan a gyereked életében, ha most rosszul döntesz, azt nem fogod tudni a későbbiekben korrigálni.

Mindkét gyerekem bölcsis volt kétéves korától (sőt, a kisebbik már előbb, mert csak így tudtunk kezdeni). Nem, egyiknél sem volt bűntudatom, nem éreztem azt, hogy "eldobom őket", hanem örültem, hogy jó helyen vannak, amíg én dolgozom. Egyébként mindkettőnek jót tett, hogy közösségbe került, én nem tudtam volna nekik ezt biztosítani. Se a családban, sem a baráti társaságban, sem a lakókörnyezetben nem voltak sosem hasonló korú gyerekek, kettejük közt meg 8 év van, tehát még a testvérek is két teljesen más korosztály, szükségük volt rá, hogy a saját korosztályukban szocializálódjanak egy kicsit. Egyébként mindkettő szerette/szereti a bölcsit.

Én meg mindig is úgy voltam vele, hogy az az élet normál rendje, hogy amíg igazán kicsik, addig kell az egésznapos együttlét, de utána már magától értetődő, hogy én is ugyanúgy dolgozom, mint előtte. Ezt távolról sem jelenti azt, hogy átadom a nevelésüket idegeneknek, csak annyit, hogy már nem egész nap vannak velem. Önzésnek meg aztán pláne nem éreztem azt, hogy dolgozom. Ez nem hobbi, ez munka. Amint persze szeretek, de előbb éreztem volna önzésnek azt, ha nem dolgozom, mint azt, ha igen. Vagy a férjem is önző talán, hogy dolgozik? Az ő munkája akkor miért nem az, ha az enyém meg igen? Ugyan már. Az emberek dolgoznak, mert pénzt keresnek vele, mert abból élnek meg. Ez nekem a világ legtermészetesebb dolga, akkor is, ha gyerekeink vannak.

Én nem adnám be a 2,5 éves lányom, a nagyobbat sem adtam. DE nem ítélem el azt, aki megteszi. A fiad kénytelen lesz megszokni, nem lesz más választása. Valószínű, hogy szeretni is fogja. Te tudod, hogy milyen ez a lehetôség, élsz e vele vagy sem.

Vannak olyan gyerekek akiknek már kevés az anyai társaság, vannak akiknek meg még kell. Az én lányom az utóbbi. A harmadik kategória pedig akinek nincs választása, mert a szülőnek vissza kell mennie dolgozni.

Komolyan olyan hihetelenul irritalo valaszok vannak itt....nem erdekel a karrier? Szuper! Majd amikor 20 ev mulva egy 30 negyzetmeteres budapesti lakas 80 millioba kerul majd, es a gyereked megkerdezi hogy esetleg bele tudtok e szallni, akkor majd szettarhatod a kezed, hogy jaj anyat nem erdekelte a penz.

Onigazolast keresnek azok akik bolcsibe adjak? A gyerek konkretan egy jatszohazban ul egesz nap! Miert ne elvezhetne??

Nem iteled el akik bolcsibe adjak? Arany bogaram, de jo fej vagy! Nezz mar korul a "csakazertsebolcsi" tipusu csaladokban! A gyerek HALALRA unja magat, az anyja cipeli magaval minden szuperizgi bevasarlasra, egesz nap kocsiban ul, sorban all, vagy epp sosem mozdul ki az anyjaval a helyi jatszoternel messzebbre! Tudnek peldakat mondani a kornyezetembol...

Senki nem hozza vissza ezeket az eveket? Ez mondjuk teljesen biztos, a gyerek meg baromira nem fog ra emlekezni mire felno. Vagy idezzetek mar fel a bolcsis kori emlekekeiteket legyszi...

Ilyen sok sületlenséget rég olvastam. :)

Próbálok reagálni.

1. a kisgyermek életében az első pár év a meghatározó, ekkor épül ki a bizalom, a biztonságérzet és még sorolhatnám napestig, ezekben az években fekteted le az egész élete alapköveit. És lehet, h újdonságot mondok, de képzeld pont ezekre az évekre nem emlékszik senki, mégis meghatározza az egész életet.

2. Sajnos nem egy gyereket láttam már, hosszú HÓNAPOKON keresztül egész nap ülni a gondozónő ölében, felváltva sírni és pityeregni, akiről egyértelműen megmondták, h nem bölcsőde érett.

3. A játszóház egész nap, barokkos túlzás, még egy magánintézményben is szabályok vannak, adott időben esznek, alszanak stb. És mivel sokan vannak a gondozónő sem tud állandóan mindig ott lenni, és bizony-bizony nem ritka a harapás, marás, csípés és még sorolhatnám.

4. Termesztésen egy 2 évessel, a szintjén kell foglalkozni, elvinni foglalkozásokra, játszótérre, új helyet mutatni neki stb., aki ezt nem éri fel ésszel az adja inkább bölcsibe.

5. nem azért nem fog tudni egyik anya sem anyagi támogatást nyújtani a gyerekének, mert 1 évvel tovább maradt otthon. Ezen nevettem a legjobbat.