Miért viselkednek így az apjukkal?

Azt, hogy velük van. Teljesen természetes, hogy valaki, akit csak kéthetente látnak 3 napra, az számukra nem a család, nem a napi rutin része, csak egy félig idegen valaki.

Amikor nincs otthon, minden nap beszélni kellene vele skype-on, hogy lássák, legyen a mindennapjuk része az apjuk is. Az sem az igazi ...

Így csak egy átutazó, nem apa.

Valakitöl hallják ezeket a gondolatokat, vagy a rokonságban vagy az óvodában valaki eteti öket ezzel, ömnagától ilyen nem jut eszébe 5 éves gyereknek!

Egy ötévesnek nincs a szókincsében olyan, hoyg "nem BÍZIK az apjában"!!!

Erre utal az is, hogy hirtelen jött ez a dolog, ha eddig ezt szokták meg, akkor nekik ez kellene a természetesnek lenni, ahoyg eddig az is volt!

Kérdező, ez nagyon furcsa.

Figyeld a gyerekeidet! Rajzoltasd le velük, milyen, ha apával elmennek valahová! Játsszák el a babákkal, hogy miket szoktak apával csinálni.

Az első miért lett totál lepontozva? Sajnos magában az, hogy ettől a férfitől van a dnsük fele, még nem teszi apává...

mondjuk hogy ilyen hirtelen veszik el a bizalom, az furcsa... Nem csinált valamit a férjed véletlenül? (nem valami horrorsztorira gondolok feltétlenül, de egy kisgyereknek könnyű eljátszani a bizalmát)

Amúgy írsz példát milyen "csacsiságokat" válaszolnak?

Ne a férjedet kérdezd, a gyerekeket! Rajzoljanak, babázzanak le mindent, amit apával szoktak csinálni. Akkor, amikor az apjuk már elutazott!

Milyen csacsiságokat mondtak eddig a gyerekek?

Az én gyerekem a bébiszitterrel is szivesen elvan, akit kéthavonta ha lát.

Szerintem sem arrol van szo hogy ritkán van otthon. Inkabb nem érti a nyelvüket.

Pl volt hogy én megkértem egy kollegámat hogy vállalja a kicsi tornáztatását, mert nekem fizikailag már nehéz, gyermekem addig minden áldott alkalommal velem kacagva ugrált, forgott, bukfencezett, a kollegám pedig neki állt azzala stilussal hogy a gyerek irányitsa a tornát, mire az lett az egészből hogy a gyerek rájött ha egyet nyavikol akkor mást csinálnak, ezt elkezdte alkalmazni a kicsi, szoval a végére a napi szokásos kacagoa tornánkbol a kollegával egy végighisztizett, félbehagyott negativ légkör lett az egészből. Hiába magyaráztam nem is értette a kollega hogy vele miert sir a gyerek, szoval befejeztük.