A nagyszülőkkel miért viselkednek ennyire másképp a gyerekeink, mint velünk otthon?
Van egy lassan 5 éves kisfiunk és egy 3 éves kislányunk. Imádjuk Őket, nagyon élénk gyerekek, jó testvérei egymásnak, szeretik egymást, alapvetően nincs semmi gond, csak nem értem a következő jelenséget: ha velünk (a szüleikkel) vannak otthon délutánonként, hétvégenként, folyton egymást piszkálják, sokszor agresszíven, folyton közbe kell lépnem, mert a fiam ereje és a kislányom dacos harciassága nem szerencsés kombó (a kislányom a dackorszak sűrűjében). Újabban nagyon sok a frusztrált pillanatunk otthon. Ha elmegyünk otthonról, kisimulnak a vonásaink. Ugyanakkor ha anyukám vagy anyósom vigyáz Rájuk (egy-egy betegség idején), az Ő elmondásuk alapján mindkét gyerek egy angyal, sosem veszekednek-verekednek, kedvesek, segítőkészek. Mindkét nagymama egymástól függetlenül ezt állítja.
Most beteg mindkét gyerek, tegnap én voltam otthon Velük, ma a férjem. Tegnap felugrott anyukám délelőtt, meglepődött, hogy milyen dúvad mindkét gyerek, Vele sosem viselkednek így (ezt mondta).
Pedig a kívülállók mindig azt mondják, hogy erős kézzel fogjuk a gyerekeinket, nem stresszeljük Őket felesleges szabályokkal, de vannak határok nálunk, emellett rengeteget játszunk-foglalkozunk Velük, minőségi időt töltünk otthon, házon kívül is, tehát hanyagolva sem érezhetik magukat. Szerintem azt sem érezhetik, hogy a nagyikkal olyan meleg a légkör, velünk a szüleikkel pedig nem, mert nagy szeretetben vagyunk otthon, abszolút gyerekcentrikusan neveljük Őket.
Szval végképp nem értem a jelenséget!
Van valakinek valami ötlete?
Köszönöm, ha végigolvastad.
Ez teljesen általános viselkedés. Sőt, visszagondolok gyerekkoromra, a nagyinál mi is sokkal jobb gyerekek voltunk, míg otthon néha szemtelenek, vagy veszekedősek.
Minden ember otthon adja ki a személyisége 100%-át, azaz a rosszat is. Mert ott él "teljes" életet, ott önmaga, ahol kiadhatja a feszültséget is. Más környezetben a gyereket lefoglalják a külső ingerek, a megszokottban nem
De köszönöm a válaszaitokat. Visszaolvasva az előbbi kommentemet kicsit tiszteletlennek érzem a hangnememet, ne haragudjatok. Ismerem én is ezt a jelenséget, anyukámnak el is szoktam magyarázni, ha szinte sokkolva kérdezi, hogy "mi van ezekkel az angyali gyerekekkel?"😊
És akkor szerintetek mi történik, amikor a gyerekek anyumnál alszanak, másnap Értük megyek, anyukám szerint végig tündériek, édesek voltak, ahogy megérkezem, elkezdik egymást nyaggatni úgy, hogy közbe kell lépnem? Olyan érzésem van olyankor, hogy annyira örülnek nekem (látszik is Rajtuk, repkednek szinte örömükben), hogy túlpörgetik magukat, és nehezen megy onnantól kezdve a kontroll, valamint látok Rajtuk olyankor egy kis versengést, hogy melyikük tud jobban bújni, melyikük mesél többet, hangosabban. Ha erről van szó, ez is természetes, csak nagyon nehezen viselem.
Valoszinuleg a nagyszulo szereteteert is versengenek,egyik se akarja "elasni magat" azzal h veszekedest kezdemenyez a testverevel.
Szerintem ez mindannyiunknal igy volt..ki ne akarna nagyi kedvence lenni?
Te viszont elegge tulgondolonak, tuludvariaskodonak tunsz, kicsit lazits az ekszijon, jobban fogja erezni magat mindenki. Nagyi valoszinuleg osztonbol nevel, te meg probalsz minden trendnek megfelelni, ami csak gorcsosseget szul.
Hat mi a tesommal mindig forditva csinaltuk. Mamaeknal kisordogok voltunk mert kihasznaltuk hogy o engedekenyebb. Itthon meg jobbak vagyunk bar mi mindenhol oljuk egymast a mai napig.
14/l
Az ovodanal is szoktak igy csinalni. Bennt kisangyalok ovonok szerint, otthon delutan tombolnak.
De a nagyszulos pelda is igy van.
Nalunk is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!