Borzasztóan érzem magam! Rossz anya vagyok?!

Sziasztok Lányok!

Végre van egy kis időm.

Tegnap végre eljutottunk strandra (találtam múlt héten megfelelő méretű vitorlavásznat magamra, amit fürdőruhának csúfolnak, de ez mondjuk inkább olyan századeleji úszódressz).

Bianka imádta!

Olyan volt a Balatonban, mint aki végre "hazaért".

Mondjuk mi járunk babaúszásra több, mint egy éve, és imádja a vizet, de nem gondoltam volna, hogy egy pillanatra sem bizonytalanodik el egy ekkora víztükör láttán.

Hát nincs mese, ő is balatoni gyerek lesz, mint az anyja... kis búvárbéka.

Annyira örülök még mindig, hogy rátok találtam, komolyan mondom egészen másképp állok a gyerkőcömhöz.

Köszönöm nektek, hogy sztorizgattok, és így "kielemezgetjük" a gyerkőcöket, mert a környezetemben minden anyuka csak a szépet, és a jót propagálja, ezért aztán sokszor nagyon összezuhantam, hogy vajon miért van ilyen szeszélyes kistörpém.

Mióta itt "fórumozunk", azóta lenyugodtam, hogy nincsen semmi baja ennek az időszakos terroristapalántának, egyszerűen csak gyerek, és vannak rossz hetei, amikor próbál kitörni a felügyeletem alól.

Egyébként nálunk nagy változások jönnek, én megyek vissza szeptembertől dolgozni, férjem meg jön GYEDre... hahahahahahahhahahahahahahahahaha!

Bocsi, de mindig fülig ér a szám, ha arra gondolok, hogy ez a kislány hogy ki fogja készíteni az apját abban a négy-öt órában, amíg kettesben hagyom őket.

Főleg, hogy eddig nem volt ideje a gyerkőcre, mert a hivatalos 8 óra után még itthon dolgozott privátban, így nem jutott ideje ránk. Most feladja a 8 órást, és megpróbál másfél év után megismerkedni a gyerkőcével.

Mindig azzal húzom, hogy beszerelek egy webkamerát, és eladom a felvételt valamelyik showműsornak...

Ebből fogjuk kipótolni a GYEDet... :-)

Kérdésekre a válaszaim:

Igen, az én férjem, ha beteg, akkor erősen emlékeztet a kislányomra... úgy 3 hónaposan, mikor még nem tudta, hogy mit is akar, ezért aztán naphosszat "nyekegett".

Iszonyúan nehéz eset, de mivel apum ugyanilyen volt mindig is, ezért pontosan tudtam, mire számíthatok, amikor úgy döntöttem, hogy egy férfival kötöm össze az életemet, aki "halálos" náthát kap el időnként... :-)

55 négyzetméteren lakunk, panelban, most készült el a gyerekszoba pár hete, azóta időnként úrrá tudok lenni a káoszon a nappalinkban, mert nem minden gyerekjáték itt van láb alatt, hanem csak átlag 10-15 a végeláthatatlan készletből.

Soha nem voltam rendmániás, de van egy szint, ami alá nem adom, mert idegesít. Szóval nincsenek félig evett kaják szanaszét, sem kosz, sem ruhák elszórva a földön, de élhető káosz azért akad időnként, amíg el nem durran az agyam, és le nem adom a gyerkőcöt anyumnak. Akkor aztán meneküljön mindenki, mert az utolsó porcicát is összeszedem, és a legutolsó bútordarabot is kihúzkodom, hogy kellemesen kitakaríthassam magam a káoszból.

Hőség: nálunk erkély-pancsolás van.

Felébredt a törpe.

Majd még jövök.

Na, még pihizik kicsit.

Szóval erkély-pancsolást tartunk délutánonként, és bezárjuk magunkat a lakásba, a hőséget meg a lakáson kívülre.

Mást nem tudok én sem hőség ellen.

Jó lenne minden nap strandolni, de hát az az idő még messze van, amikor minden nap a strandon lógunk családostól, mint akiknek nincsen jobb dolga, mert nem lesz jobb dolgunk.

:-)

Most elköszönök, hagyok "helyet" nektek is!

Ja, és Kati átküldenéd nekem az adataidat, hogy megkereshesselek a rapszodikusan működő, csodás iwiw rendszeren?

Szilvi

Sziasztok:) jó volt Szilvi élménybeszámolóját olvasni, sugárzott belőle a jókedv ès az erő! Balatonfüreden élünk. Minden nap lát vizet a fiam, de csak beltéri medencében hajlandó fürdeni, ahogy télen megszokta. Be nem tenné a lábát a kinti medencébe, igy a Balcsit meg se próbáltam:( úgy kapja ki a kis lábait a "hideg 27 fokos " vízből, mintha a Jeges Tengerbe mártanám:) szóval itt lakunk a víz mellett és strandolni ritka, ha megyek vele. De holnap délelöttre betervezem, belelógatom a kukacot:)

tudjátok, mi az érdekes? Amióta itt kipanaszkodtam magam, illezve elolvastam hasznos soraitokat, a gyermeket aznap éjjel elvitték az ufok és betápláltàk szivacs agyába a jómodort:) esküszöm egy hisztije nem volt, én nem is értem! Nem is mertem ide leírni, nehogy elkiabáljam....kopp-kopp! Annyira normális, hogy anyuék is meglepődtek. Elmúlt a csapkodás!!! De jött egy másik fura dolog, bőgésbe kezd, ha leveszem a nadrágom,felsőm és átvedlek itthoni játszósba. Könnyekkel sír....na ezért rászóltam, hogy a műhisztit azonnal fejezze be, mert idegesit, de komolyan. Felpróbáltam egy üzletben egy melltartót, visított, mint a kismalac, hogy azonnal

vegyem fel az enyémet, mutatott az újra és rázta eszetlenül

a fejét, hogy NEM! ez meg mitől lehet? Ja, egyik délután anyósom hívott a nyaralásból, átadtam apának a telefonomat, erre elkezdett sírni, próbálta kivenni apa kezéből és nekem visszaadni...hogy az csak anya foghatja. Persze egy szót se beszél még, de egyértelmű a mutogató szótára:) amúgy ez nagy gáz, hogy 21 hósan max ennyit mond: anya gyere, ha kimegyek azonnal mondja, kettő, ha vmiből

kettőt lát mutatja és közli, eltört , jajj, bamm, kaka, ha kakilni készül, vagy ha kész van. Ennyi. Apának atát mond vagy anyát:) ja, mama, papa. Mást nem. Nyekeg és öőőzik ezerrel egész álló nap.

Veronikának igen kellemes pihenést!!!

Ági reméljük épségben hazaért! Várjuk a beszámolót!

Kati friss sorait köszönöm, gondolatébresztő:) puszi mindenkinek:Lilla

Sziasztok! Végigolvastalak Benneteket, "megjelölöm" magamnak a kérdést, hogy követni tudjam:-)Sok minden "ragadt" rám az írásaitokból.

Balázs anyukája

Sziasztok Csajok! Üdv közöttünk "Balázs anyukája"! :)

Hoztam nektek egy sztorit. :) Lánykám nagy komolyan közölte, hogy utálja az öccét. "És miért utálod kicsim?" "Mert hangos, mindig kiabál, elvette a Rita pacót meg az Attila bácsi pacót, meg piszkál és olyaaan büdööös!" "Miért büdös az öcsi?!" "Hát mert büdöset kakil!""Kicsim, mindenki büdöset kakil.""Én nem. Én illatosat!!!Kakaillatút!...Szerintem cseréljük el a boltosnénivel egy kecskére!""Egy kecskére? Te odaadnád a tesódat egy kecskéért?!Hát akkor nem is lenne öcsikéd. És kivel játszanál? Kivel építőznél? Kivel pancsolnál?"stb. Nagy sóhaj... :"Anya! Estére úgyis hazahoznák...De a kecskét nem adnám vissza!" :) Szeressük egymást gyerekek! - ahogy Hofi mondta. :)

Lilla! A "vagyontárgyak pozicionálása" szerintem akkor kezdődik, amikor a gyerek kezd öntudatra ébredni és felismeri a "tulajdonjogokat". Enyém-tiéd,stb.... A dackorszak szerves része a homokozói bunyókban a húzódzkodás a lapátokkal, vödrökkel... Sosincs vége és roppant kellemetlen - a szülőknek. A gyerek kezd ráébredni, hogy nem közös minden, és próbálgatja a "birtoklás"-t. Ezzel együtt tanulja, hogy mi az "apáé", "anyáé", "nénié",stb. A melltartó nem a tiéd volt. :)És még pénzt se adtál, hogy felvehesd. :)

Én megmutattam a pénzjegyeket, elmondtam, hogy viszem a kenyeret,stb, CSERÉBE adom a pénzt,fizetek. Apa használja a telefonomat CSERÉBE MEGKÖSZÖNI ! Mi nem fizetünk egymásnak, mert a családtagoknak nem kell, csak idegeneknek. Hamar ráérzett az ízére. "Játszhatsz a kisfiú lapátjával CSERÉBE odaadod a gereblyédet."-stb. Legutóbb mentünk a játszótérre, mire észbekaptam egy nagy szatyrot telepakolt mindenfélével. Kérdeztem, hogí minek hoz annyi "vackot", mire ő : "Hátha lesz ott egy kisfiú, akinek lesz valami érdekese, én meg ki akarom próbálni és akkor adok neki valamit cserébe a szatyromból..." :)

Annyira jól ment neki a "cserekereskedelem", hogy amikor 2 éves korában összefutottunk egy távoli ismerős nénivel, aki megcsodálta a szépséges göndör, pihés fürtjeit, majd meg akarta simogatni, ő látványosan elhúzodott. "Hát nem simogathatlak meg?"-kérdezte a néni kedvesen. Mire a lányom : "Nem! Előbb fizetni kell érte!" Pfff... NAGYON ciki volt.

Az én kisfiam már folyékonyan, mondatokban beszél. :) Csak nem magyarul, hanem aokhh nyelven. :) Mindent elmutagat, de halandzsázik. Van azért pár dolog : ma-mama, pam-papa, ooo-ott, ka-teleraktam a pelust, aokhh-add ide, hamm - kaját,kaját!, iff - inni kérek. Kb ennyi. Ja, és a nagy kedvencek : NEM és amikor megfenyeget az ujjával és leszid : TE,TE! :)

Szép napot nektek! Írjatok!!!

Kati

Sziasztok!

Látom bővül a "családi" kör! :-)

Punnyadt, bazimeleg szép jó napot kívánok minden sorstárs anyukának!

Jókat derülök a gyereksztorijaitokon!

Sokszor, ahogy olvasom látom magam előtt a kislányomat, ahogy ugyanezeket a dolgokat műveli, teljes átéléssel.

Mondjuk nálunk egyelőre a birtoklás-kölcsönadás-enyémtiéd dolog rendben van, de megnyugtattak az anyukák a homokozóban, hogy majd a bölcsiben "elromlik" a gyerek jószívűsége, és tudatára ébred, hogy az élet egy nagy harc a birtoklásért.

:-)

Kati! Köszi a linket, kicsit sikerült benne elmélyednem, de még sajna nem eleget. Kellene egy nap, amikor csak olvasok, és gondolkodok, és elemezgetek.

Hát majd talán a következő életemben, gyerekkorban... :-)

Sztorival most sajna nem tudok szolgálni, mert egyszerűen képtelen vagyok előrébb moccantani az agyam fogaskerekeit.

Megrekedtek a hőségben.

Mondjuk nálunk most nyugis időszak van, gyerkőcöm épp a szófogadó (többé-kevésbé) korszakát éli, én meg rettegek, hogy mikor lesz a vihar előtti csendből újra hurrikán... :-)

De most nagyon jól megvagyunk, néha-néha veszekszünk csak, és azok már bagatell dolgok.

Mondjuk nagyon sokat segítettetek sztorikkal, gondolatokkal, hogy átértékeljem magunkat, de ezt már leírtam pár körrel előrébb.

Most megyek, és romeltakarítok az ebéd után, amíg a manókám "kiütve" alszik.

Én rájöttem közben, miért vannak ezek a rekkenő hőségben lassan mászó, álmos napok!

Hogy tudjam értékelni a telet, amit egyébként nagyon nem szeretek... tegnap már odáig fajult a helyzet, hogy VÁGYTAM a télre. Ez már a világvége! :-D

Szép délutánt nektek!

Balázs-anyu! Élmény-beszámolhatnál Balázsról, és hogy milyen Balázs-anyunak lenni!

Ja, az utolsó hozzászóló én voltam.

Szilvi

(mindig elfelejtem aláírni, bocsánat)