Mit szóltok ehhez az anyukához és a babájához?
Ma délután egy helyi buszra felszálltam, és amikor már szálltam be, akkor hallottam, hogy zeng a busz, nagyon sír egy kisbaba. Én 20 percet utaztam a buszon, de azalatt folyamatosan, szünet nélkül sírt, üvöltött szerencsétlen kisgyerek, tehát minimum fél órát húzott egyfolytában, ha nem többet.
Az anyja meg? Már az egész busz nézte. Egy szava nem volt a babához! Hát én ilyet még nem láttam! Ha nem lett volna a kezében a gyerek, simán össze lehetett volna téveszteni akármelyik utassal, senki meg nem mondta volna, hogy az az anyja, mivel merev faarccal nézett kifelé az ablakon, illetve csevegett a mellette ülővel, mintha nem is hallaná, nem is érzékelné a gyerekét. Egy szót sem szólt ahhoz a szegény babához, egyszer sem ölelte meg, nem simogatta meg, csak tartotta a kezében, ahogy hánykolódott a baba a sírástól. Már nem tudott mit tenni a busz, mivel nagyon sajnálta mindenki a babát, így egy jobbérzésű asszony hangosan mondta a mellette lévőnek, hogy "itt van ez a szegény baba és az anyjának egy szava sincs hozzá!" Persze erre sem reagált az "anya".
Most nem azért, hogy jobban tudnánk vagy törődjünk a magunk dolgával, de amikor azt kell látni, hogy egy szerencsétlen kisgyerek vergődik, kínlódik ilyen hosszú időn keresztül, és az anyja hozzá sem szól, akkor megszólalt mindenkiben a jóérzés. Speciel én sírással küszködtem, ahogy láttam annak a babának a sírástól eltorzult arcát és kétségbeesett nagy szemeit. Annyira elvettem volna az anyjától egy kicsit megnyugtatni!
Végül ott szálltak le, ahol én, így volt időm még figyelni. Az anya berakta a babakocsiba, jól bekötötte, és egyetlen szó nélkül kezdte tolni. A baba ugyanúgy sikítozott, sírt tovább, kaparta a babakocsi oldalát, forgott, amennyire tudott, sosem felejtem el, az anyja meg továbbra is úgy ment, mint egy kőszobor.
Ti láttatok már ilyet? Egyszerűen felfogni sem bírom!
Az anyuka nem volt kisebbségi, nem volt divatbaba sem, egy egyszerű, átlagos, fiatal anyuka, akiről semmi rosszat nem gondolnánk.
Még most is könnyezek, ahogy leírtam.
Kedves előttem válaszoló! Onnan lehet tudni, hogy aki fél óra alatt hideg fa arccal végig nézi , hallgatja a gyereke üvöltését az előtte sem szakadt bele a csitítgatásba!
És még onnan lehet tudni, hogy mi is anyák vagyunk! És a gyerekünk keserves sírása a szívünkig hatol Mint egy kés!!
Innen lehet tudni kedves előző!!
Kedves utolsó ez a kijelentés túlzott.Nem tudhatod hogy fél órával korábban mi történt.Amúgy meg tök felesleges egymást osztani.Nyilván én is megpróbálnám vigasztalni a gyerekem ilyen helyzetben, de ha már semmi nem segit és leszállni sem szállok le, pont nem érdekelne hogy másnak ez milyen kellemtlen..
Ez van, vagy ezek után a következő séta alkalmával (ami esetleg sirásban tör ki) majd mások miatt (ill. az itt okoskodó választ adó anyukák miatt) fogom magam kellemetlenül érezni?!Hát pont nem érdekel, még csak az kéne hogy be is szóljanak...
Ahogy senki sem tudhatja! Lehet, hogy előtte sem szólt hozzá? Az is lehet, hogy még rá is kiabált, az is lehet, hogy előtte megsimogatta, minden lehet! De nem az volt a kérdés mi volt a történet előtt! A kérdés, hogy ki mit szól , kinek mi a véleménye és már ne is haragudj de én nem neked válaszoltam hanem a kérdezőnek! Nekem ez a véleményem és nem találgatok mi volt , vagy mi lehetett előtte!
Ha meg engeded majd a kérdező eldönti , hogy az én válaszom érdekli őt vagy nem!!
Az én gyerekem is nagyon utál menni bármerre, akár gyalog akár járművel, hisztizik végig, olyankor már minél előbb otthon lennék vele, ahol egyből megnyugszik. Ha kézben van ki akar bújni, ha kocsiban akkor próbál kimászni, buszon mégse rakhatom le játszani, ilyenkor marad az álnyugalom, és gyorsan haza.
Vannak hisztis gyerekek, akik nem hagyják abba, amíg meg nem kapják, amit akarnak. Bizonyos helyeken ennek nem tudsz eleget tenni.
És ha 5x szállsz le vagy állsz meg vele akkor is folytatnod kell az utad, és minél többször tartasz szünetet, annál később lesz vége.
Szerintem meg éppen az a borzasztó, hogy ha egy kisgyerek felsír, akkor mindenki rögtön odanéz, bámulja azt a szerencsétlen anyát, akinek valószínűleg éppen százezer gondja is lehet, és persze éppen ő a "kegyetlen, szívtelen" szülő.
Kedves Kérdező, nem akarlak megbántani, de ha neked is egy olyan gyereked lett volna, aki reggel ébredéstől kezdve késő éjjelig minden kis apróság miatt állandóan csak üvölt - minden különösebb ok nélkül, akkor egy pár hónap után már bizony te is faarccal hallgattad volna a sírást. Mert nem olyan könnyű egy állandóan sírós, ordibálós (egyébként makk egészséges, és a családtagok által körülrajongott) kisbabát 24 órán át úgy ellátni, hogy mellette még kedvesen gügyögjön is az ember!!!
Köszönöm, hogy válaszoltatok! Ne szedjetek szét, mert nekem nincs gyerekem, és az a helyzet, hogy talán nem is lehet, pedig mindennél jobban szeretnék. Éppen ezért duplán fájt a szívem, mert annyira szerettem volna megnyugtatni azt a picit, de persze ezek csak az én gondolataim.
A gyermek kb olyan 7-8 hónapos lehetett. Ha hiszti, ha nem, én bizony legalább vmi testi kontaktust tartottam volna fenn a picivel, végig simogatom vagy magamhoz ölelem, hadd érezze, hogy ott vagyok neki.
Az valószinű egy buszon nagyon biztonságos lenne..
Ill. amig nem volt gyerekem valóban hasonlóan reagáltam volna hasonló szituációban.De miután van, és tudom hogy mi miért van igy számomra ez már nem megbotránkoztató.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!